A munkamániától a pszichés zavarokig – te mennyire vagy a munkád rabja?

Előfordul, hogy már a barátaid is a „munkamániás” jelzővel illetnek? Ha e rövid cikk olvasása közben is arra gondolsz, hogy inkább dolgoznod kéne, vagy hazaérve már nyitod is föl a laptopod, hogy folytasd a munkát, lehet, hogy igazuk van. Azonban azon túl, hogy a munkaalkoholizmus a családi élet feláldozásával jár, egy frissen publikált norvég kutatás szerint a háttérben más pszichés problémák is megbújhatnak.

A norvégiai University of Bergen kutatói a Nottingham Trent University és a Yale University kutatóival karöltve egy 16 426 dolgozó felnőttből álló mintán vizsgálták a pszichiátriai zavarok és a munkamánia összefüggéseit. A PLOS One folyóiratban publikált eredmények igencsak megdöbbentőek voltak: „A munkamániások minden pszichiátriai tünet esetében magasabb pontot értek el (és a magas pont itt több tünetet jelent – a szerk.), mint a többi résztvevő” – nyilatkozta Cecilie Schou Andreassen, a Bergeni Egyetem Pszichológiai Tanszékének kutatója.

ADHD, OCD, szorongás, depresszió…

A tanulmány rávilágít, hogy:

• a teljes minta 7,8%-át kitevő munkamániások 32,7%-a diagnosztizálható ADHD-vel (Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), míg ugyanez a szám 12,7% a nem munkafüggők esetén.
• OCD (kényszerbetegség) esetén ezek az arányok 25,6% és 8,7%, ismét a munkamániások „javára”.
• a szorongás 33,8%-ban érinti a munkamániásokat, míg a többi résztvevő között mindössze 11,9%-ot jellemez.
• a depresszió esetén az arányok 8.9% és 2,6%.

Schou Andreassen szerint

a túl sok munkára áldozott idő utalhat mélyebb pszichológiai és érzelmi problémákra. Hogy ez mennyire tudható be a genetikai hajlamnak, és hogy vajon a pszichés zavarok vezetnek-e munkamániához, vagy fordítva, még kérdéses.

A kutató kiemelte, hogy éppen ezért a jövőben fontos lenne megvizsgálni, hogy pontosan milyen neurobiológiai háttere van a munkamánia kialakulásának.

ADHD és munkamánia

Az ADHD és a munkamánia kapcsolata azért is meglepő, mert ezt a rendellenességet inkább a munkanélküliséghez szokták kötni, hisz a figyelemzavar megnehezíti a normál munkavégzést. A szerzők szerint viszont nem is olyan meglepő ez az összefüggés, mert az ADHD-sok valószínűleg:

• keményebben és hosszabb időn át kell, hogy dolgozzanak, hogy kompenzálják az ADHD miatt elveszett időt, vagy épp a sok munkával próbálják megdönteni a velük kapcsolatos előítéleteket.
• megfontolás nélkül, impulzív döntések következtében gyakran túlvállalják magukat.
• inkább választják a sok határidővel és magasabb stresszel járó munkahelyeket, hiszen ez valamelyest enyhítheti a „belső nyughatatlanságukat”.

Az, hogy erre a kapcsolatra korábbi kutatások még nem világítottak rá, azért lehetséges, mert az ADHD-t inkább gyermekkori rendellenességként kezelik, amiből az érintettek legtöbbször „kinőnek”. Ugyanakkor két, nemrégiben közölt tanulmány szerint az ADHD éppúgy kezdődhet felnőtt korban is, ez a lehetőség gyakran nem merül fel a diagnózis felállításakor, így az érintettek nem kapják meg a szükséges segítséget. (Szerencsére a DSM V, azaz a mentális rendellenességeket meghatározó, a pszicho-diagnosztikában alkalmazott kézikönyv aktuális verziója már magában foglalja az ADHD felnőtt tüneteit is, megkönnyítve a diagnózist.) A kutatók szerint érdemes lenne megvizsgálni a jövőben, hogy a munkamánia valóban negatív hatással van-e mindannyiunk életére, avagy néhány rendellenesség (talán épp az ADHD) esetén segíthet a tünetek gyógyszer nélküli elnyomásában.

Küzdelem a „munkaalkoholizmus” ellen

A tanulmány szerzői felhívják a figyelmet arra, hogy a fiatal felnőttek és a felső vezetők hajlamosabbak átesni a ló túloldalára, ha a munkáról van szó, ezért szervezeti szinten kéne fellépni, hogy őket segítsék. A túl sok munka ugyanis előbb-utóbb (de inkább előbb) túlhajszoltsághoz és kiégéshez vezet.

Ha pedig már jelen van a baj, gyakran alkalmazzák a kognitív viselkedésterápiát, melynek során a páciensek megpróbálnak megbirkózni azon gondolatokkal és érzelmekkel, amelyek kiváltják a hosszú távon önpusztító viselkedést, s igyekeznek ezeket adaptívabb hozzáállással helyettesíteni.

Szintén hatékonyak lehetnek a különböző időgazdálkodást illetve stresszkezelést célzó technikák. Erre jó példa lehet az Egyesült Államok, ahol a felsővezetők 80%-a meditál, ami – ahogy arról egy korábbi interjúnkban részletesebben is olvashatsz – éves szinten 3000 dollárral több profitot jelent személyenként, és 2000 dollárral kevesebb kiadást.

Emellett a másik bevált technika a motivációs interjú, amely során próbálják arra motiválni az adott személyt, hogy változtasson szokásain és kevesebbet dolgozzon.

Lehull a lepel – te mennyire vagy a munkád rabja?

Egyébiránt a kutatók egy hét kérdésből álló kérdőívet használtak a munkamániások szűrésére. A résztvevőknek egytől ötig terjedő skálán kellett értékelniük, hogy milyen gyakorisággal jellemezték őket a lenti állítások az elmúlt egy évben:

1. Azon gondolkodsz, hogy miként tudnál több időt szentelni a munkádnak.
2. Sokkal több időt töltesz a munkáddal, mint eredetileg tervezted.
3. Azért dolgozol, hogy csökkentsd a bűntudatod, szorongásod, depressziód vagy tehetetlenség-érzeted.
4. Már többen is próbáltak meggyőzni, hogy vegyél vissza a munkatempódból, de nem hallgattál rájuk.
5. Stresszelsz, ha nem dolgozhatsz.
6. A szabadidős tevékenységek, hobbik, testmozgás kevésbé fontosak, mint a munkád.
7. A túl sok munka negatívan hatott az egészségi állapotodra.

Ha úgy érzed, túl sok kérdésre adnál maximális pontot, érdemes lehet elolvasnod az itt található korábbi cikkünket, melyben a túlhajszoltság és a munkaalkoholizmus leküzdésével kapcsolatos tanácsokkal látunk el.

Via: ScienceDaily; Scientific American; PLOS ONE

Fotó forrás: itt