Mutasd a sorozatod, megmondom ki vagy! És azt is, hogy mit nézz – Mire és hogyan taníthat minket egy sorozat?

Szerző: | 2019. 06. 24. | Social&Smart | Olvasási idő: 10 perc

A filmipar egyre nagyobb hatással van arra, amit és ahogy a világról gondolunk, és ebben megkerülhetetlen szerepe van az átalakult médiafogyasztási szokásainknak. Ennek a trendnek is betudható, hogy a ma már gyakorlatilag korlátlan mennyiségben elérhető filmek és sorozatok funkciója is alaposan megváltozott: a szórakoztatás, a kikapcsolódás mellett egyre több a fontos társadalmi és/vagy lélektani kérdéseket feszegető, meghatározó történelmi eseményeket feldolgozó alkotás. Ezek a filmek és sorozatok komoly önismereti tanulságokkal szolgálhatnak, de a tabutémák, feldolgozatlan, kibeszéletlen történetek felmutatásával társadalmi szinten is előremutató változást hozhatnak az életünkbe. Ennek azonban feltétele, hogy megismerjük azokat a szempontokat, amelyek alapján egyrészt érdemes válogatni, másrészt segíthetnek abban, hogy egy-egy filmet vagy sorozatot, „ne csak nézzünk, hanem lássunk is”. Tari Annamária, pszichoanalitikussal beszélgettünk.

„Kétségtelen, hogy a fogyasztói társadalom és az információs kor sebessége a filmiparra is hatással volt: a jelen technológiai környezetben úgy, akkor és addig fogyaszthatunk tartalmakat, ahogy az nekünk tetszik. Nem kell alkalmazkodni” – mondja Tari Annamária, aki szerint éppen ez a titka a sorozatok folyamatosan növekvő népszerűségének.

Nem véletlen, hogy ma már a sorozatszínész nagyobb sztár, mint egy filmszínész, és valószínűleg ennek a trendnek a hozadéka az is, hogy a korábban hollywoodi sztárként aposztrofált színészek egyre gyakrabban bukkannak fel sorozatokban.

De emellett az elmúlt években a sorozatok funkciója is alaposan megváltozott: a film- és sorozatnézés az érzelmi kielégítés eszközévé vált, és nem ritkán olyan tudattalan elhárító mechanizmusokat és érzelmi működést jelenítenek meg, amelyek az ember személyiségműködésének a kezdetektől sajátjai. Amikor ezeket a sorozatokat nézzük, akkor ugyanúgy arra vágyunk, mint a mesék végén kiskorukban: győzzön a jó.

Nem véletlen, hogy a legtöbb sorozat végül megadja ezt a feloldozást a nézőnek, aki a nehézségekkel kitartóan küzdő főhős idealisztikus karakterébe olykor saját magát is beleképzelheti. Van, aki megvívja helyettünk a harcot és a végén elnyeri a jutalmát: megdicsőül, feleségül veszik, révbe ér, vagyis megtörténik vele, amire mi is vágyunk” – mutat rá Tari Annamária, aki szerint egy-egy ilyen sematikusabb történet is adhat a saját életünkben is hasznosítható megoldó-képleteket.

Képi segítség

A filmeket, sorozatokat – különösen a nívósabbakat – lehet úgy kezelni, mint egy dramatikusan megjelenített helyzetet, amiből okulhatunk.

„Ezek egyfajta képi segédletként hozzátehetnek az önismereti munkához, segíthetnek kívülről ránézni és megérteni a sajátunkéhoz nagyon hasonló élethelyzeteket – legyen szó párkapcsolati elakadásról, vagy problémás szülő-gyerek kapcsolatról.

Én például már többször javasoltam az apjukkal problémás kapcsolatban lévő férfi/női klienseimnek, hogy nézzék végig a Ray Donovan filmsorozatot. Ebben a sorozatban van egy „klasszikus” szociopata apa, aki folyamatosan manipulatív játszmákban van a három fiával. Ez a széria lélektanilag hűen ábrázolja azt a „húzd meg ereszd meg” helyzetet, amibe egy agresszív-manipulatív szülő behúzza, vagy behúzhatja a gyerekeit azzal, hogy rendre beállítja magát áldozatnak, holott ő az agresszor. Annak ellenére, hogy itt például szó sincs happy end-ről, komoly önismereti hozadéka lehet, ha valaki a saját életében hasonló problémával küzd, azt kívülről látja, és a történeten keresztül megkapja azokat a sorstársi érzelmeket, amire ilyenkor szüksége van” – állítja Tari Annamária, aki hozzáteszi: egy igényesen megrendezett sorozat szolgálhat olyasfajta pszichológiai tanulsággal, ami például triggerelheti a korai saját élményt, de fontos vigyázni, hogy ehhez, mármint a saját élethelyzetünkhöz hogyan aránylik a sorozat témája.

Ha például valaki egy veszteség miatt gyászfolyamatban van, és folyamatosan olyan sorozatokat néz, amiben a főhősök szerelmi bánattal vagy gyásszal kínlódnak, akkor az jól is működhet – feltéve, hogy az illető a saját gyászfolyamatában is halad. De ha ezt paradox módon az ebben való megtapadásra használja úgy, hogy erről közben nem is tud, mert ez egy tudattalan érzelmi művelet, akkor ez kontraproduktív is lehet.

Szakértőnk szerint, ha az élethelyzetünkhöz igazodva választunk sorozatot, akkor érdemes a megérzéseinkre is figyelni, és ha azt vesszük észre magunkon, hogy a látottak nyugtalanná, szorongóvá, lehangolttá tesznek, akkor ne nézzük inkább végig, csak azért, mert elkezdtük.

Felvilágosító funkció

Szintén változás, hogy – akárcsak a fent említett szériákra – más, népszerű sorozatokra sem feltétlenül húzható rá „a végén a hős elnyeri jutalmát” séma: egyre több a rétegzettebb, összetettebb, a valóságot, vagy valóságos társadalmi problémákat feldolgozó, arra reflektáló sorozat.

Ezért is érdemes egyre inkább tudatos szemmel nézni, és a megfelelő szempontok szerint szűrni, hogy milyen tartalmat fogyasztunk. És azért is, mert a sorozatok és a filmek – a már említett, átalakuló tartalomfogyasztási szokások miatt – egyre több és egyre fontosabb felvilágosító funkciót látnak el főként az Y és a Z generáció életében. Ők ugyanis jellemzően mozgóképes tartalmakból informálódnak – az ő ablakuk a világra a laptop, vagy a monitor képernyője.

Innen nézve a sorozatok és a filmek, ha nem is tekinthetünk rájuk oktatófilmként, fontos tanításokkal és információkkal szolgálnak – nemcsak magunkról, hanem a világról is.

Gondoljunk csak a Csernobil című sorozatra, ami egy dokumentarista igényességgel, de végső soron fikcióként megjelenített film, aminek elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy széles rétegek szerezhettek tudomást az Ukrajna és Fehéroroszország területén történt tragédiáról.

De legalább ekkora felelőssége van a fikciós filmek készítőinek; ezek a sorozatok nem ritkán legalább ennyire fajsúlyos társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. A szolgálólány meséje és az ahhoz hasonló alkotások, amellett, hogy elgondolkodtatnak, olyan fontos tabutémákat emelhetnek be a közbeszédbe, mint a bántalmazás, a szexuális erőszak, vagy éppen a nemek közötti egyenlőség kérdése. Ezek a képsorok, és az, hogy azok szélesebb tömegekhez is eljutnak, hozzájárulhatnak ezeknek a tabuknak a ledöntéséhez, a sztereotípiák lerombolásához és ahhoz, hogy a valóságban se fordítsunk hátat, ha ezek a témák szóba kerülnek.

A nézőre hagyja, hogy levonja a tanulságot

Ugyanakkor hiába készülnek a fejlődés ígéretét magukban hordozó, hasznos tudást közvetítő alkotások, ha azokat egyrészt nem válogatjuk meg, másrészt nem nézzük kellő tudatossággal.

„Egy film akkor jó, ha a nézőt nem kiskorúsítja. Ha folyamatosan megmondják neked, hogy mit gondolj, akkor nem leszel képes önállóan véleményt formálni. Az említett sorozatok pozitívuma, hogy felvilágosítanak, de ami ennél is fontosabb, hogy nem befolyásolnak: a nézőre hagyják, hogy önállóan levonja a tanulságot, megértse a helyzetet. Ez a fajta szabadság azért is fontos, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen csapódhat le bennünk egy-egy ilyen történet. Én például, ahány nővel beszéltem, annyiféle interpretációban hallottam A szolgálólány meséjéről, mindenki mást ragadott ki, mindenki más tanulságot vont le. De ugyanígy a Csernobilról is hallottam 18 évestől és 55 évestől teljesen eltérő szempontok alapján megragadott beszámolót” – mondja Tari Annamária.

Azok az alkotások, amelyek lehető teszik, hogy a következtetéseket a néző vonja le, lehetővé teszik, hogy az érintett téma nyomán bemozduló egyéni érzelmi munka, vagy társadalmi párbeszéd sokszínűbb és mélyebb legyen; így van rá esély, hogy „történik bennünk valami”.

Szakértőnk szerint azonban fontos, hogy erre hagyjunk időt. Nyilván megvan a varázsa, és sokszor erős a késztetés, hogy az adott széria végén azonnal a következő részre kattintsunk, de – főleg, ha úgy éreztük, hogy a cselekmény, vagy a látottak érzelmileg megérintettek, vagy felkavartak minket – adjunk időt magunknak arra, hogy ezek leülepedjenek.

A buborékon túl

„Ha nem is feltétlenül tudatosul bennünk, hogy mit „triggerelt” az adott történet, fontos lenne időt szánni arra, hogy a maga teljességében megéljük, átérezzük, legalább elindítsuk a feldolgozás folyamatát, a látottak nyomán keletkező érzelmeket. Ennek az egyik módja, ha valakivel megbeszéljük. Régebben népszerűek voltak, de mintha most is reneszánsza lenne a filmkluboknak, ahol kisebb-nagyobb közösségek megosztják egymással egy-egy film vagy sorozat kapcsán a gondolataikat. Ez azért is nagyon előremutató, mert így jut idő a nem ritkán felkavaró alkotások nyomán keletkező érzelmek feldolgozására, amihez azért 3 másodpercnél több időre van szükség” – mondja Tari Annamária.

Szakértőnk szerint az információs társadalommal kapcsolatban gyakori, és nem teljesen alaptalan félelmünk, hogy elszigetelődünk, mindenki begubózik a saját kis nárcisztikus buborékjába, amiben kizárólag a saját véleményét visszhangzó gondolatokra kíváncsi. Ilyen körülmények között bizakodásra adhat okot, hogy a filmek, és az újabban népszerű sorozatok (egy része) ezek között a körülmények között is meg tud mutatni a „buborékon túli” dolgokat, ismeretekhez juttat és hatni tud ránk – de nem szabad elfelejteni, hogy ez csak akkor lehetséges, ha ezekkel az érzelmekkel kezdünk is valamit.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This