Emlékeztek a Boldogító nem című filmre? Pontosan 20 évvel ezelőtt készült, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet középpontjában egy esküvő áll. Nos, ebből a szempontból nem nagyon van aktualitása az életemben ennek az egyébként szórakoztató romantikus vígjátéknak – ellentétben a nemet mondással. Ez sajnos egyre többször okoz komoly fejtörést, miközben tisztában vagyok vele, hogy a nemet mondás rendszeres gyakorlása szó szerint boldogabbá tehet(ne).

Azzal, hogy nehezen tudok nemet mondani, valószínűleg nem vagyok egyedül: kevés olyan ember van, akinek ez ne okozna kisebb vagy nagyobb problémát.

Ennek több oka is van: egyrészt a gyerekeket jellemzően arra nevelik a szülők és a pedagógusok, hogy jól viselkedjenek és szót fogadjanak – ellenben arra, hogy megtanítsák őket nemet mondani, már kevesebb figyelem jut. Ennek viszont az a következménye, hogy felnőttként is cipeljük magunkkal azt a gyerekkorból hozott hiedelmet, hogy ha nemet mondunk valakinek, akkor az a valaki nem szeret majd minket.

A másik tényező, ami miatt nehezünkre esik nemet mondani, evolúciós okokra vezethető vissza: ösztönösen törekszünk arra, hogy a társaink szeressenek és elfogadjanak minket, aminek az előfeltétele, hogy együttműködünk a többiekkel. Régebben komoly következményei lehettek annak, ha egy kevésbé konstruktív tagot a csoport kivetett magából, így az életben maradás szempontjából mindenképpen ésszerűbb volt igent mondani.

Ma már szerencsére nem kell attól tartanunk, hogy ha egyedül maradunk az erdőben vagy a kietlen pusztaságban, akkor nagytestű ragadozók martalékává válunk. Van viszont rengeteg stressz, napi több ezer impulzus, minden eddiginél nagyobb mentális leterheltség, ami emberi léptékkel mérve követhetetlenül gyors ritmussal párosul. Ennek az egyik következménye, hogy

elképesztő mennyiségű információt kell megszűrnünk és feldolgoznunk, és ezzel együtt rengeteg kérdésre kell válaszolnunk – azonnal.  Legalábbis ez van a többiek fejében – hiszen, ha azonnal el lehet küldeni egy levelet, vagy azonnal fel lehet hívni valakit telefonon, akkor az a valaki azonnal tud válaszolni…

Nem lehet mindenre igent mondani

Ez a folyamatos űzöttség, kiegészülve a fent említett tényezőkkel, valamint az esetleges családi mintákkal („A mi családunkban rend és fegyelem volt, ott nem volt szokás nemet mondani, stb.”) oda vezet, hogy gyakorta meggondolatlanul mondunk igent, háttérbe szorítva a saját érdekeinket és boldogságunkat.

Ezt a nyomást az utóbbi hónapokban egyre intenzívebben éreztem a saját bőrömön – az, hogy a Pszichoforyou egyre népszerűbb lett (aminek egyébként nagyon-nagyon örülünk), egyre nagyobb számú megkeresést, feladatot, kérdést és ezzel együtt csupa olyan helyzetet generált, amikor nemet kell, vagy kellett (volna) mondani.

Ezeknek a megkereséseknek a folyományaként szembesülnöm kellett azzal, hogy nem tudunk mindig mindenre igent mondani. Egyszerűen lehetetlen. Ez bennem nagyon nehéz érzéseket okozott, mert – ahogy azt már említettem – a nemet mondás nem tartozik az erősségeim közé, így amikor eljutottam egy pontra, ahonnan már tényleg csak egy köpésre volt az idegösszeroppanás, kikértem néhány nagyon okos és sikeres barátom tanácsát. Kíváncsi voltam, ők hogyan kezelik ezeket a helyzeteket.

Egyáltalán, hogyan kell ezt jól csinálni?

Nagyjából ezt a kérdést szegeztem neki a saját vállalkozásukat sikeresen vezető barátaimnak, amiből aztán egy nagyon tanulságos beszélgetés kerekedett. Az este egyik legfontosabb tanulsága szerintem az, hogy egy döntéshelyzetben először nemet és igent sem kell mondani. Mert mielőtt bármit mondunk, fel kell tenni magunknak néhány kérdést.

  1. Összhangban áll az értékeimmel?

Bármilyen döntést hozunk, legyen az egy igen, vagy egy nem, a legjobb igazodási pontot a számunkra értékes emberek vagy dolgok jelenthetik. Ehhez azonban nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, mi számít értéknek az életünkben. A családunk? A barátaink? Az anyagi jóllét? Az egészség? A világ megismerése? Belső béke? Szellemi szabadság? Mások segítése? A világ jobbá tétele? Ahányan vagyunk, annyiféle értékrend szerint szerveződhet az életünk. Az viszont mindenkire igaz, hogy azokra a dolgokra érdemes igent mondani, amelyek összhangban állnak a saját értékeinkkel.

  1. Hogy fogom magam érezni, ha nemet mondok?

Frusztrált és mérges leszek? Vagy épp ellenkezőleg: megkönnyebbülök majd? Ahogy sok más döntés esetében, a racionális szempontok számba vétele mellett, érdemes kicsit befelé, az érzéseinkre figyelni, és – mielőtt bármit válaszolnánk – elképzelni, hogy milyen érzésekkel jár majd a nemet mondás. Az érzéseink csalhatatlanok.

  1. Közelebb visz a céljaimhoz?

A döntéseink közelebb és távolabb is vihetnek a céljainktól. A nemet mondás képtelenségéből adódó frusztráció jellemzően onnan ered, hogy az a valami, amire elhamarkodottan igent mondtunk, nemhogy közelebb, hanem sokkal inkább távolabb visz ezektől. Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, és mások helyett a saját szempontjainkat helyezzük előtérbe, érdemes a céljainkra is vetni egy pillantást.

  1. Mi lehet a legsúlyosabb következménye annak, ha nemet mondok?

A nemet mondás nehézsége mögött gyakran a félelem áll. Egyáltalán nem ritka, hogy ez a félelem a korábban már említett gyerekkori mintákból és hiedelmekből táplálkozik. Annak érdekében, hogy az irreális félelmeinket „lefejtsük” a valóságról, tegyük fel magunknak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet? Ez által konkréttá, beláthatóvá és szinte kivétel nélkül sokkal kisebb jelentőségűvé zsugorodnak a lehetséges következmények, amelyeknek tudatában könnyebben tudunk nemet mondani.

  1. Muszáj azonnal választ adnom?

Az olyan helyzetekben, amikor valaki nekünk szegez egy kérdést, viszonylag ritkán fordul elő, hogy a halántékunkhoz fegyvert tartva azonnali választ követeljen tőlünk. Ennek ellenére én gyakran érzek egy belső kényszert, hogy rögtön igent, vagy nemet mondjak, ami miatt aztán utólag mindig mérges vagyok magamra. Pedig akár azt is mondhatnám (ahogy azért az utóbbi időben már néha mondom is), hogy „erre itt és most nem tudok azonnal válaszolni, kérek szépen egy kis gondolkodási időt”. Így – amellett, hogy nem hozok elhamarkodott döntést – nyerek egy kis időt arra, hogy átgondoljam a fent már említett értékeket és lehetőségeket.

Úgy tűnik, van némi igazság Warren Buffett mondásában, aki szerint „Meg kell tanulnunk lassan igent és gyorsan nemet mondani”.

A gondolkodási idő emellett abban is segít, hogy szükséges esetén igazítsak a feltételeken, vagy ha nemet mondok, akkor átgondoljam és megfogalmazzam az indokomat – annak tudatában, hogy erre egyébként nem feltétlenül van szükség: ahogy az egyik barátom fogalmazott, a „nem az egy kerek mondat”. Senkinek nem tartozunk magyarázattal a döntéseinkért – így azért sem, ha valamire nemet mondunk.

  1. Tulajdonképpen mire mondok igent vagy nemet?

Valószínűleg a töretlen optimizmusom és lendületem is az oka annak, hogy sajnos hajlamos vagyok meggondolatlanul és elhamarkodottan igent mondani olyan dolgokra is, amelyekről nincs elég információm. Miközben egy túlságosan lelkes pillanatomban kimondott igen helyett azt is mondhatnám, hogy „ez jól hangzik, de szeretném a szóban forgó dolgot kicsit jobban megismerni, a lehetőségekről és a feltételekről többet megtudni”. Ez egyébként mindkét félnek jól felfogott érdeke, hiszen, ha később derül ki, hogy valami nincs rendben azzal a bizonyos palacsintával, akkor sokkal kínosabb kihátrálni egy már konkretizált egyezségből.

 „Manapság, amikor nemet mondasz, akkor tulajdonképpen igent mondasz önmagadra”

– szűrte le a tanulságot az egyik barátom a beszélgetés végén.  Szép és igaz gondolat ez, amit én csak azzal egészítenék ki, hogy nemet mondani szerintem piszok nehéz, de igaz, ami igaz, egyúttal boldogító is. Feltéve, hogy elég tudatosak vagyunk, például tudjuk, mi az, ami boldoggá tesz minket. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor sokkal könnyebb túllendülni a nemet mondás pillanatában felbukkanó kényelmetlen érzéseken és a félelmeinken. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig mindenre nemet kell mondanunk.

Az igen lehet boldogító is, de ahogy Steve Jobs fogalmazott, “a nemet mondás segít abban, hogy azokra a dolgokra koncentrálj, amelyek valójában fontosak”. Mondjuk arra az emberre, akinek igent mondanál. Aki te magad is lehetsz.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Forrás: PsychologyToday

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest