Rend a lelke mindennek – Önismereti utazás a lakásunkban Polcz Alaine-nel

Amikor egy társaságban arról beszéltem, hogy Polcz Alaine-ről  fog szólni a következő írásom, meg is ragadtam az alkalmat, hogy feltegyem a kérdést, kinek mi jut eszébe róla. Volt, akinek az Asszony a frontonban leírt személyes tragédiái, illetve Mészöly Miklóssal való ambivalens kapcsolata jutott eszébe. Más a halálhoz való tudatos és természetes viszonyulását, valamint a hazai hospice mozgalomban betöltött úttörő szerepét és tevékenységét emelte ki – valaki pedig a szakácskönyvéről, vagy éppen a macskákról írt regényéről emlékezett meg. Már a válaszok sokfélesége is mutatja azt, hogy milyen színes és szerteágazó életművet hagyott hátra nekünk Polcz Alaine. Egy személyben volt bántalmazott fiatalasszony, főzni tanító nagymama, háziasszony, macskaszerető, a végső útjukra készülők és hozzátartozóik támasza, és szenvedélyes szerelmes.

Bármiről is írt – legyen az főzés, állattartás, vagy a lét végső kérdéseihez való viszonyunk -, minden esetben az élet végéig tartó önismereti folyamat fontosságát hirdette. Valójában minden művében ez a vezérfonal, még akkor is, ha a háttérben fut. Polcz Alaine olyan, mint egy jóságos, bölcs tanító, aki saját önismereti útjának lépcsőit és tapasztalatait is szívesen és őszintén megosztja, finoman és értően vezeti végig az olvasóját a néha lelket próbáló élethelyzeteken is. Az olvasás élményén keresztül megtanít minket arra, hogy minden tevékenységet végezzünk tudatosan, legyünk benne jelen és használjunk fel önismereti fejlődésünk érdekében, hogy egyre közelebb és közelebb kerülhessünk saját belső valónkhoz.

Külső és belső rendre fel!

A beszélgetőtársaim csodálkoztak, amikor elmeséltem nekik, hogy ebből a sokszínű életműből én most éppen a Rend és rendetlenség című könyvet emeltem ki. Ez a mű évekkel megelőzte Konmari „ha jól pakolsz, soha többé nem kell rendet raknod”-elvének mozgalmát, és a tárgyakhoz, azok elhelyezéséhez való viszonyunkat, illetve a rend-fogalmunkat vizsgálja, magával ragadó esetleírásokkal.

Ha elfogadjuk Polcz Alaine invitálását egy önismereti utazásra a saját lakásunkban, a karácsonyi készülődés remek alkalom lehet arra, hogy megvizsgáljuk a rendhez, a tárgyakhoz, a külső térhez való viszonyunkat.

Sokan ugyanis ilyenkorra időzítjük a nagytakarítást, (a szokásosnál is nagyobb) rendet rakunk a lakásban. A könyv segítségével pedig nem csak a lakásunkról, de önmagunkról is sokat tanulhatunk.

Az otthonom – és én

Próbáljunk meg idén tudatosan figyelmet fordítani az általában ösztönös mozdulatainkra, fedezzük fel a lakásnak azokat a zugait, ahol keveset időzünk: mindenes fiókokat, eldugott sarkokat. Nem szükséges máshogy, vagy “jobban” csinálni a megszokott tevékenységeinket (mintha a saját hátunk mögött állva figyelnénk), egyszerűen csak tudatosítsuk azt, hogyan is működünk. Vizsgáljuk meg, milyen is az otthonunk a jelen állapotában, eltér-e valamiben attól, amilyennek valójában szeretnénk.

Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy „a térbeli tagolás fejlettsége, biztonsága, sokoldalúsága, egyenes összefüggésben áll a gondolkodás, érzelem és akarat hasonló tulajdonságaival, esetleg más összetevőivel is”, akkor érdemes megfigyelnünk azt, hogyan töltjük ki a rendelkezésünkre álló teret, hogyan helyezzük el benne a tárgyakat, ugyanis mindez személyiségünket is tükrözheti.

Ha a díszítésnél például csak egy hangsúlyos dísz kerül középre, akkor nagy eséllyel az élet egyéb területein is csak egy dologra tudunk egyszerre hatékonyan fókuszálni.

Ezzel szemben, ha több elemet helyezünk el az adott térben, akkor valószínűleg egyszerre több dologgal is tudunk foglalkozni.

Polcz Alaine

Mi a te okod a rendetlenségre?

Polcz Alaine könyvében az “amint kint, úgy bent” alapelvét járja körül, azaz Otthonunk állapota, rendje és a lelki jóllétünk közötti összefüggéseket vizsgálja. Ha lakhelyünkön tudatosan körbetekintünk, képet kaphatunk azokról az esetleges elakadásokról, amelyek az egyes életterületeken fogva tartanak minket.

“Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene”

– írja Polcz Alaine.

Gyakran valamilyen külső körülményt okolunk az otthonukban – vagy legalábbis az egyes pontjain – uralkodó rendetlenségért, ilyen például az anyagi helyzetünk, vagy lakhelyünk átmeneti jellege. A könyv egyik esetleírásában egy társbérletként kiutalt szuterén üzlethelység egyik felében egy egyedülálló hölgy, a másikban egy család lakott.

A két “lakás” tükörképe volt egymásnak, a hölgyé mégis teljesen leamortizálódott, vizes, penészes, koszos és zsúfolt volt, míg a család kifestette, tisztán tartotta és több helyiségessé alakította a magáét egy saját kézzel kivitelezett ötlet alapján. A példa mentén érdemes megvizsgálnunk az okokat, amiért a lakásunk egy-egy pontja rendetlenné “válik”, valamint hogy mi lehet a szerepünk és a felelősségünk, vagyis az aktív részünk a változtatásban.

Mennyi teret hagysz magadnak?

Ha otthonunkra úgy tekintünk, mint lelkünk kivetülése, akkor lényeges  pont a személyes tér kérdése. Ez lehet akár egy fiók, ami csak a miénk, és ahol a személyes tárgyainkat tarthatjuk. Megfigyelhetjük, hogy milyen formában van jelen a saját személyes terünk a lakásban.

“De a fiókok gyakran vándorolnak, vándorolni kényszerülnek. Akit otthon erősen gátolnak, az a munkahelyén rendez be saját fiókot. Akit munkahelye gátol, hazaviszi szakmája lényegét vagy számára fontos részeit. Akinek sehol nincs lehetősége, az egy aktatáskába, tarisznyába, dobozba vagy akár zsebeibe menekül.”

Gondoljuk végig, hogy elégedettek vagyunk-e  saját fiókjainkkal: megfelelő helyen vannak-e, átláthatóak-e számunkra; végignézhetjük azt is, mit tartunk bennük. A rendrakás megfelelő alkalom lehet a változtatásra, ha ráébredünk, hogy valamit szeretnénk máshogy alakítani, máshová helyezni, vagy esetleg kiselejtezni – úgy kint, mint bent.

Fotó: itt