Az önvezető autók magukkal hozták az évezred etikai dilemmáját is

Szerző: | 2016. 07. 17. |

Az önvezető gépkocsik már nem csupán a filmvásznakon felbukkanó futurisztikus csodajárművek, hanem a vásárlók számára elérhető, az utakon cirkáló autók. Azonban az új technológiával etikai és morális kérdések garmadája zúdul ránk – amik az első megerősített halálos baleset árnyékában tovább hátráltatják a Tesla autók széleskörű elterjedését, holott valójában biztonságosabb, mint a manuális vezérlésű elődjei. De mégis ki döntse el, hogy elkerülhetetlen baleset esetén kit mentsen meg az autó?

The Tesla Motors Inc. Model X sport utility vehicle (SUV) is driven during an event in Fremont, California, U.S., on Tuesday, Sept. 29, 2015. Elon Musk handed over the first six Model X SUVs to owners in California Tuesday night, as Tesla reached a milestone of having two all-electric vehicles in production at the same time. Photographer: David Paul Morris/Bloomberg via Getty Images

Photographer: David Paul Morris

Mielőtt belevágnánk a témába, képzeld el a következő szituációt (figyelem, érzelmileg felkavaró kérdések következhetnek!):

Egy nagy sebességgel haladó önvezető autó elé váratlanul lelép egy gyalogos, és már nincs mód fékezni. Mit tegyen az autó? Üsse el, vagy rántsa félre a kormányt, ami azzal jár, hogy az út szélén felhúzott falba ütközik, ezzel valószínűleg megölve sofőrjét?

Hogy döntenél, ha az útra lépő egyén egy gyermek lenne?

És mi a helyzet akkor, ha nem egy emberről, hanem egy tízfős csoportról van szó?

Képzeld el, hogy a kormány félrerántásával megmented a csoportot, de helyette nem egy falba, hanem a járdán gyanútlanul álldogáló másik gyalogosba hajtasz. Ez esetben mire szavaznál?

Csavarjunk még egy kicsit a kérdésen: hogyan döntenél a fenti dilemmákról, ha te lennél az a sofőr?

És ha a kocsiban nem csak te, de házastársad és/vagy gyermeke(i)d is bent ülnek?

Jegyezd meg válaszaidat, később még visszatérünk rájuk!

Miért van rá szükség?

Az önvezető autók egyik nagy előnye, hogy többé nem kell görcsösen a kormányba kapaszkodnunk és az utat pásztáznunk – elvégre a vezetés sokak számára stresszel, szorongással jár, főleg kezdő sofőrök esetén, ahogyan arról ebben a cikkünkben bővebben is olvashatsz. Emellett, hála a hatékony vezetési mintázatoknak, kevésbé légszennyezőek.

A legnagyobb előnyük talán mégis az, hogy segítségükkel csökkenhet a közúti balesetben elhunytak száma – ami jelenleg napi 3000 főt jelent– ugyanis az autóbalesetek 94%-ának hátterében emberi hiba áll, és körülbelül minden megtett 160 millió kilométerre jut egy halálos áldozat.

24877367164_4209d6b7c5_o

A Tesla első halálos balesete 210 millió levezetett kilométer után következett be, a hírértéke mégis jóval nagyobb volt egy átlagos autóbalesethez képest. Természetesen nem lehet kiküszöbölni az összes balesetet, és valószínűleg az autopilot újszerűsége és a hozzá köthető balesetek érzelmi „feltuningolása”, a hasonló tragédiák kihangsúlyozásához és gyakoriságuk túlbecsléséhez vezet majd – ahogy az például a repülőgép-szerencsétlenségek esetén is történik. Azonban ennek a torzításnak az ismerete segíthet leküzdeni az önvezető autóval, vagy éppen a repüléssel szembeni negatív érzéseinket és félelmeinket.

Az évezred etikai dilemmája

Ugyanakkor az elkerülhetetlen balesetek esetén felmerül egy égető morális és etikai kérdés:

mégis milyen algoritmusok alapján programozzák az autókat az arra felkent szakemberek? Milyen faktorokat szeretnénk, hogy a járművek figyelembe vegyenek, mikor döntenek egy ilyen helyzetben? A személyek számát? Életkorát? Azt, hogy kinek nagyobb a túlélési esélye ütközés esetén? Ráadásul, ha azért nem vesznek az emberek önvezető autót, mert az a sofőr „feláldozására” van programozva, akkor továbbra is többen halnak meg a manuálisan vezérelt járművek okozta balesetekben, tehát a 22-es csapdájához érkeztünk.

Hogy feloldják ezt az ördögi kört, Jean-François Bonnefon és munkatársai a franciaországi Toulouse School of Economics-en, a cikk elején feltettekhez hasonló etikai dilemmák segítségével próbálták feltárni, hogy hogyan is gondolkodnak a jövőbeni potenciális vásárlók erről a kérdéskörről. A több száz résztvevő bevonásával készült, hat kísérletből álló kutatás eredményei pedig igencsak érdekes tanulságokkal szolgálnak.

A résztvevőknek az alábbi, a képen láthatóakhoz hasonló dilemmákról kellett dönteniük:

  1. az első lehetőség, hogy 10 embert megmentesz, ha egy másik ártatlant elütsz.
  2. A második: megmented a gyalogost, de te nagy valószínűséggel életedet veszted.
  3. A harmadik esetben megmentesz 10 embert, de valószínűsíthetően nem éled túl a balesetet

Ethical cars

Amikor a szövegben „egy sofőr” szerepelt, az emberek nem gondolták, hogy az autónak őt kéne feláldoznia, ha ezzel „csupán” egy másik életet lehetne megmenteni, ugyanakkor, ahogy nőtt a gyalogosok száma, úgy változott az emberek véleménye. Egyszóval a résztvevők az áldozatok számának minimalizálására törekedtek. Ezt nevezzük utilitárius értékrendnek.

Azonban, ha a résztvevőknek önmagukat kellett a vezető helyébe képzelniük, már kevésbé képviselték a fenti álláspontot, és nem gondolták, hogy a kocsinak fel kéne áldoznia a sofőrt – főként, ha családtagjaik is az elképzelt autóban ültek.

Azaz, noha az emberek általánosságban egyetértettek abban, hogy az utilitárius megoldás a morálisan legelfogadhatóbb, jobban örültek volna, ha a többiekével ellentétben az ő kocsijuk inkább az ő védelmükre van programozva.

Márpedig az autógyártóknak nemcsak az indulatokat kiváltó megoldásokat és a potenciális vásárlók elriasztását kell kerülniük, de fontos, hogy konzisztensek maradjanak, tehát az eltérő programozások nem valószínűek.  Ha mégis, az újabb problémákat vet fel. Például, ha egy vevő olyan autót választ, ami úgy van beprogramozva, hogy őt védje, felmerül a kérdés, hogy baleset esetén mennyiben terheli őt a felelősség?

Megoldás: felső szabályozás?

A gyártók válláról valamelyest levehetné a morális terhet, ha a kormányok szabályoznák, hogy milyen programozással lehet kiengedni az utakra egy önvezető autót. S ez vajon változtatna a vevők gondolkodásmódján?

Az eredmények szerint igen: a résztvevők válaszai alapján, az emberek kevésbé valószínű, hogy beruháznának egy önvezető autóba, ha az a szabályozás miatt lenne az utilitárius elvek szerint programozva.  Ráadásul az efféle jogi procedúrák tovább hátráltatnák az önvezető autók széleskörű elterjedését, és a halálos balesetek számának drasztikus csökkenése még tovább váratna magára.

Akárhogy is, Bonnefonék eredményei is rámutatnak a kérdés összetettségére. Lehetetlen megtalálni a „helyes” utat, mert minden opciónak vannak hátulütői, de egyértelműnek tűnik, hogy az önvezető autók bevezetése csökkenthetné a halálos áldozatokat. Épp ezért lenne fontos, hogy minél előbb döntés születhessen, hiszen amíg azt próbáljuk megfejteni, hogyan tudnánk megmenteni a lehető legtöbb embert, az utakon továbbra is rengetegen veszítik életüket olyan tragédiákban, amelyek már megelőzhetőek lennének.

 

Via: Tesla; IFLSCIENCE; IFLSCIENCE; TechnologyReview; INDEX

Az eredeti cikk itt érhető el: arXiv.org

Fotó: itt és itt és itt



LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This