Te mit érzel, amikor körülnézel otthon? – Így hatnak az életünkre a tárgyaink

Szerző: | 2021. 11. 06. | Social&Smart | Olvasási idő: 11 perc

Otthon, édes otthon. Gondolják sokan, amikor egy hosszú nap után hazaérve becsukják maguk mögött az ajtót. De mi a helyzet akkor, ha jó érzések helyett bűntudat, szorongás, vagy éppen a szégyen érzése társul az otthonunkhoz, főként a minket körülvevő tárgyakhoz? A szakértő szerint sokszor, nem tudatos szinten persze, de önmagunknak okozunk nehéz érzéseket azáltal, hogy belső feszültséget okozó tárgyakkal vesszük körbe magunkat. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a tárgyainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő keserűség helyett örömöt hozzon az életünkbe.otthon

A környezetpszichológiai terminus szerint a belső táj (inner landscape) nem csupán helyszínekről, emberekről vagy eseményekről szóló emlék, hanem olyan belső kép/helyszín, amely hatással van arra, hogy hogyan észleljük, értékeljük és szervezzük a világot.

Az otthonunk és a vele kapcsolatos érzéseink nagyon erősen kötődnek a saját identitásunkhoz, vagyis ahhoz, mit gondolunk önmagunkról.

Az én „szubjektív érzését nemcsak a személy más személyekkel való kapcsolatai határozzák meg és fejezik ki, hanem a személy különböző fizikai környezetekhez való viszonya is, amelyek meghatározzák, és napról napra strukturálják az életét”. (Proshansky, Fabian & Kaminoff, 1983. 58 in: Dúll, 2017) Tehát a személyes terünk tudattalanul is aktívan formálja mindennapjainkat, ráadásul fontos érzelemszabályozási funkciója is van.

Nem véletlenül rakunk rendet a lakásban, mielőtt dolgozni kezdünk, vagy ha úgy érezzük, zűrzavar van az életünkben. A költözéskor megjelenő szorongásnak is megvan az oka: amikor hetekig félkész állapotban van a lakás, és egymás hegyén-hátán hevernek a dolgaink, akkor egy kicsit az életünkkel is ez történik.

Tágabb értelemben is hat ránk a környezetünk:

vannak olyan helyek, ahol érzelmileg biztonságban érezzük magunkat, így könnyebben tudunk például gyászolni, vagy fájdalmas élményeket feldolgozni, máshol pedig jobban megy a feltöltődés.

Azok a helyszínek, amelyek önmagukban is hatékonyan hozzájárulnak az érzelmi állapotaink szabályozásához, gyakran válnak a kedvenc helyeinkké (favorite places), vagy akár úgynevezett „biztonságos hellyé”. Sajnos ez fordítva is igaz lehet, ahogy egy földrajzi helyhez, például egy ismerős tájhoz, úgy az otthonunkhoz is társulhat a megrekedtség, túltelítettség, szorongás, és bűntudat érzése.

Érzelmi poggyász

A fentieket, és azt figyelembe véve, hogy időnk nagy részét egyre inkább belső terekben, jellemzően a lakásunkban töltjük, érdemes átgondolni, hogyan hat ránk az a táj, amit saját magunk számára rendezünk be.

Én például szeretek könyveket vásárolni. Költözéskor elsőként a könyveket csomagolom be, hiszen nem csupán eszközként, hanem (kedvenc) berendezési tárgyként funkcionálnak, a biztonság és otthonosság érzetét keltik. A megvásárolt, de idő híján el nem olvasott, a lakásban itt-ott felbukkanó könyvhalmoknak jelzésértékük van számomra: amíg el nem olvasom azokat, addig nem kerülnek a helyükre.

Az utóbbi időben azt figyeltem meg magamon, hogy sajnos ez a stratégia (vagyis a MÉG el nem olvasott könyvek felhalmozása) a hatékonyság helyett inkább a bűntudat érzéséhez visz közelebb: ezek a lakás különböző pontjain felbukkanó „építmények” naponta emlékeztetnek rá, hogy mennyi mindent – és egyre többet – kellene olvasnom.

Az ilyen és ehhez hasonló „belső kuplerájt” (is) okozó dolgokat nevezi Ingrid Feteli Lee designer érzelmi poggyásznak (emotional luggage). Ezek olyan tárgyak, amelyek megnehezíthetik az életünket anélkül, hogy ennek tudatában lennék. Ezek felismerése, tudatosítása és kiiktatása kiegyensúlyozottabbá tehet, és megkönnyebbülést hozhat.

Lee hat negatív érzést nevez meg, amelyek megrekedhetnek a lakásunkban anélkül, hogy – bár ezek a tárgyak legtöbbször nagyon is szem előtt vannak – ennek tudatában lennénk.

1. Megrekedtség

A megrekedtség annak az érzése, hogy valami függőben van az életünkben, nem tudunk benne előre haladni. Olyankor fordul elő, amikor arra várunk, hogy valami változzon meg az életünkben, és amíg várakozunk, nem teszünk semmit. Tipikusan ilyen helyzet a „majd ha előléptetnek”, „majd ha megtalálom a nagy Őt”, „majd ha elmúlik a vírushelyzet”, „majd ha teherbe esem” – akkor cserélek bútort/fejezem be a hálószobám díszítését/költözök el nagyobb lakásba/festem ki a pincét stb.

A negatív érzés abból fakad, hogy az átmeneti körülmények között zajló élet krónikusan emlékeztet a megrekedtségünkre, és nem lehet tudni, meddig tart a várakozás.

Az elköteleződés a jelenlegi otthon mellett elköteleződés a jelenlegi élet iránt.

Azáltal, ha az itt és mostban is teret engedünk az örömnek, vagyis meglépjük a régóta halogatott változtatást, azt üzenjük, bízunk egy pozitívabb jövőképben.

A megrekedtség jelei az otthonban: befejezetlen vagy díszítetlen terek; keretezés vagy felfüggesztés nélküli művészeti alkotások a falnak támasztva; dolgok, amelyeket egy jövőbeli életre teszünk félre, pedig már most élvezhetnénk (pl. díszes étkészlet, családi örökségek).

2. Bűntudat

Bűntudatérzésünk a környezetünkkel kapcsolatban abból fakadhat, ha valamiről úgy érezzük, meg kéne tennünk, de valamilyen oknál fogva mégsem tesszük meg. Például szeretnénk elkezdeni keményen edzeni, hogy lefogyjunk, és megvesszük hozzá a megfelelő felszerelést, de nehezen megy a gyakorlás. Így a sporteszközök mindennapi jelenléte elveheti az örömöt. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy talán egy másik mozgásforma motiválóbb lehet számunkra. Ha nem állunk készen, inkább ne kínozzunk magunkat a felszerelés látványával!

Ugyanez igaz lehet a befejezetlen munkákra, az olyan hobbikra, amelyekre nem szakítunk elég időt, a megvásárolt tárgyakra, amiket sohasem használtunk, az olvasatlan könyvekre, vagy akár azokra az ajándékokra, amelyek egyáltalán nem tetszenek.

3. Szégyen

A szégyen az otthonunk legsebezhetőbb helyein ütheti fel a fejét, olyan tárgyak formájában, amelyekről úgy érezzük, hogy mások (család, társadalom, vendégek) elismerése, elfogadása miatt kell rendelkeznünk velük, vagy testünkkel kapcsolatosak.

A gondosan őrizgetett, pár számmal kisebb ruhák, amikbe majd valamikor újra belefogyunk; vagy olyan ruhák, amiket bár nem szeretünk, de úgy érezzük, hogy ettől leszünk menők/elfogadhatók mások számára. Olyan könyvek, zenék, amelyekről úgy érezzük, hogy bár nem élvezzük őket, másoknak tetszeni fognak; fogyókúrás vagy edzéssel kapcsolatos termékek, amelyeket valójában nem szívesen használunk; és bizony a mérlegek is.

Ezek a tárgyak mind azt az érzést hordozhatják, hogy mi mindennek kell megfelelnünk. Érdemes átgondolni, hogy vajon e tárgyak nélkül kevesebbnek érezzük-e magunkat, illetve, ha kikerülnek a személyes életterünkből, megkönnyebbülünk-e. Ez segíthet megszabadulni a szégyentől.

4. Túlterheltség

Ha körülnézünk az otthonunkban és túlterheltnek érezzük magunkat, akkor könnyen lehet, hogy egyszerre túl sok minden követeli a figyelmünket, és szívja el az energiánkat.

Egy ferde szekrény, egy kiégett villanykörte, egy kabát, aminek hiányzik a gombja, egy keretezetlen kép mind-mind arra emlékeztethet minket, hogy mennyi teendő van még hátra. Így válik az otthonunk egy hatalmas to-do listává, amely ellehetetleníti a pihenést. A túlterheltség érzése származhat életszervezési nehézségből. Ez esetben érdemes átszervezni vagy másként rendszerezni a napi teendőinket.

5. Szorongás

A szorongás érzése együtt járhat azzal, hogy úgy érezzük, nem tudunk otthon pihenni, nem érezzünk magunkat biztonságban. A szorongás forrása lehet például, ha egyenetlen, ingatag vagy éles szélű bútorokkal vesszük magunkat körbe, amiknek napi szinten nekimegyünk. De olyan dolgok is okozhatnak hasonló érzéseket, amelyek nem férnek el, vagy kényelmetlenek (pl. egy szék, ami túl magas az asztalhoz); továbbá kellemetlen zajok; törékeny dolgok, amelyek miatt folyamatosan aggódunk; vagy akár egy kényes dekoráció (pl. olyan kanapé, amin nem lehet vörösbort inni). Ezek átgondolása és lecserélése, kijavítása oldhat a szorongásszinten.

6. Megbánás

Megbánást élünk át, ha túl drága dolgot veszünk magunknak, és egyszer sem használjuk. De

akkor is könnyen megjelenhet a megbánás vagy szomorúság érzése, ha korábbi kapcsolatokból, csalódásokból megmaradt tárgyakat őrzünk az otthonunkban. Ezek a tárgyak megnehezítik a veszteség feldolgozását és a továbblépést.

Érdemes átgondolni, hogy vissza lehet-e váltani, esetleg eladományozni, elajándékozni ezeket.

Leltározni, szelektálni, rendet tenni

Ha nem cselekszünk, vagy nem ismerjük fel, hogy egy adott tárggyal már nincs dolgunk, akkor elszívhatja az energiánkat és (élet)örömünket. Gondoljunk csak bele, még ha csak naponta egyszer nézünk is rá egy rossz érzéseket okozó tárgyra, akkor is havonta legalább 30 alkalommal billentjük ki saját magunkat az egyensúlyunkból.

Ha viszont a fenti szempontokat rendszeresen felülvizsgálva leltározunk, szelektálunk és rendet teszünk a külső környezetünkben, azzal rengeteget tehetünk azért, hogy a belső tájunk, és ezzel együtt az életünk is harmonikusabb és örömtelibb legyen.

Ezért is érdemes időnként tudatosítani, hogy milyen tárgyak, dolgok szereznek örömöt közvetlen környezetünkben (és persze tágabb értelemben is), és melyek hordoznak inkább negatív érzelmeket.

Az őszi időszak remek alkalom erre.

Felhasznált irodalom:

Dúll, A. (2015). Amikor messze van az „odakinn” az „idebenn”-től: a helyváltoztatás és az identitás összefüggései. In A. Keszei (Ed.), Hely, identitás, emlékezet (pp. 19–33). Budapest: L’Harmattan.

Dúll, A. (2017) Épített környezet és pszichológia a lokalitásélmény környezetpszichológiai vizsgálatai. Akadémiai doktori értekezés. Url: http://real-d.mtak.hu/996/32/dc_1358_16_doktori_mu.pdf

Fetell Lee, I (2021) Feeling stuck? Guilty? Overwhelmed? Try clearing these feelings out of your home. TED. Url: https://ideas.ted.com/feeling-stuck-guilty-overwhelmed-try-clearing-these-feelings-out-of-your-home/

Korpela, K. M. (1992). Adolescents’ favourite places and environmental self-regulation. Journal of Environmental Psychology, 12, 249–258.

Proshansky, H. M., Fabian, A. K., & Kaminoff, R. (1983). Place-identity: Physical world socialization of the self. Journal of Environmental Psychology, 3, 57–83.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Sárkány Kinga
Tanácsadó szakpszichológus, művészetterapeuta, természetjáró, futó. Pszichológusként arra törekszik, hogy segítse a klienseit a magánéleti egyensúly kialakításában, az erőforrásaik aktiválásában és a megküzdésben. Érdekli az emberi agy működése és az emberek sokfélesége. Munkája során értelmi sérült személyekkel is foglalkozik. Szeret tanulni, úton lenni, megfigyelni, jelen lenni, átfolyatni magán az élményeket.

Pin It on Pinterest

Share This