A rák és a lélek (2. rész): Dr. Valló Ágnes: „a betegeknek joguk van részt venni a saját gyógyulásukban “?

Szerző: | 2016. 04. 15. |

Magyarországon az összes haláleset negyedéért a daganatos megbetegedések tehetők felelőssé, állíja egy 2012-ben végzett kutatás. Ez az arány európai, és világviszonylatban is a legmagasabb. A nemzeti rákellenes nap alkalmából orvosok, pszichológusok, és betegek szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg azt, hogy miként változott a daganatos megbetegedések gyógyulási aránya napjainkban. Ki, vagy mi tehető felelőssé egy tumor kifejlődéséért? Van-e kapcsolat a rák kialakulása, és a lelki háttér között? Mit tehet ma Magyarországon egy beteg a gyógyulásáért, ha megkapta a végzetes diagnózist? És valóban végzetesnek kell lennie ennek a diagnózisnak? 

A cikk első részét, amelyben a rákbetegség kialakulásának tényezőiről, valamint a diagnózis elfogadásának nehézségeiről írtunk, itt olvashatod. A folytatásban az egészségügybe kerülő rákbeteg lehetőségeit próbáljuk meg feltérképezni a beteg, az orvos és a terapeuta szemszögéből. Ki figyel a betegség kialakulásában markáns tényezőként számon tartott lelki tényezőkre? Mi a gyakorlat itthon, és külföldön? A Pszichoforyou rák és lélek kapcsolatát feltérképező KÓR-körképe folytatódik.

„A beteg is az onko-team tagja!”

Ez azt jelenti, hogy a betegeknek joguk van részt venni a saját gyógyulásukban – állítja Dr. Valló Ágnes belgyógyász, pszichoterapeuta. Szakértőnk szerint a rákbetegek dönthetnek – az ismeretek teljes tudatában – a kezelésük mellett, de el is utasíthatják azt. Ezen kívül joguk van a hagyományos medicina mellett, egyéb alternatív kezeléseken is részt venni a gyógyulásuk érdekében.

Az orvosi ellátás fontos része a kezelésnek, aminek hatékonyságát növelheti, ha a beteg a saját meggyőződésének megfelelő egyéb kezelésen, vagy terápián is részt vehet. Ha a beteg érzi, hogy felelős a gyógyulásáért, és ezért tehet is, és nem csak a betegségének tárgya, akkor ez jelentősen megnövelheti a gyógyulási esélyeit.

Dr. Valló Ágnes tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a betegek nincsenek tisztában a terápiás gyógyulási lehetőségeikkel. Volt olyan daganatos páciensem, aki az Országos Onkológiai Intézetből minden héten kimenőt kért az osztályról, hogy hozzám eljárjon terápiába. Csak hetekkel később tudta meg a beteg, hogy az intézeten belül is szerveznek csoportos terápiát – mutat rá a rendszer és a lehetőségek kommunikációs hiányosságaira szakértőnk.

„Ha tudtam volna róla, valószínűleg éltem volna vele”

Annak érdekében, hogy valamiféle képet kapjunk arról, hogy mit kezd ma az egészségügy rendszere egy rákbeteggel, megkérdeztünk két, rákkal diagnosztizált, (természetesen álnéven, vagy névtelenül nyilatkozó) beteget. Mindketten fiatal, a harmincas éveikben járó nők, a különbség kettejük között „mindössze” az, hogy egyiküket Magyarországon, másikukat külföldön kezelik. Elmondásuk szerint a betegségük kialakulása előtt mindketten éveken keresztül intenzív stresszt éltek át. Egybehangzóan állították, hogy ez az időszak hozzájárult immunrendszerük legyengüléséhez, és a rák kialakulásához.

Zsuzsinál egy magyarországi kórházban diagnosztizáltak egy ritka típusú vesedaganatot. A korai felismerésnek köszönhetően a műtéti beavatkozás után nem volt szüksége egyéb kezelésekre. Nem az Onkológiai Intézetben kezeltek a betegségemmel, hanem egy budapesti kórház urológiai osztályán műtöttek meg. Bár az orvosok kedvesek, és együtt érzőek voltak velem, nem sok idejük volt hosszasan beszélgetni az esetleges kérdéseimről. Olyan gyorsan történtek nálam az események, hogy nem is igazán volt igényem szakmai pszichológusi segítségre – emlékezett vissza betegségére az 5 éve tünetmentes Zsuzsi, aki hozzátette:

sem az orvosok, sem az ápolók nem ajánlották fel azt, hogy igény esetén lehetőségem van pszichológus szakemberrel beszélni a betegségemről. Ha tudtam volna róla, valószínűleg éltem volna vele.

A legtöbb orvos a gyógyszeres kezelés híve

Ma Magyarországon a holisztikus szemléletet (az a gyógyítási mód, melynél figyelembe veszik a beteg értelmi, érzelmi fizikai és szociális állapotát is) a gyakorlati orvoslásban kevesen alkalmazzák.

A legtöbb orvos a gyógyszeres kezelés híve, és jellemzően a testi tünetek gyógyítására fókuszálnak. De ha akarnának, sem járhatnának el nagyon másként: e tekintetben az orvosok keze erősen meg van kötve

– állítja egy budapesti kórház névtelenül nyilatkozó orvosa. Tapasztalatai szerint a legtöbb osztályon nincs lehetőség a betegek hosszú távú nyomon követésére, a betegségükkel kapcsolatos felmerülő kérdések feldolgozására. Ő maga abban hisz, hogy a betegségeket a gyógyszerekkel csak tünetileg lehet kezelni, de tartós, és végleges gyógyulás nem várható ettől. Ugyanakkor elmondta, az igazsághoz az is hozzátartozik: a betegségek testi kezelése mellett, kevés beteg nyitott arra, hogy a betegség kialakulásának lelki okait is feltárja.

Bezzeg külföldön…

Másik rákbeteg megszólalónkat már külföldi kórházban, nevezetesen Írországban diagnosztizálták, így az első pillanattól vannak tapasztalatai az ottani egészségügyi rendszer, vonatkozó gyakorlatáról.

Írországban nagy hangsúlyt fektetnek az orvosok a lelki problémákra. Már az első konzultáción felhívják a figyelmet arra, hogy mennyi eséllyel tudják a betegséget meggyógyítani. Elmondják azt is, hogy az információk csak a gyógyulás fizikai részére vonatkoznak és, végig hangsúlyozzák, hogy milyen fontos szerepe van a lelki tényezőknek a teljes gyógyulásban. Pszichológus szakemberek vezette terápiás csoportok és egyéni konzultációk állnak a betegek rendelkezésére, térítésmentesen, 24 órában hívható szakemberekkel, akik bármikor készen állnak arra, hogy segítsenek.

A családtagokra is figyelnek

Számomra ez lenyűgöző és nagyon pozitív. A munkahelyemtől ugyancsak olyan támogatást kapok ingyen, hogy egy nagy angol cégcsoport, akik rákos betegekkel foglalkoznak, minden hónapban hívnak és elbeszélgetünk rólam, a lelki dolgokról, a kezelésekről és mindenről, ami a témához kapcsolódik. Minden kérdésemre válaszolnak es tanácsot adnak a mindennapokra. Ezen kívül a családom is hívhatja őket barmikor térítésmentesen: a családtagokra is figyelnek, tisztában vannak vele, mekkora terhet ró rájuk az én betegségem és segíteni szeretnének nekik ezt feldolgozni. Bármikor hívhatjuk őket. Mindennek célja, hogy felmérjék a lelki problémákat, és segítsenek azokat megoldani, függetlenül attól, hogy egyszeri, mindennapos, vagy hosszútávú nehézségről van szó – osztja meg tapasztalatait a nyugati ellátásról. Hozzátette, hogy kiköltözésük előtt, az itthoni ellátásra gyakran jellemző gyógyszeres, tüneti kezelés számára nagyon kiábrándító tapasztalat volt.

empat

A magyar ellátás, nyugati mintákhoz hasonló működése nem csak pénzkérdés, hanem szemlélet kérdése is – állítja Dr. Valló Ágnes. Az egészségügyben dolgozók átlagéletkora egyre magasabb, számuk egyre kevesebb. Munkájuk során túlterheltek, és nagymértékben ki vannak téve a kiégés veszélyének. Hozzáteszi: sok esetben lenne igényük az orvosoknak, ápolóknak, gyógytornászoknak egy feldolgozó, támogató csoportra, de idejük, vagy anyagi lehetőségeik ezt nem minden esetben teszik lehetővé.

Mindezeket a problémákat az orvosok bérének emelésével, és feldolgozó csoportok anyagi támogatásával kezelni lehetne. Emellett kulcsfontosságú lenne az egészségügyben dolgozók megfelelő megbecsülése a nyugati ellátás színvonalának eléréséhez.

A cikk folytatódik! Riportsorozatunk utolsó részében az Országos Korányi Intézet onkológiai osztályán dolgozó pszichológus mondja el tapasztalatait, emellett bővebben olvashattok az onkológiai betegek terápiás lehetőségeiről, és a Simonton-terápiáról.

Fotó forrás: itt, itt és itt meg itt




Szerző

Fekete Anna
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This