„Kicsi vagyok én, majd megnövök én” – énekszó és varázslat az inkubátor mellett

Szerző: | 2016. 03. 30. |

Hiába számítok a megszokottra, amikor belépek a kecskeméti koraszülött osztály előterébe, nem tapasztalom az emlékeimben élő kórházi miliőt. A színes figurákkal telifestett falak valósággal beszippantják az embert. Hívogatnak, hogy minél előbb mesét szőjek köréjük. Most mégsem tehetem: a gitárjával ugyanis mosolyogva elém toppan Szabóné Csikai Ági, zenepedagógus. Miközben nyitja az üvegajtót, már érzem – benn valódi mese kezdődik, amelyet ő, valamint az osztály orvosai és nővérei együtt írnak.

Amíg a kórtermek előtt magunkra húzzuk a kötelező köpenyt és cipőzsákot, Ági elmondja, hogy már gyakorlott zenepedagógusként, tíz éve tanulta ki a Ringató-módszert. Az alapító Gállné Gróh Ilonától sajátította el a metódust, és az elsők között lehetett, aki hasonló foglalkozásokat tarthatott szerte az országban.

A Ringató lényege, hogy előhozza, természetessé tegye a mindannyiunkban ott élő tudást: a mondókázás, az éneklés képességét. Régen együtt éltek a generációk, sok gyerek volt egy családban nagy korkülönbséggel, ezért a dalok, versek nem felejtődtek el úgy, mint ma. Talán éppen ezért nem is viszonyultak szégyenlősen az énekléshez az emberek. Ma mélyre kell ásni, hogy egészen a gyerekkorból előhozzuk az ismerős sorokat, miközben megszüntetjük a gátlást – magyarázza Ági. Hozzáteszi: a klasszikus módszert elsősorban egészséges környezetben, azaz kórházon kívül a normál időben született babák és anyukáik számára szervezett foglalkozásokon alkalmazták. Időközben nyíltak meg a kapuk a Hazay Tímea által speciálisan erre a célra kidolgozott PIC Ringató, vagyis a kifejezetten a koraszülött babáknak szánt módszer előtt (bővebben a PIC Ringató születéséről keretes írásukban olvashatsz). Ez utóbbi

alapja a számos nemzetközi kutatás által bizonyított tény, hogy a zene, illetve az anyával való testi kontaktus jótékony hatással bír a vérkeringésre, a pulzusszámra és egyéb élettani funkciókra is.

A további különbség a klasszikus Ringatóhoz képest a kórházi környezet mellett a foglalkozás jellege: a kórtermekben ugyanis nem csoportokban, hanem személyre szólóan valósul meg az énekes-hangszeres alkalom az újszülöttek mellett vigyázó édesanyákkal.

Az énekhang, mint ujjlenyomat

Hazay Tímea, a PIC – azaz perinatális intenzív osztályon zajló Ringató kidolgozója tulajdonképpen a véletlennek köszönheti, hogy elindult az úton, amely mára az orvostársadalomban is elfogadott, elismert módszer létrejöttéhez vezetett. Tímeát ugyanis egy anyuka kereste meg, aki a klasszikus Ringató foglakozásaira járt, hogy nem tartana–e hasonló közös éneklést a Semmelweis Egyetem I. számú Klinikáján oxigénhiánnyal született kisgyerekeknek. A zenepedagógus szívesen vállalta a feladatot: másfél-ötéves kicsiknek zenélt a Gállné Gróh Ilona által leírt módszer szerint. Amikor azonban a kórház koraszülött osztályának főorvosa, dr. Szabó Miklós fülébe jutott a foglalkozás híre, azonnal megkereste Tímeát: kérte, dolgozzon ki egy módszert, amely az inkubátor mellett is működik.

2014 januárjában indult az első foglalkozás, akkor még én is inkább tapasztalatot gyűjtöttem. A nővérek, orvosok, édesanyák és persze a babák segítségével jutottam el ahhoz a formához, amelyben ma működik a PIC Ringató. A közös éneklésnek ugyanis fontos szabályai vannak, illetve olyan hozzávalói is, amelyek nem feltétlenül tanulhatóak. Inkább a személyiséggel járnak. Például az anyák felé való támogató, pozitív jelenlét, amely semmiképpen sem tolakodó – fűzi hozzá a szakember.

Tímea azóta számos kollégát tanított be országszerte, és mivel Szabó Miklós hívására egy szakmai konferencián is előadhatott, több kórház is kérte, hogy küldjön hozzájuk zenepedagógust. Kilenc kórházban vagyunk jelen, ebből mind a négy orvosi egyetem intézményében is. Rengetegen hívnak, de nem tudunk mindenütt megjelenni, ugyanis egyelőre még félig önkéntes alapon működünk. Most egy megnyert pályázatnak köszönhetően talán sikerül még tovább bővülni.

Ahogy Tímea mondja: a foglalkozáson nem ők a főszereplők, nem az ő énekük a fontos, sokkal inkább a kismama támogatása. A cél, hogy ő merjen megnyílni, hiszen hatalmas pluszt ad a dal a mondóka az anya-gyermek kapcsolatban. A hangunk olyan, akár az ujjlenyomatunk. Csak a miénk. Minden gyereknek az anyukája hangja a legszebb a világon. Ezt szeretnénk tudatosítani az édesanyákban.

Finomhangolás és figyelem

Ági közben kicsomagolja a gitárt, mi pedig fotós kollégámmal megállunk és várjuk a jelet. Először a nővérektől kell érdeklődni: alkalmas-e a terep, hogy megpendüljenek a húrok. Mivel a kérdést mosoly és lelkes bólogatás fogadja, kíváncsian belépünk a kórterembe.

Elől két inkubátorban két icipici emberi lény. Egyikük sem éri el a másfél kilót. A szoba másik végén már két valamivel nagyobb csecsemő pihen− mindketten anyai ölben. Ők egyhónaposak, és úgy fest: túl vannak a nehezén.

Ági most a kislányhoz sétál. Székre ül az édesanyával szemben, majd kedvesen felé fordul: hangjában finom érdeklődés, cseppet sem tolakodó. Az anyuka, Betti örömmel válaszol, miközben simogatja az apró Erzsébetet: üvegből már eszik a kicsi lány, egészen húsz grammot befalt most egyhuzamban – suttogja lelkesen. A beszélgetés aztán dallamba fordul: következik Böbe baba saját éneke. A zenére Betti ütemes ringatásba kezd, félve énekel, de szívvel. Erzsike lehunyja a szemét, úgy hallgatja:

Egyik szál majoránna Böbe baba lenne, másik szál majoránna édesanyja lenne

Böbe baba nemcsak zenével lakott jól

A dajkálás adománya

A hangokra a szoba túlsó végén pihenő inkubátorban is megmozdul egy dió nagyságú lábacska. A nővérke észreveszi a pillantásomat az átlátszó falra ragasztott cetlin. Gondozatlan – olvasom le róla. Ő nem olyan szerencsés, hogy dédelgessék. Ha sikerül rendbe hozni az egyelőre életre alkalmatlan házat, a család hazaviheti. Ha nem, nevelőszülőkhöz kerül. Aztán a sóhajomra reagálva, bizakodva hozzáteszi:

Nem kell félni, olyan erős, nagyon akar élni. Jó ember lesz, már most látszik. Így mondja. Mert itt csak így lehet. Hittel, erővel, bizalommal.

Tudja ezt Ági is, és mielőtt régi, ritmusos mondókába kezd, kedvesen instruálja Bettit: Nyugodtan fogd meg a kezét, és simogass a tenyerébe. Aztán mondhatod:

Áspis kerekes, útifüves leveles, bíbola, bíbola, paccs, paccs, paccs.

Erzsike tele hassal mosolyog, az utolsó dalocska végére felébred, és maga is hozzáfűz néhány dallamot az elhangzottakhoz: igazi, jóllakott csecsemőkurjantások ezek. Eszembe jutnak a korábban olvasott mondatok a Ringató kapcsán – hogy a zene az egész szervezetre hat. Az éneklő és zenét hallgató ember pulzusszáma egyenletessé és harmonikussá válik. Éppen e szavakat tölti meg élettel a szemünk előtt az alig kétkilós Böbe baba.

A dajkálás adomány: anyának, babának

A dajkálás adomány: anyának, babának

Ami ismerős, az biztonságos

A szomszédos széken édesanyja ül a kis Lacikával a kezében. A kisfiú már elérte a 1800 grammot, és a jól végzett munka után, a legnagyobb nyugalommal alszik. Arra sem figyel fel, amikor Ági melléjük kuporodik, és megkérdezi: dalolhat e. Márti beleegyezőn bólint. Bár először találkozik a kórházi Ringatóval, a bizalmat sugárzó tekintetet látva, azonnal bevallja: izgul az énekléstől. Ági ismerős hangokat hív elő: dallamokat, amelyekre önkéntelenül mind megmozdulunk, amelyeket kívülről fújunk, ha akarunk, ha nem. Így kerül elő újra a Láttál –e már valaha, aztán pedig a Tavaszi szél. Márti pedig halk biztonsággal dúdolja mindet, és feloldódva a közös énekben még egy új versszakot is tanul. Szép sorok, és főleg aktuálisak:

Bújjunk egymás árnyékába, virágom, virágom.

Menjünk egymás hajlékába, virágom, virágom.

Az új rímek háromszor-négyszer elhangzanak gyakorlásképpen. Lacika továbbra is békésen szuszog. Miért is izgulna? Éppen most éneklik meg neki a boldog, reményteli jövőt:

Kicsi, vagyok én, majd megnövök én,

Esztendőre vagy kettőre nagyfiú leszek én.

Lacikának megéneklik a szép jövőt

Lacikának megéneklik a szép jövőt

Inkubátor a léleknek

Miközben a búcsú után egy másik szobába sétálunk, Ági elmondja, a PIC Ringató tulajdonképpen az a léleknek, ami a testnek az inkubátor.

A módszer a magzati körülményeket igyekszik megteremteni a koraszülöttek számára. A magzat már a negyedik hónaptól hall, az édesanya hangja, járása ringatja a babát. A finom érintések, az éneklés, a simogatás mind ezt a biztonságos légkört teremti meg.

És hogy erre mekkora szükség van, a következő kórterembe lépve értjük meg igazán. Még kisebb újszülöttek várnak minket, akikhez sokszor felváltva járnak be az apák és az anyák. A meztelen mellkasukra fektetik őket, a bőrkontaktusban ugyanis igazi bűbáj rejlik.

ringato_39

Szilvi és Kristóf egymás ölelésében

Éppen ezt teszi most Szilvi is, az ötnapos Kristóf édesanyja. A 700 grammos kisfiú 27. hétre született, apró kis feje, mint egy vadalma, hangyányi ujjaival édesanyja bőrébe kapaszkodik. Szilvi örül Ági jöttének, hamar választanak is, melyik legyen Kristóf saját dala. Kiskacsa fürdik, fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba… − szól az ének. Ági pedig lelkesedve néz Szilvi szemébe: Nagyon szép hangod van!

A következő percekben már közösen dalolnak: a csárdáskalapról, amelyre a felnőtt Kristóf majd bokrétát tűz, meg a híres cifra palotáról. És együtt szavalják megint, hogy áspis, kerekes útifüves leveles…

Varázsolnak. Velük pedig itt sokan mások: orvosok, nővérek. Meg a színes mesefalak is ott, az előtérben. Ki tudja? Talán azokból a tarka-furcsa rajzokból léptek elő ők, mindannyian.

Via: Ringató,  Semmelweis Egyetem I. sz. Klinika PIC

Fotó: Tasi Péter



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This