Az ünnepi időszakban, karácsony közeledtével sokan megéljük, hogy a feladataink, elintéznivalóink listája hosszabbra nyúlik, mint egy telhetetlen kisiskolás Mikulásnak írt levele. Ilyenkor gyakran nem csak azért várjuk az ünnepet, mert vágyunk a különleges hangulatra, a szeretteinkkel töltött időre, hanem azért is, mert végre megpihenhetünk a kötelező nagytakarítás, bevásárlás, sütés-főzés végtelennek tűnő körei után. De vajon tényleg így történik majd? Krajcsó Nellit, a Slow Budapest alapító-vezetőjét kérdeztük.

 

1967-ben két amerikai pszichológus, Thomas Holmes és Richard Rahe kidolgozta az úgynevezett Életesemény-skálát, ami arra szolgál, hogy az életünk különböző történéseinek pontszámait összeadva megtudjuk, mennyire voltunk kitéve a stressznek az adott évben. A potenciálisan stresszt jelentő életesemények között a halálesetek, betegségek, munkahelyváltás mellett meglepő módon a karácsony is szerepel: a skála szerint a maga 12 pontnyi értékével az alvási, étkezési, vagy a családi életünkben bekövetkező változásokhoz hasonló hatást gyakorol ránk.

Harácsony

„A természetben a téli időszak az állatok és a növények számára is a lassulás időszaka” – mondja Krajcsó Nelli. „Nekünk, embereknek azonban gyakran éppen az ellenkezőjéről szólnak az ünnepet megelőző hetek: az év vége miatt túlterheltek vagyunk a munkában, iskolában egyaránt.

A téli időjárás miatt mi is vágynánk a lassításra, a karácsonyi időszak legtöbbször mégis a rohanásról, és a túlzásokról szól – túl sokat költünk, túl sokat eszünk, iszunk, túl sok meghívás, vendégség vár ránk.”

Az elmúlt években gyakran találkozhattunk a „Harácsony” kifejezéssel, ami arra utal, hogy a fogyasztói társadalomban a karácsony már sokkal inkább a költekezés ünnepe, mint a békés együttlété és a szereteté. A novemberi Black Friday-tól, vagy talán onnantól kezdve, hogy valamikor október közepén felcsendül az első karácsonyi dal a bevásárlóközpontokban, szakadatlanul ömlik ránk a megvásárolható tárgyak áradata, amik nélkül (elvileg) nem lehet tökéletes a karácsony. De egyáltalán: annak kell lennie?

Kis karácsony, nagy stressz

„Él a fejünkben egy kép az ‘igazi’ karácsonyról, ami akkor tökéletes, ha mindenkinek vettünk ajándékot, ha hibátlan az ünnepi díszítés, az ünnepi menü – hatalmas elvárások ezek, amiknek mindenáron próbálunk megfelelni” – véli Krajcsó Nelli.

„Érdemes megkérdezni magunktól, ha mindez stresszt jelent számunkra: valóban csak így ünnepelhetünk? Mi történik, ha kevesebb süteményt sütünk, ha költekezés helyett saját készítésű ajándékkal, például egy szép karácsonyi dísszel lepjük meg a szeretteinket, vagy ha minőségi, együtt töltött időt ajándékozunk nekik?”

Karácsony közeledtével biztosan sokan tapasztaljuk, hogy a költekezési dömping mellett eluralkodik rajtunk egyfajta megfelelési kényszer is; mintha az ünnepi hangulat kizárólag frissen mosott függönyök, és fogkefével fehérre sikált csempeközök mellett valósulhatna meg. Ennek eredményeként aztán a mi ünnepi hangulatunk jellemzően abban teljesedik ki, hogy árgus szemekkel vadászunk a leeső morzsákra – már amikor nem vagyunk éppen túl fáradtak ahhoz is, hogy meglássuk őket.

Beesünk a szentestébe

Az, ha túlzottan magas elvárásokat állítunk fel magunkkal szemben az ünnepi időszakban, azzal járhat, hogy mire elérkezik a várva várt 24-e, olyan testi-lelki kimerültség lesz úrrá rajtunk, hogy alig veszünk észre valamit abból, ami körülöttünk történik. Ha egészen az utolsó pillanatig teljes erőbedobással pörgünk, nagyon nehéz dolgunk lesz, ha az első ünnepnapba szinte „beesve” próbálunk meg lassítani.

„A hónapokon át tartó rohanás után nem tűnik el varázsütésre a stressz attól, ha körülálljuk a szépen feldíszített karácsonyfát”

– mondja Krajcsó Nelli. „Ez pedig sokakból csalódottságot válthat ki. Az elvárások, a tökéletesség hajszolása helyett érdemes inkább az együtt töltött időre fókuszálni. Egészen más élményt jelenthet, ha megbeszéljük a családdal, barátainkkal, hogy az utolsó pillanatig tartó rohanás, munka és vásárlás helyett időt hagyunk magunknak arra, hogy megérkezzünk az ünnepbe, egy közös fadíszítéssel, vagy akár zenehallgatással.”

Engedd meg magadnak, hogy lelassulj

„A legnagyobb stresszt sokszor az jelenti, hogy próbálunk megfelelni a kívülről érkező, túlzott elvárásoknak. Ehelyett megkérdezhetjük magunktól: hogy érezzük magunkat? Mire van igazán szükségünk?” – javasolja Krajcsó Nelli. „Szükségünk van-e még egy karácsonyi programra? Egy újabb céges bulira, újabb találkozókra? Ha azt a választ adnánk, hogy nincs, mondjunk nemet bátran, és töltsük a felszabaduló időt azzal, hogy pihenünk, és gondolatban felkészülünk az ünnepre.”

A karácsony a szeretet ünnepe – de ahhoz, hogy az ezzel az időszakkal járó stressz ne borítsa el a napjainkat, nagyon fontos, hogy önmagunk felé is szeretettel forduljunk. Ha túlhajszoljuk magunkat abban a reményben, hogy az ünnepek alatt úgyis kipihenjük a rohanást, sokkal valószínűbb, hogy még az új évet is fáradtan, ingerülten köszöntjük majd. Ha azonban már ezekben a hetekben odafigyelünk a saját érzéseinkre, igényeinkre, és megengedjük magunknak, valamint a szeretteinknek is, hogy az elvárások és a külső ingerdömping ellenére lassítsunk, más, talán „igazibb” élményt jelenthetnek az ünnepek.

A Slow Budapest által szervezett Slow How előadássorozat következő témája Decemberi csendélet – lassítás az adventi forgatagban. Ha szeretnél többet hallani arról, hogyan lassíthatsz az ünnepek előtt, látogass el az eseményre!

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest