Spiritualitás és pszichológia – hogyan hat az életünkre a hit?

Hiszel Istenben? A Sorsban? Az Univerzumban? Volt már nem kézzelfogható, mégis nagyon valóságos élményed? Foglalkoztatnak az élet és a halál kérdései, és nem tudod, hogy mit is higgy ezekkel kapcsolatban? Vagy pont hogy határozott hited, meggyőződésed van, ami mellől nem tudnak eltántorítani? Esetleg őrültségnek tartod ezt az egészet? Vagy bizonytalan vagy, és kétszer is meggondolod, hogy beszélj-e ezekről a kérdésekről másoknak?

Bármi is legyen igaz rád, nagy eséllyel téged sem hagy hidegen a spiritualitás kérdése és véleményed van róla, kapcsolatod van vele. Ebben az írásban olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mi is a spiritualitás, valóban jó hatással lehet-e a testi egészségünkre, és hogy miért nem alkalmazzák eszközként a klasszikus gyógyításban.

Miért érdemes a spiritualitással foglalkozni?

Ha egyszerű választ szeretnénk adni, azt mondhatjuk, hogy azért, mert ismeretlen terület, és az ismeretlennel foglalkozni mindig izgalmas kihívás. Kicsit jobban kifejtve,

nem véletlen, hogy a spiritualitás sokakat megszólít, hiszen olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyek létezésünk velejáróira vonatkoznak, egzakt választ viszont nem tudunk rájuk adni. Például, hogy mi az életünk értelme? Létezik-e Isten? A Sors? Az Univerzum? Lehetséges-e, hogy nem csak az az egyetlen valóság létezik, amiben mi létezünk? Van-e lelkünk? Mi történik velünk a halál után?

Akár szkeptikusok vagyunk, akár hívők, ezek a kérdések – gyakran a pszichológusi rendelőben is – felmerülnek, és válaszért  kiáltanak.

Kezdjük rögtön az elején. Vajon miért alakulhatott ki egyáltalán a spirituális gondolkodásunk? És mi ennek a haszna? Az ember, ahogy egyre fejlődött az evolúció során, egy ponton rádöbbent saját mulandóságára. Magyarán, rájött, hogy meg fog halni. Gondoljunk csak bele: vajon melyik egyednek volt nagyobb esélye a túlélésre és a fajfenntartásra? Annak, amelyik haláltudata szorongásában nem mert kockázatot vállalni, vagy annak, amelyik átadta magát az ismeretlennek, bízva egy felsőbb erőben, aki irányítja a sorsát? Igen, a bizalom és a hit még az életben maradásunkat és a fejfenntartásunkat is elősegítette.

Nem ennyire életbevágóan, de a spiritualitás napjainkban is képes hozzájárulni az életminőségünk javulásához. Számos kutatás bizonyítja, hogy azok az emberek, akik megélik a spiritualitásukat, kevésbé stresszesek, kevésbé hajlamosak szív- és érrendszeri megbetegedésre, daganatos megbetegedésekre, migrénre vagy depresszióra. Egyszóval egészségesebben és boldogabban élnek. Mielőtt azonban ebbe belemennénk, nézzük meg, mit is jelent a spiritualitás.

Mi a spiritualitás?

Bár túl szakmainak hathat, hadd kezdjem azzal, honnan ered maga a szó, mert nagyon jól kifejezi a lényeget. A latin “spiritus” szó egyszerre jelenti a levegőt és a lélegzetet, valamint a lélek és a szellem szót is. Ahogy látszik, a magyar kifejezések is nagyon hasonlítanak egymásra. A spiritualitás tehát valamiképpen a lélekkel, a lélegzetvétellel, az élet megmagyarázhatatlan és természetes velejáróival foglalkozik.

A szavak hasonlósága nagyon izgalmas, azt sejteti, hogy a léleknek köze lenne a lélegzetvételhez. Ezt erősíti a ‘kileheli a lelkét’ kifejezésünk is, de emiatt nem csoda az sem, hogy a mentális nyugalom eléréséhez gyakran alkalmazunk légzőgyakorlatokat az önismereti munka során.

A spiritualitást ugyanakkor sokan sokféleképpen élik meg. Van, aki a valláshoz köti, és egy magasabb létezővel való kapcsolatot lát benne, van, aki a természethez, a kozmoszhoz való kapcsolódást éli meg, akadnak, akik paranormális tevékenységekhez kötik, és olyanok is, akik a halál utáni élet, vagy az önmagukhoz való erőteljesebb kapcsolódás lehetőségét keresik benne.

Egy valami biztos a felsoroltakból: a spiritualitás valamiféle kapcsolatot jelöl. Hogy kivel, mivel, azt nehéz meghatározni, ugyanis az emberek spirituális élményei nagyon különböznek egymástól.

Agyunk válaszai a spiritualitásra

Számos neuropszichológus és kutató foglalkozik azzal, hogy mi történik a testünkben, amikor spirituális élményeket élünk át? Egy kutatást hadd idézzek ide, amelyben neurológusok kármelita nővérek agyműködését vizsgálták. Szkennelték a működést mindennapi állapotban és spirituális élmény közben is. Arra jutottak, hogy spirituális élmény közben számos agyterület aktívabb volt, mint egyébként, szóval “a spirituális élmény többdimenziós, nemcsak egy agyterület felelős érte, hanem számos agyi régió, amelyek az észlelésért, kognícióért, az érzelmekért, a testreprezentációért és az éntudatért felelősek”.

Arra a kérdésre ugyanakkor nincs válasz, hogy vajon az agyunk képes felfogni a létező spirituális élményeket, vagy éppen ellenkezőleg, az agyunk neurokémiai folyamatai idézik elő magukat a földöntúli élményeket bennünk.

Még a neuropszichológusok sem zárkóznak el attól a lehetőségtől, hogy az agyunk csak reagál és befogadja egy másik metafizikai létezés ingereit. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy ezek az élmények csupán az agyunk működésének melléktermékei.

Akárhogyan is legyen, annyi biztos, hogy a spirituális megéléseknek vannak testi “tünetei” is. Vagyis ha hiszünk valamiben, vagy megengedjük magunknak a spirituális élményeket, az megjelenik a lelki jóllétünkön kívül az agyunk és a testünk egyéb területeinek működésében is.

Spiritualitás és testi egészség – használható-e az orvoslásban?

Egyértelműen kijelenthető, hogy a spiritualitás jó hatással van a testi-lelki egészségünkre. Hogy valójában mi hat a szervezetünkre és a mentális jóllétünkre, az viszont vita tárgya.

A magukat spirituálisnak valló emberek között mindenesetre kimutathatóan kevesebben szenvednek szív- és érrendszeri megbetegedésben, és azt is megfigyelték, hogy magasabb a körükben várható élettartam is. Az viszont már kérdéses, hogy ez amiatt van-e, mert a hit gyógyít, vagy amiatt, mert a vallásos, magukat spirituálisnak valló emberek számos olyan életviteli szabályt tartanak be a hitüknek köszönhetően, amelyek egészségesebbé teszik őket. Mint például a józan életmód, a promiszkuitás kerülése, a testükre, lelkükre való tudatos odafigyelés, vagy bizonyos étkezési szokások, mint a böjt vagy a kevesebb húsfogyasztás.

Mindent összevetve persze talán mindegy is, hogy mi miatt. Ha egyszer működik a dolog, akkor miért ne használnánk? Miért ne lehetne a spiritualitást bevinni az orvosi rendelőbe vagy akár a pszichológus kanapéjára? A kérdés jogos, a válasz azonban ennél sokkal bonyolultabb. Sokan úgy vélik, hogy a kutatások, amelyek a spiritualitás hatásosságát vizsgálják, nem mutatnak egzakt eredményeket, hiszen számos olyan körülménnyel nem számolnak, amelyek ugyanúgy előidézhetik a gyógyulást, mint a spirituális beállítódás.

A tudományos területek – és ezek közé tartozik az orvoslás és pszichológia is – tényekkel dolgoznak, és igyekeznek a biztos irányba vinni azokat, akik segítségül hívják őket. Ahogyan nem ajánlunk egy kísérleti stádiumban lévő rák elleni gyógyszert, mint biztos módszert egy éppen a betegséggel küzdőnek, úgy a spiritualitást sem írhatjuk fel receptre, ha nem tudjuk, pontosan milyen hatása lesz.

A spiritualitásra való nyitottságunk emellett nagyon személyes magánügyünk, amelyre ha egy orvos vagy egy pszichológus igyekszik hatni, az akár kontraproduktív is lehet a gyógyítás szempontjából.

Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés

Ha az olvasó most egy határozott állásfoglalást vár, csalódnia kell, hiszen, ahogy az eddig leírtak is alátámasztják, a spirituális odafordulás rengeteg kérdést vet fel jelenlegi állapotában. Egyre többen fordulnak manapság ehhez az úthoz, és rengeteg a pozitív tapasztalat is a spirituális megélések jótékony hatásaival kapcsolatban. Szóval akár kijelenthetjük, hogy hinni jó. Ugyanakkor fontos kijelenteni az is, hogy annak jó, aki hinni tud vagy szeretne. Ahhoz, hogy a spiritualitás életünkre való hatásáról pontosabb képet kapjunk, még rengeteg felfedezést kell tennünk.

Felhasznált irodalom: 

Anton A. Bucher: A spiritualitás pszichológiája, 2014, Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Ktf.