IKGL, teóriaminiszter, érző döntéshozó – Mit árul el rólad valójában egy személyiségtípus?

„Nem lenne jó, ha minden személyiségtípushoz lenne egy személyes kezelési útmutatónk? Mennyi bosszúságtól és konfliktustól óvhatna meg! Hozzájárulna a kölcsönös megértéshez. De létezhet-e ilyen ’kezelési útmutató az emberekhez’ – szabad-e egyáltalán ilyennek léteznie?” Ezt a kérdést teszi fel a német pszichoterapeuta, Stefanie Stahl Ilyen vagyok című könyvének első oldalain.

Az egyes személyiségtípusok jellegzetességeivel foglalkozó Ilyen vagyok 2005-ben jelent meg először. Stahl az új kiadásban kiegészített, személyiségtesztet is tartalmazó kötete az Isabel Myers és Katharine Briggs által kidolgozott típuselméleten, az úgynevezett MBTI-n (Myers-Briggs-típusindikátor, avagy Myers-Briggs Type Indicator) alapul. De vajon mennyire lehet pontos az a kezelési útmutató, amit egy személyiségteszt alapján önmagunkhoz és másokhoz kapunk?

(Személyiség)típustani „kisokos”

Kezdetleges típuselméleti próbálkozásokkal már egészen korán találkozhatunk a pszichológia történetében, elég csak Hippokratész munkásságára gondolni. Rengetegen ismerik a – többek között az MBTI alapjául is szolgáló – Carl Gustav Jung által kidolgozott lélektani típusokat is; a legtöbben el tudjuk helyezni magunkat legalább az extraverzió-introverzió dimenziójában. Bár maga az ötlet, hogy egy teszt megmondja, melyik típusba tartozom, és ezáltal milyen is vagyok valójában, csábítóan egyszerű önismereti kiskapunak hangzik, mégis, érdemes a helyükön kezelni ezeket a tapasztalatokat.

Ugyanis még ha fontos felismerésekhez is vezethet önmagunk típustani besorolása, teljes képet aligha ad a személyiségünkről. Ez annak köszönhető, hogy nagyon-nagyon kevés, de talán egyetlen olyan ember sem létezik, aki pontos megfelelője lenne egy-egy típusnak.

A személyiségünk egyedi: olyan árnyalatok, személyes jellemzők teszik teljessé, amiket egyetlen teszt sem képes tökéletes pontossággal visszatükrözni. Éppen ettől olyan izgalmas a teszteken túlmutató önismereti folyamat – és éppen emiatt tart lényegében egy egész életen át.

Mit adhat hát nekünk egy teszt, és a hozzá tartozó „kezelési útmutató”? Ahogy Stahl írja, ezekre az eredményekre úgy érdemes tekinteni, mint egyfajta iránytűre, ami segít jobban megérteni önmagunkat és másokat is.

A négy pszichológiai dimenzió

Az Ilyen vagyok négy pszichológiai dimenzió alapján különböztet meg tizenhat személyiségtípust abból kiindulva, milyen adottságaink dominánsak az adott területen. Stahl az MBTI-ben használt egyes dimenziókat a saját szakmai tapasztalataira alapozva az új kötetben más néven említi.

Így a következőképpen épülnek fel a dimenziók:

• Extraverzió-introverzió: ez a dimenzió mutatja meg, milyen mértékben jellemző ránk, hogy a világból és a kapcsolatainkból merítjük az energiát (vagyis inkább extraverzióra hajlunk), vagy (introvertáltként) inkább a belső életünkből szerzünk ösztönzést.
• Absztrakt-konkrét: míg a konkrétak a tények és a realitás talaján érzik igazán otthon magukat, az absztraktak inkább a jelenségek közötti összefüggéseket, a mögöttes jelentést, a rejtőzködő lehetőségeket keresik.
• Érző vagy gondolkodó döntéshozó: Stahl leírása szerint az érző döntéshozók többnyire barátságos kisugárzással bírnak, és igen nagy a harmónia iránti szükségletük. A gondolkodó döntéshozók személytelenebbek, tárgyilagosan, cél- és megoldásorientáltan gondolkodnak.
• Rendezett vagy laza: „A rendezett típusok szeretik a dolgaikat elintézni és lezárni. A lazák ellenben hajlamosak nyitva tartani az ügyeiket, és még további információkat gyűjteni. Imádnak spontán, kevésbé megtervezett módon eljárni” – írja Stefanie Stahl.

„Jaj, ez pont olyan, mint…”

Az egyes dimenziók végpontjainak a kombinációjából jön tehát létre a tizenhat személyiségtípus, vagy ahogyan Stahl nevezi őket, a tizenhat „miniszter”. Ez a játékos elnevezés is érzékelteti, hogy egyik típus sem több vagy jobb a másiknál, mindegyikre egyformán szükség van. A címben is említett IKGL, és a többiek, az EAÉR, az EKÉR stb. elnevezés mind a dimenzióik jellegzetességeit sűrítik magukba: introvertált-konkrét-gondolkodó-laza embert, vagy éppen extravertált-absztrakt-érző-rendezettet írnak le és így tovább.

A dimenziók végpontjaihoz tartozó jellemzőket olvasva talán már a teszt elvégzése előtt is sejthetjük, nagyjából mi lenne a mi négy betűnk. Ahogy az is nagyon valószínű, hogy rögtön eszünkbe jut valaki, akit ismerünk, és aki éppen a dimenzió másik végén helyezkedik el. Nem véletlen, hogy

a személyes kezelési útmutatónk mellett a könyvben Stahl abban is segít, hogy könnyebben megértsük és hatékonyabban kommunikáljunk azokkal is, akik akaratlanul is legalább négyféleképpen mehetnek az agyunkra – azzal, hogy éppen a miénkkel ellentétes módon működnek.

Teóriaminiszter és tervezési miniszter – személyiségtípus a kapcsolatban

„Az embereket egymástól megkülönböztető és egyben el is választó személyiségmintázatoknak van a legnagyobb szükségük a kommunikáció hídjára ahhoz, hogy megértés és ezáltal kapcsolat jöhessen létre” – írja Stefanie Stahl.

A szakértő egyik példájában egy kliense történetét említi, aki tervezési miniszterként (EKGR) egy teóriaminiszter (IAGL) férfihoz ment feleségül. A férj szétszórtsága folyamatos feszültséget okozott kettőjük között, hiszen a nő legfőbb erőssége éppen a tervezés és a szervezés volt.

„Megkérdeztem tőle, mit szeret a férjében. Így felelt: ’Azt, hogy elképesztően művelt! Imádom, hogy magyaráz!’ Erre megkérdeztem, nem tudná-e valahogy ellensúlyozni a férje szervezési hiányosságait, ahelyett hogy felidegesíti magát rajtuk, és nem tudna-e inkább az erősségeire összpontosítani”

– idézi fel a beszélgetésüket Stahl. „Láttam rajta, hogy már maga a gondolat is megnyugtatta. (…) Pusztán azáltal, hogy a kliensem változtatott a férjéhez való belső hozzáállásán, jelentős mértékben javult a kapcsolatuk minősége.”

Önismeretet keress, ne önigazolást

A felismerés és a megértés tehát tényleg rendkívül fontos, amikor megtapasztaljuk a közeli kapcsolatainkban óhatatlanul bekövetkező, a különbségeinkből fakadó súrlódásokat. Ezek azok a helyzetek, amikor különösen sokat számít, van-e valamiféle „iránytűnk”, kezelési útmutatónk önmagunkhoz és a másikhoz. Az Ilyen vagyok című könyv szerint a teszt kitöltése és a személyiségtípusunk mélyebb megismerése ebben nyújthat segítséget.

Felmerülhet persze a kérdés, mennyire „mér” pontosan egy teszt, ami sokszor elég szubjektív, tapasztalatokon alapuló kategóriákat jelenít meg. A pontosság kérdése egyébként az MBTI-vel kapcsolatban is gyakran előtérbe kerül: sok szakember úgy véli, a dimenziók túlságosan esetlegesek, a hozzájuk tartozó személyiségtípusok pedig túlegyszerűsítettek. Persze, mondhatjuk, hogy a helyes hozzáálláson múlik az eredményeink értelmezése: annyit vigyek el belőle, amennyit a magaménak érzek, hiszen ezek csak típusok. De vajon nem hagy-e ez a hozzáállás túlságosan nagy teret azoknak a vakfoltoknak, amik megnehezítik, hogy valóban azon dolgozzak a saját fejlődésemben, amire a leginkább szükségem lenne?

Éppen ezért olyan fontos, hogy amikor egy hegyes ceruzával felszerelkezve belevágunk a teszt kitöltésébe, majd izgatottan lapozunk a könyvben a kapott személyiségtípusunkhoz, ne felejtsünk el nyitottnak maradni, és önreflexiót gyakorolni a leírtakkal kapcsolatban. Ne tartsuk el magunktól azokat a tulajdonságokat sem, amiket nem könnyű elfogadni – legyen bátorságunk azt is meglátni, amin még dolgozni kell, amit akár nem is olyan könnyű a magunkénak érezni. Önmagunk megismerésébe csak ezzel a nyitott és bátor szemlélettel érdemes belevágni; különben azon kaphatjuk magunkat, hogy éveket vesztegetünk arra, hogy valódi önismeret helyett csak önigazolást keresünk.

Stefanie Stahl Ilyen vagyok című könyvét itt tudod megrendelni.