Fekszem a kórházi ágyon. A kisbabám a mellemen szuszog. A férjem a kezemet szorítja. Egy teljes órán át csak mi vagyunk. Együtt, hárman. Aranyból vannak ezek a pillanatok, nem véletlenül hívják így: aranyóra. Ezekben a percekben épül a feltétel nélküli szeretet életen át tartó köteléke, ami aztán össze- és megtart minket később. Feloldódunk egymásban, visszavonhatatlanul…
bővebben
![Nem a sebet „kell” szeretni, hanem azt, akivé általa váltál](https://pszichoforyou.hu/wp-content/uploads/2024/04/AdobeStock_305301966-768x513.jpeg)