Egy párkapcsolati probléma nem oldja meg magát – A társas magány témájával indul a Pszichoforyou párkapcsolati kibeszélője

Szerző: | 2022. 12. 09. | Párkapcsolat | Olvasási idő: 5 perc

„Szeretni tehozzád szegődtem” – hosszas gondolkodás után ezt a Nagy László idézetet választottuk a Pszichoforyou új online beszélgetéssorozatának címéül.

Ez az idézet eredetileg Nagy László, Vérugató Tündér című versében olvasható, amelyben a költő súlyos beteg szerelme életéért aggódik, azt szeretné, hogy meggyógyuljon és vele maradjon.

„A földi szerelmet ne vesd meg, ne vidd Semmibe a tested” – fohászkodik a betegágynál a költő, akinek a sorai elementáris erővel fejezik ki ennek az érzelmileg kitett helyzetnek a viszontagságait.

A sorokban ott lüktet a düh és a tehetetlenség („Forgok arcomon új pecséttel: új tehetetlenség dühével.”), meg-megcsillan a remény („Hiszek, s hitemet levagdalja tündéri fintorod hatalma!”), átsejlik a zavarodottság („Fényleni éretted akartam, te az észt rombolod agyamban”).

De Nagy László az érzelmek sokfélesége mellett gyönyörűen ír arról is, hogy mit jelent a bajban összekapcsolódni valakivel.

„Ráfekszik szívemre a sorsod” – fogalmazza meg tűpontosan azt, hogy ami a másikkal történik, az visszavonhatatlanul hatással van a mi életünkre is.

És ez nemcsak egy ilyen helyzetben, a súlyosan beteg kedves ágya mellett történhet, történik meg velünk. A testi mellett, ugyanúgy ránk nehezedhetnek, és hathatnak ránk a másik lelki kínjai is: egy mérgező kapcsolatban, egy kötődési nehézségekkel terhelt pár, vagy egy parentifikált partner oldalán is érezhetünk csalódottságot, haragot, fájdalmat, reményt, zavarodottságot akkor, amikor ezeket a (már közös) terheket hordozzuk.

De vajon meddig?

Egyáltalán ezekből a terhekből mekkora rész a miénk, és mekkora a másiké? Mit tehetek? És mi az, amiért már nem én vagyok a felelős? Hogyan lehet tisztán látni, mire érdemes figyelni akkor, amikor a kapcsolatunkat nehéznek érezzük; amikor a másik mellé szegődve elbizonytalanodunk, hogy vajon meddig is szeretnénk még együtt sétálni? Amikor feltesszük magunknak a kérdést: kényelmes ez így nekem? Biztos, hogy jó társaságban vagyok?

Elképesztően nehéz kérdések ezek, amelyekre most induló beszélgetéssorozatunk keretében nem fogunk és nem is szeretnénk konkrét válaszokat adni. Szeretnénk viszont veletek együtt gondolkodni, meghívott szakértőink hathatós segítségével kapaszkodókat, támpontokat és támogatást adni ahhoz, hogy ki-ki rátaláljon a saját válaszaira.

Szokásunkhoz híven most sem a könnyebb utat járjuk: a párkapcsolati kihívásokról, a saját nehézségeinkről, problémáinkról nem könnyű, és nem is nagyon szokás beszélni.

„Egyedül érzem magam a kapcsolatomban.” „Úgy érzem, megfulladok.” „Lenéznek, bántanak, méltatlanul bánnak velem.” „Gyerekként kezelnek.” „Elnyomnak.” „Észre sem vesznek.”

Ezeket a mondatok nemhogy másoknak, de magunknak, magunkban sem merjük (ki)mondani. Körvonalazhatatlan masszaként nehezednek a vállunkra a beszorított helyzettel együtt járó, kényelmetlen érzések, de a szembenézés várat magára. Pedig e nélkül lehetetlen kijelölni a megoldás felé vezető út kezdőpontját – ahogy GPS sem vezet el a célig, ha nem adjuk meg, honnan indulunk, egy párkapcsolati probléma sem oldja meg magát.

A megoldás felé vezető út első lépése a szembenézés, vagyis az, hogy szégyenkezés HELYETT bátran vállalom (legalább saját magam előtt), hogy valami nincs rendben.

A szándék, hogy változtassak, biztató, de a valódi cselekvés elfogadással kezdődik. Azzal, hogy beismerem: ez így nekem nem jó. A kettő között van egy légüres tér. Azok a tanácstalan és törődött pillanatok, amikor érezzük, hogy baj van, de nem tudjuk, merre induljunk.

Ezt az űrt igyekszünk betölteni „Szeretni tehozzád szegődtem” című beszélgetéssorozatunkkal, ahol abban szeretnénk segíteni nektek, hogy tisztábban lássatok, a nehézségeitekkel tájékozottabban, határozottabban és bátrabban nézzetek szembe.

Elsőként 2022. december 15-én Barkász Heléna klinikai szakpszichológussal beszélgetünk majd a társas magányról.

Nem egy klasszikus karácsonyra hangolódó téma ez, de nagyon aktuális: minél több szorongást keltő információ kering körülöttünk, minél nagyobb kívül a bizonytalanság, annál inkább vágyunk rá, hogy közelebb legyünk a szeretteinkhez. De mi történik akkor, amikor ez a közelség csak illuzórikus, ha azt érezzük, nincs kivel összezárni? Nem azért, mert egyedül vagyunk, hanem azért, mert olyan, mintha a másik ott sem lenne.

Ha úgy érzitek, titeket is szíven talált ez a téma, akkor gyertek, hallgassatok meg minket december 15-én.

A sorozatról bővebben itt olvashattok, a soron következő eseményről pedig itt találtok további részleteket.

Várunk Titeket szeretettel, szívvel-lélekkel!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Eszter Judit
Kommunikációs szakember, újságíró. Hisz az önismereti- és terápiás munka sorfordító erejében. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy jógázni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.

Pin It on Pinterest

Share This