„Hálás vagyok a testemnek, mert nagyon sokat tesz értem” – A testsemlegesség-szemlélet

Szerző: | 2022. 08. 01. | Test&Lélek | Olvasási idő: 9 perc

A testünk egy olyan csoda, amely minden létfontosságú szervet és sejtet tartalmaz, amire az életben maradáshoz és az életben való „létezéshez” szükségünk van. Van elménk, szívünk és lelkünk – ezektől vagyunk olyanok, amilyenek; vagyis ők alkotják a személyiségünk és identitásunk alapját. A társadalom mégis kreált egy olyan terméket, amely azt sugallja, hogy az értékességünket leginkább a testünk kinézete határozza meg. A társadalmi szépségideálnak való megfelelés előnyökhöz juttathat a társas kapcsolatok terén és a munkaerőpiacon is. Nem csoda, hogy gyakran – elfelejtve testünk csodálatraméltóságát – erőn felül is igyekszünk ennek az ideálnak megfelelni, amiben nagy „segítségünkre” van már a közösségi média is. De hogyan érhetjük el, hogy ne a testünk pillanatnyi kinézete határozza meg, mennyire érezzük jól, és értékesnek magunkat? Milyen „szemüvegen” keresztül érdemes a testünket szemlélni? Mit jelent a testpozitivitás és a testsemlegesség? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat találni ebben a cikkben.

testsemlegesség

A közösségi média hatása a testképre

Az elmúlt években egyre több kutatás mutatta ki, hogy a közösségi média használata összefügghet a negatív testképpel és az étkezési problémákkal. Az itt található thinspiration és fitspiration tartalmak elemzése során azt találták, hogy a jellemzően vékony és tónusos testeket szexuálisan tárgyiasító pózokban ábrázoló fotók bűntudatot keltő üzeneteket közvetítenek az étkezéssel, testmozgással és a testsúllyal kapcsolatban. (A két kifejezés mozaikszó, a thin (vékony) és fit (fitt), illetve az inspiration (inspiráció) szavak kombinációjából ered.)

A kutatási eredmények alapján az ilyen, kinézetre összpontosító tartalmak megtekintése növeli a negatív hangulatot és a testtel való elégedetlenséget a nőkben. Erre válaszul az utóbbi években megjelent a „body positivity”, vagyis magyarul nagyjából a „testpozitivitás” néven ismert mozgalom a közösségi médiában és a divat világában egyaránt. Meg kell hagyni, ez a szemlélet a hosszú évek (ön)sanyargatása után úgy kellett nekünk, mint egy falat kenyér.

„Body positivity”

A „body positivity” mozgalom célja az eddigi domináns szépségideál megreformálása, a különböző testtípusok elfogadása, szeretete és tisztelete alaktól, mérettől és egyéb jellemzőtől függetlenül. A megjelenés helyett a fókusz itt a test egészségességén és funkcionalitásán van. A pozitív testkép jobb pszichológiai, társas és érzelmi jólléttel jár, továbbá olyan, egészségességet fenntartó szokásokkal társul, mint amilyen az intuitív étkezés és a testmozgás.

Amikor pozitívan vélekedünk a saját testünkről, akkor jellemzően értékeljük azt mindenféle – vonzó és kevésbé vonzó – tulajdonságával együtt.

Egy 640 Instagram posztot vizsgáló tartalomelemzésből kiderül, hogy a népszerűbb, „testpozitív” hashtag-gel ellátott képeken ábrázolt testek többsége az átlagos súlyútól az elhízottig terjedt, és kicsit kevesebb mint felük tartalmaz olyan jellegzetességeket is, amelyek lényegesen eltérnek a társadalmi szépségideáloktól, mint például a narancsbőr vagy striás bőr. A testpozitivitás magában foglalja azt is, hogy törődünk a testi szükségletekkel, és olyan módon szűrjük az információt, hogy azzal is védjük a pozitív testképünket.

„Ne mondják meg nekem, hogy szeretnem kell a testemet”

Ugyanakkor míg a közösségi médiában a testpozitivitás szemlélet népszerűsége egyre növekszik, különböző újságok és blogok ilyen címszavakkal kritizálták: „A testpozitív mozgalom csodálatraméltó, de nem szabadítja fel a nőket” (The Sydney Morning Herald; Reilly, 2017), „A testpozitivitás mindenhol jelen van, de vajon mindenki számára jó?” (USA Today; Dastagir, 2017) és „Ne mondják meg nekem, hogy szeretnem kell a testemet; legyen testsemlegesség” (Man Repeller Blog; Oltuski, 2017).

A testpozitivitást ellenzők táborának egyik érve, hogy a testpozitivitás ahelyett, hogy feloldaná azt, újfajta nyomást helyez ránk (különösen a nőkre), mégpedig azt, hogy „szeretnünk kell” a testünket. Ha ezt nem tesszük, rosszul érezhetjük magunkat. Egy további kritika, hogy

a testtel kapcsolatos pozitív üzenetek ellenére az ilyen tartalmak továbbra is a megjelenésre fókuszálnak, és így fenntartják az alapvető problémát – a hangsúly a kinézeten marad.

Egy hasonló üzenet erős érzelmi választ kapcsol az ember testiségéhez, még ha az pozitív is. De mi történik akkor, ha a testünk megváltozik? Vagy mit tegyünk olyankor, ha tényleg nem szeretjük például a göndör hajunkat?

„Body neutrality”

A testünkhöz akkor is viszonyulhatunk elfogadóan, ha tökéletlennek vagy kevésbé szépnek tartjuk magunkat. A TedX előadásaiban Bethany C. Meyers nevével forr össze a „body neutrality”, vagyis magyarul „testsemlegesség” mozgalom, aki fitness edzőként azt állítja, hogy

ha semlegesen állunk hozzá a testünkhöz, akkor eltávolodunk attól a gondolattól, hogy folyton szeretni kell azt, és minden nap erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy ez a szeretet és elégedettség fennmaradjon. Ahelyett, hogy folyton monitoroznánk a kinézetünket, lehetőségünk lesz ítélkezés nélkül megfigyelni, hogy mire képes a testünk, és mi hogyan gondolkodunk róla, mit érzünk vele kapcsolatban.

Az érzelmi kötődést (szeretet) egészséges, objektív tényekre cseréli (megfigyelés), vagyis lehetővé teszi, hogy kimondjuk: „Ez van, ilyen vagyok”, és továbblépjünk. Ez az elhatárolódás erősítheti a mentális egészséget azáltal, hogy elősegíti az elfogadást.

A testsemlegesség-szemlélet szerint tehát ahelyett, hogy fogunkat csikorgatva ismételgetnénk magunkban, hogy „mennyire imádjuk a göndör hajunkat”, mondhatjuk inkább azt, hogy „A göndör hajam egyedi. Kicsit több időre van szükség ahhoz, hogy beállítsam.” Saját testünk őszinte megfigyelésére építve pozitív vagy negatív ítélkezés nélkül, kritikamentes közléseket fogalmazunk meg ilyenkor. Ez a tudatosság egyik formája. Az önmagunk felé intézett énközlésekben bekövetkezett kisebb változásoknak komoly következményei lehetnek: ilyen például az elfogadóbb hozzáállás. Az ítélkezésmentesség csökkenti a bűntudatot és a nyomást, hogy olyanok legyünk, amilyenek nem vagyunk.

Az egészséges egyensúly megtalálása – testpozitivitás vagy testsemlegesség?

Nincs abban semmi rossz, ha egyszerre fogadunk be egy kis testpozitivitást és egy kis testsemlegességet, és megtaláljuk az egyes élethelyzetekben a számunkra megfelelő megközelítést. Például tehetünk ki önmagunk számára kedves és biztató, testpozitív üzeneteket a lakásban: „Értékes vagyok úgy, ahogy vagyok.”, „Örülök a kinézetemnek.”, „Büszke vagyok a testemre.”. Mindig hasznos lehet átgondolni, hogy miért szeretjük a testünket, és mit értékelünk benne a legjobban.

A „body neutrality” szemlélet előnyét abban látom, hogy mindannyiunk életében akadnak olyan, többnyire átmeneti helyzetek, amikor egyáltalán nem tudunk örülni a testünknek. Vagyis nem tudjuk teljes szívvel azt mondani, hogy „na igen, most is boldog vagyok a testemmel/ben”. Csupán pár élethelyzet, ami lényegesen befolyásolhatja – rövidebb-hosszabb időre – a testképünket:

  • várandósság
  • szülés
  • betegség
  • COVID-19 miatti korlátozások
  • sportsérülés utáni rehabilitáció
  • egészségügyi diéta
  • magánéleti válság
  • betegség

Az ilyen élethelyzetekkel kapcsolatos, testképben bekövetkező változások mellett elég életszerűtlennek tűnik az üzenet, hogy márpedig mi akkor is szeressük a testünket. Sokan legalábbis úgy érezhetjük, ilyenkor nem jön olyan könnyedén, természetesen a testünk szeretete, inkább erőltetettnek tűnhet. Az önegyüttérzés, elfogadás, a testsemlegesség szemlélete ugyanakkor sokat tud segíteni ezekben az időszakokban. Ezek olyan énüzenetek formájában képzelhetők el például, mint:

„A testem olyannak fogadom el, amilyen.”

„A testem sokat segít nekem.”

„A testem keményen dolgozik, és megérdemli a kedvességet.”

„Hálás vagyok a testemnek, mert nagyon sokat tesz értem.”

„Minden test más, és ez teljesen rendben van.”

„Mit tehetek ma a testemért?

Források:

itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Sárkány Kinga
Tanácsadó szakpszichológus, művészetterapeuta, természetjáró, futó. Pszichológusként arra törekszik, hogy segítse a klienseit a magánéleti egyensúly kialakításában, az erőforrásaik aktiválásában és a megküzdésben. Érdekli az emberi agy működése és az emberek sokfélesége. Munkája során értelmi sérült személyekkel is foglalkozik. Szeret tanulni, úton lenni, megfigyelni, jelen lenni, átfolyatni magán az élményeket.

Pin It on Pinterest

Share This