Mondjam vagy mutassam, mit érzek? – A testtudatosság és az érzelemkifejezés összefüggései gyerekkorban

Annak a tudása, ismerete, hogy mely részekből áll a testünk, kik vagyunk mi magunk, hol kezdődnek az érzéseink, valamint hol érnek véget a saját határaink, egy elképesztően összetett és a láthatatlanságig finomhangolt rendszer. Éppen ezért ennek folyamatát legnagyobb részben nem is érzékeljük, azonban, ha felnőttként ismerjük ezeket az összefüggéseket, könnyebbé tehetjük a gyermekeink számára mind a testükkel kapcsolatos tudatosság alakulását, mind pedig az emóciókról való gondolkodást és kommunikációt.

Fotó: itt.

Amikor az újszülött megérkezik a világba, még teljes szimbiózisban létezik az édesanyával. Ez a kapocs hosszú éveken át válik egyre lazábbá és lazábbá, miközben az első fontos lépések már nagyon korán elkezdődnek.

Belső tudás

„A kezdeti differenciálódás az érzékszervekből érkező információk, a bőrérzékelés, majd egyre inkább a saját mozgás alapján történik. Ez az a mozzanat, amikor a közvetlen környezet és szüleinek hangja, arca, érintése után az alig 3 hónapos kisbaba elkezdi érdeklődéssel figyelni például a saját keze mozgását. Annak ellenére, hogy ekkor a testhatárok pontos észlelése még nem történik meg, mégis elindul egy folyamat: ennek alapján pedig szép lassan ráébred a csecsemő, hogy ő is hatással tud lenni a környezetére. Ez a hatás pedig lehet az anyától független, hiszen nem feltétlenül fűződik össze minden megélt állapotuk” – mondja Czimmermann Éva pszichológus, végzett DSZIT-terapeuta.

A mozgás és a különböző észlelési csatornák összehangolódása nagy előrelépést jelent a közvetlen testélmény megtapasztalásában. A gyerek egyre több visszajelzést kap arról, hogy adott változás a külső környezet vagy a tőle származó hatás következménye.

Ahogy a szakértő mondja: ez természetesen valamiféle megfoghatatlan belső tudás a kicsiben, nem konkretizált ismeret. Lényeges összetevő ennek alakulásában az utánzás képessége: nem véletlen, hogy a kisgyerek sokkal előbb tud mozdulatokat lemásolni, máson vagy önmagán testrészeket megmutatni – az utánzásnak köszönhetően ‒, mint hogy képes lenne szavakkal kifejezni őket.

„Amikor szóbeli utasítást követve mutogatja a teste különböző részeit, az pedig már a saját testről való kognitív tudás, a testfogalom kifejezése. Tükörrel szemben már egyéves kor előtt is boldogan grimaszol egy kisbaba, de igazán másfél éves kor körül kezdi azonosítani saját magát a tükörképével, hiszen ekkor már egyre biztosabb a saját testsémája, amely összehangolható a külső képpel” – fejti ki Czimmermann Éva.

Hogyan függ össze mozgás és érzelem?

A gyermek a mozgásfejlődés lépcsőin felfelé haladva egyre több összetett tapasztalatot szerez a világról, ennek következményeként pedig egyre több terület kezd el bekapcsolni, és a folyamat részévé válni az idegrendszeren belül.

„A taktilitás, azaz az érintés például nagyon meghatározó élmény, de más élmények is befolyásolják, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben és a minket körülvevő térben.

A saját aktív mozgásból származó információk és a környezettel való interakciók olyan módon is szerepet játszanak az érzésekben, hogy ezek segítségével születnek a benyomások, amelyek érzelmeket ébresztenek” – magyarázza Czimmermann Éva.

Ahogy a szakértő mondja: az összetett belső rendszerünk számos információt ad azzal kapcsolatban, hogy milyen pozícióban vagyunk a térben, hol a testünk, éppen mely kihívásoknak lehet kitéve, illetve mivel tudunk ellene dolgozni a negatív hatásoknak.

„Nyilvánvalóan ez egy nem beszámolható tudás. Még felnőttként sem tudatosítjuk ezt, egyszerűen csak részt veszünk a folyamatban, de tulajdonképpen részleteiben nem észleljük például az izmaink és inaink feszüléséből származó visszacsatolásokat. Ezt a belső testérzékelést hívja a szaknyelv propriocepciónak. Az észlelési csatornáink az agyunkból indulnak: a fej tehát a rendszer helyzetre legérzékenyebb része, nem véletlen, hogy ezt is védjük elsőként ösztönösen, ha veszélyben érezzük a testünket” ‒ fűzi hozzá a pszichológus.

Fontos tényező még az egyensúlyszervek és az agyi kapcsolatok együttese, amelynek feladatai a belső fülben összpontosulnak. Az észlelési csatornáink az agyunkból indulnak: a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer is a fej helyzetére a legérzékenyebb.

A testi élményeink összessége mindent aláfest, amely bennünk zajlik, kihat az érzelmeink, a kapcsolataink, viselkedésünk és figyelmünk szabályozására is.

„Ha például az egyensúlyozás nem megfelelő, sokszor a kisgyereknek a stabil ülés sem egyszerű feladat. A szem-kéz koordináció ebben az esetben szintén érintett: ilyenkor csúszkál a széken, izeg-mozog, nem tudja a finommozgásait sem összerendezni. Máris előkerülhet a fegyelmezetlenség, mint tényező, pedig valójában csak másra kell felhasználnia az energiáját, a figyelmét, hogy legalább valahogyan helyet találjon magának a széken” – hangsúlyozza Czimmermann Éva.

Miben segíthetünk otthon?

Jó esetben szülőként a kezdetektől fogva ösztönösen reflektálunk arra, hogy milyen testérzetei vannak a kicsinek. Amikor simogatjuk, amikor fürdetjük, pelenkázzuk, nemcsak mechanikusan végezzük a feladatot, hanem kommunikálunk is róla.

„Amikor szóval kísérem a tevékenységet és ösztönösen elmondom, hogy most felemelem a lábad, most megtörlöm a feneked, most nedves a bőröd, most száraz, látod máris tiszta vagy, és így tovább, akkor valójában értelmezem neki a környezetet, az érzeteket, és így válik fokozatosan beszámolható tudássá mindez az ő életében is. Ezentúl az ölbeli játékok, a mondókák mozgássorral való kísérése mind rendkívül fontos tényezők a testtudat megfelelő alakulásában” ‒ hívja fel a figyelmet a szakértő.

Az említett főként babáknak, totyogóknak szóló mondókázás mellett azonban számos játékkal fordulhatunk még a nagyobb gyerekek felé is, amelyek a testérzetek tudatosítását és ezáltal az érzelemkifejezés folyamatát segítik. Mivel a mozdulatok is szervesen kapcsolódnak az érzelmek kifejezéséhez, felismeréséhez, a tükör előtti közös bohóckodás, illetve az utánzós játékok is remekül fejlesztik az említett területeket.

„Az elvontabb gondolkodás felé tovább lépve pedig például a színek használata sokat elárul a gyerekek aktuális lelki állapotáról, ezért amikor tudni szeretnénk mi zajlik bennük, megkérhetjük őket, hogy mondják el: milyen színű a mai kedvük, vagy melyik ceruzát választanák a mai érzéseik kiszínezésére.

Sándor Éva pszichológus lefordított egy remek feladatsort, amely az Educate2Empower Kiadó oldalán jelent meg (lásd az ábrán). Ez rákérdez az érzelmek nagyságára, tapintására: például nagynak, kicsinek, közepesnek gondolod, amit érzel, vagy ha megérinthetnéd szerinted göröngyös, sima, kemény vagy puha lenne? Ha pedig megfogalmazták az érzéseket, megkérhetjük őket, hogy mutassák meg, hol érzik adott színt, formát magukban” – fejti ki Czimmermann Éva.

Hozzáteszi: ezek a játékba csomagolt gyakorló, tudatosító feladatok abban is segítenek, hogy a kisgyerek minél könnyebben verbalizálja majd a testérzeteit, minél részletesebben tudja megfigyelni a belső állapotait, alapszükségleteit is, mint éhség, szomjúság, álmosság.

Sándor Éva fordítása

Mivel pedig a gyermek számára (is) a világ észlelésének origóját adja, hogy miképpen van a teste, képes-e hatékonyan működtetni, illetve szűrni és összehangolni általa a felé áramló ingereket, ezért, ha sikeresen meg tudja fogalmazni, mi zajlik benne, az valódi kompetenciaélményt és önbizalmat ad számára. Ahogy Czimmermann Éva hangsúlyozza:

„A hasonló értelemben vett testi és érzelmi tudatosság által a kicsik és nagyok egyaránt megélhetik a saját ügyességüket, nem abban az értelemben, hogy jobbak másoknál. Sokkal inkább az az élmény válik zsigerivé, hogy jól működöm a világban, el tudom magam helyezni a különböző dolgokhoz képest: stabil vagyok. Ez pedig a lelki kiegyensúlyozottság egyik alapvető élménye.”