Miért nyúlik túl hosszúra a gyerekkoruk? Miért nem lelkesednek a munkahelyükön? Mitől nehezebb számukra kompromisszumokat kötni? Milyen következményekkel jár az érzelmi életükben a folyamatos online jelenlét? Az Y és Z generációsok szüleinek, nagyszüleinek, főnökeinek, munkatársainak, tanárainak, rendkívül aktuális és sokszor feszítő kérdések ezek. A válaszokat Tari Annamária negyedik, Generációk online című kötetében találjuk. Könyvajánló. (A cikk előző részét itt olvashatod.)

A könyv azért igazán hatásos, mert életszerű helyzeteket mutat be: minden fejezetet egy párbeszéddel kezd a szerző, amelyből kiindulva magyarázatot fűz az adott problémához. A felvezető dialogósuk jellemzően pszichoterápiás rendelőben elhangzó panaszok, baráti beszélgetések, kollégák közötti eszmecserék, így az olvasó könnyen belehelyezkedik az ismerős szituációkba, láthatatlan harmadikként, objektív szemlélőként követi a beszélgetéseket. A könyv fő témaköreit és az abban feszegetett kérdéseket tíz pontban foglaltuk össze. (Az első öt pontot itt olvashatod.)

  1. A társadalmi nárcizmus

A XXI. században szinte járványszerűen terjednek a nárcisztikus karaktervonások, a „nekem jár” attitűd többek vállalt és hangoztatott ars poeticává válik. „Minden úgy történjen, ahogy én akarom, akkor szeretlek” – sokan ebből az alapállásból vágnak neki egy kapcsolatnak (legyen az párkapcsolat vagy barátság), ami elég komoly kórtünete a társadalmi nárcizmusnak és annak, hogy milyen mértékben vette át az ÉN a főszerepet az emberi gondolkodásban – mutat rá könyvében a szerző.

Az online létezés megköveteli a folyamatos jelenlétet, ott azonban senki nem lehet akárki. A legfőbb probléma ezzel az, hogy a folytonos online énprojekció kevés időt hagy a valódi személyiségfejlődésre.

Ezeket a szélsőségeket csak még jobban felerősíti ebben a korosztályban a széltől is óvó szülői magatartás. Hogy mi ezzel a baj és hogyan lehet elkerülni ezt? Kiderül a könyvből.

  1. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter?

Szintén munkahelyi konfliktus az illusztrációja a problémának, hogy a mai fiatal generációk, miképpen kezelik a kritikát. Míg az X-ek inkább megsértődnek és hallgatnak, a gyermekeik kivont karddal ugranak saját maguk védelmére. „Nem kérdezek az idősebb kollégáktól, mert azt mondanák, hogy hülye vagyok” – idéz Tari Annamária egy Y-generációs vezetőt. Ahogy a pszichológus mondja: az indulatvezérelt véleménynyilvánítást szintén az online lét terjesztette el, és vált ez által magától értetődően eszközévé a fiatalabb korosztálynak. Nem véletlen, hogy a blogok nagyrésze is ezzel a támadó attitűddel szerez népszerűséget magának. De lehet, hogy a támadás sokkal inkább bizonytalan védekezés?

  1. Az online: lekapcsolódás a világról

Mennyire válik ketté a valóságos és az online személyiség? Mekkora az esély arra, hogy a cikk alatti hozzászólásban trollkodó és vállalhatatlanul káromkodó felhasználó valójában egy rendes és „szófogadó” feleség? Az Y és Z generáció tagjai között sajnos gyakran előfordul, hogy az online létet a személyiségük egy olyan részeként élik meg, amelyet a valóságban sosem adnának ki. Ők még nem fogják fel, hogy a világhálón való tetteiknek offline következménye is lehet. És igen, akadnak ilyen felnőttek is. Miképpen segíthetünk abban, hogy a nyitottság ne kitárulkozás legyen? Hogy a vélemény ne megszégyenítés? Kiderül a fejezetből.

  1. Gyorsabban, magasabbra – a párkapcsolatban is

Miért sietnek a mai lányok és fiúk? Miért nem adnak időt egy kapcsolat kibontakozására? (Ezzel a kérdéssel foglalkozó cikkünket, Tari Annamária szakértésével itt olvashatod). A problémát egy édesanya panaszából ismerheti meg az olvasó, akinek lánya az egyetlen „élő” randevú után állandóan a cseten találkozgatott szíve választottjával, majd a második találkozón le is feküdt vele. De hova ez a nagy sietség? A választ – ha azt az idősebb korosztály számára nehéz is elfogadni – megint csak a közösségi média adja meg…

Az a közösségi média, ami tele van riválisokkal, miközben egy állandó és valós kapcsolatban a sebezhetőség érzésével kénytelenek szembesülni a fiatalok.

Ezzel a kettősséggel nehezen tudnak megbirkózni, hasonlóan a szexualitás és a szerelem kérdésköréhez. Ahogy Tari Annamária írja, ebben a kérdéskörben csakis egy offline anya tud segíteni a gyereknek.

  1. És tanulni ki fog?

”Nem figyelnek, nyomogatják, telefonoznak, laptopoznak, kimennek” – panaszolja egy professzor a könyv vonatkozó fejezetében. Bár a multitasking divatos kifejezés lett, és látszólag erényként dicsérjük, azonban ahogy Tari Annamária Earl Miller kutatását idézve rámutat: az ingerekkel való telítődés a figyelemre való képességet csökkenti, a folytonos átkapcsolásnak ára van. A technika hasznos, de nem bénulhatunk meg nélküle. A szülő felelőssége, hogy a gyereknek ne kelljen áramszünet a valóság megéléséhez.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Tari Annamária könyvét itt tudod megrendelni.

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Három és fél éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest