Egy lépés az élet felé – 4 dolog, amit te is megtehetsz az öngyilkosság megelőzéséért

A mai nap (szeptember 10.) csaknem húsz éve Az öngyilkosság megelőzésének világnapja. Talán soha nem volt még ekkora súlya ennek a napnak, mint most, amikor egy világjárvány kellős közepén kell arra emlékeznünk, mennyire fontos, hogy vigyázzunk egymásra.

A járvány ugyanis rengeteg stresszt és bizonytalanságot okozhat olyankor is, amikor éppen minden rendben van bennünk és körülöttünk. Azoknak azonban tovább súlyosbíthatja a helyzetét, akik egyébként is nehéz időszakot élnek át, krízishelyzetben vannak, vagy valamilyen pszichés problémával küzdenek.

Amikor hasonló kihívásokkal nézünk szembe, sokszor érezhetjük úgy, hogy kilátástalan a jövőnk, és magunkra maradtunk a küzdelmeinkkel. Ilyenkor a legapróbb, felénk irányuló gesztus, érdeklődés, akár egy mosoly is olyan üzenetet hordoz, ami szó szerint az életet jelentheti – mert megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül.

Egy lépés

Az International Association for Suicide Prevention (IASP) kezdeményezésére, a World Health Organization (WHO) közreműködésével szeptember 10-én minden évben útjára indul egy kampány, amely az öngyilkosság körüli tabukkal és tévhitekkel igyekszik leszámolni. A tavalyi 40 másodperc kezdeményezés után idén a hangsúly a kapcsolatteremtés fontosságán, és annak megerősítésén van, hogy az öngyilkosságok megelőzésének leghatékonyabb módja az összefogás.

„Egy mosoly talán nem sokat jelent neked, vagy nekem – ám valakinek, aki öngyilkosságon gondolkozik, az első lépést jelentheti az élet felé”

– hangzik el az IASP rövidfilmjében. Ahogy a videó is összefoglalja, már tudjuk, mi az, ami az öngyilkosságok rendkívül, szomorúan magas számának (ami világszerte évi 800 000 befejezett, és 20 millió megkísérelt öngyilkosságot jelent) csökkenéséhez hozzájárulhat. Ilyen rendszerszintű változás például az öngyilkosság médiában való felelős megjelenítése, a támogató közösségek szerepe, illetve a témában való edukáció. Ám mindez csak akkor érheti el valóban a célját, ha nem feledkezünk meg a legfontosabbról: arról, hogy közelebb lépjünk azokhoz, akiknek segítségre van szüksége.

De hogyan?

Az öngyilkosságot övező tévhitek legpusztítóbb vonása, hogy képesek bizonytalanságba fojtani és elnémítani a segítő szándékot. A félelem, hogy olyasmit mondunk vagy teszünk, ami súlyosbíthatja a krízisben lévő helyzetét oda vezethet, hogy inkább hallgatunk, esetleg várunk, hátha maguktól rendbe jönnek a dolgok. Ez utóbbi azonban – sajnos – ritkán történik meg.

Az öngyilkosság megelőzésének egyik legfontosabb lépése, hogy felismerjük azokat a másik viselkedésében beálló változásokat, amelyek jelezhetik, hogy veszélyben van.

Ilyen lehet az alvási, evési szokások változása, az érdeklődés beszűkülése, a kapcsolatok lazítása, a távolságtartó viselkedés, a befelé fordulás, öngyilkossági tervek, esetleg szándék emlegetése. Ha ilyesmit tapasztalunk egy szerettünk, barátunk, ismerősünk esetében, az komoly figyelmeztető jelzés, hogy segítségre lehet szüksége. De hogyan segíthetünk?

Te hogy vagy?

A dilemma, amellyel szembenézünk, nagyon is valódi: nem mindegy, hogy mit, és hogyan mondunk; a támogatásnak ez a része felkészülést igényel. Nem szabad azonban abba a hibába esni, hogy alábecsüljük a saját szerepünket. Egy mosoly, egy kérdés, a törődés apró gesztusai valóban az élet felé tett első lépést is jelenthetik annak, aki krízishelyzetben van.

Támogatni valakit, akit az öngyilkosság gondolata foglalkoztat, nem könnyű, és nem egy embernek való feladat. A legjobb természetesen az, ha minél előbb szakember segítségét kérjük, ám addig is érdemes barátokat, családtagokat is bevonni, és velük összefogva megtartó kapcsolati hálót alkotni.

Ez azért fontos, mert tudnunk kell: bármennyire is szeretnénk segíteni, nem biztos, hogy minden pillanatban képesek vagyunk arra a támogató jelenlétre, amit egy ilyen helyzet megkövetel. És ez teljesen rendben van így, hiszen emberek vagyunk: erőt adni csakis olyankor lehetünk képesek, amikor a saját erőforrásaink is fel vannak töltve.

Ezért, ha olyasvalakivel készülünk beszélgetni, akiről úgy gyanítjuk, öngyilkossági krízist élhet át, tegyünk fel előbb magunknak néhány kérdést. Például: Készen állok-e most arra, amit hallhatok? Van-e elegendő időm erre a beszélgetésre? El tudom-e fogadni, ha azt feleli, nincs jól, vagy hogy nem akar beszélni? Megfelel-e a hely és az idő, mindkettőnk szempontjából?

Ha a kérdéseket végiggondolva bármelyikre nemmel válaszolnánk, fogadjuk el bűntudat, önostorozás nélkül, hogy ez most nem megy. És ha így van, bátran kérjünk meg valaki mást, hogy ez alkalommal lépjen a helyünkre.

Hogyan tovább?

Ha úgy érezzük, készen állunk arra, hogy jelen legyünk, közelebb lépjünk a másikhoz, a következő lépés az, hogy eldöntsük, mit is mondjunk pontosan.

Az R U OK? (azaz: Jól vagy?) nevű ausztrál szervezet egyik legfőbb küldetése, hogy ebben a döntésben segítséget nyújtson. Munkatársaik segítő szakemberek részvételével összegyűjtötték, mi az a négy lépés, amit megtehetünk, ha úgy gondoljuk, egy ismerősünket öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják.

Ezek a lépések a következők:

1. Kérdezd meg: Jól vagy?

Amikor felteszed a kérdést, légy nyugodt, és igyekezz kimutatni, hogy őszintén törődsz a másikkal. Segíthetsz neki megnyílni, ha kibővíted a „klasszikus” Hogy vagy? kérdést (például így: „Mi minden történt veled mostanában?”), vagy azzal, ha megemlítesz egy konkrét dolgot, ami aggodalmat ébresztett benned („Csendesebbnek tűnsz mostanában, minden rendben?”).

Fontos, hogy ne bántódj meg, ha a másik nem szeretne beszélgetni. Mondd el őszintén, hogy aggódsz érte, és kérd meg, hogy keressen meg, ha később mégis meggondolja magát; esetleg kérdezd meg, van-e másvalaki, akivel szívesen beszélne.

2. Hallgasd figyelmesen!

Vedd komolyan, amit hallasz, ne vágj a másik szavába, és ne próbáld gyorsan lezárni a beszélgetést. Időnként nyugodtan ismételd meg, amit mondott, és kérdezd meg, jól értetted-e, mire gondolt.

Ne aggódj, ha hirtelen csend támad: engedd, hogy végiggondolja, hogyan szeretné kifejezni magát.

Ha úgy érzed, segítene, biztathatod néhány kérdéssel is (például: „Hogyan érzel ezzel kapcsolatban?”).

3. Bátorítsd arra, hogy cselekedjen!

Kérdezd meg tőle, milyen módszerek, megoldások működtek korábban, amikor hasonló helyzetbe került. Bátran tedd fel azt a kérdést is, eszébe jut-e olyasmi, amit most tehetne magáért, bármi, ami egy kicsit is segíthet, hogy jobban legyen. Megkérdezheted azt is, te milyen módon tudnád a legjobban támogatni őt.

Ha a szavaiból arra következtetsz, már hosszabb ideje rossz állapotban van, ajánld fel, hogy kereshetnétek közösen egy segítő szakembert, akivel beszélhet. Próbáld hangsúlyozni, milyen fontos, hogy szakszerű segítségnyújtást vegyen igénybe: vannak helyzetek, amelyek túlmutatnak a barátok és családtagok támogató jelenlétén. 

4. Ne feledkezz meg róla!

Akár a naptáradba is felírhatod, vagy beállíthatsz egy emlékeztetőt, hogy biztosan ne feledkezz meg arról, hogy néhány naponta, esetleg hetente újra jelentkezz. Mondd el, hogy gondoltál rá, és kíváncsi vagy, hogy van a beszélgetésetek óta. Azt is megkérdezheted, javult-e már a helyzet, történt-e valami fejlemény.

Nagyon fontos, hogy ne ítéld el, ha még nem tett lépéseket azért, hogy jobban legyen. Egy krízishelyzetben ez nem mindig könnyű, és szemrehányás helyett sokkal többet segít, ha megértő vagy. Éreztesd a másikkal, hogy mellette állsz és számíthat rád – ez az, ami a legtöbbet, akár magát az életet is jelentheti ezekben a helyzetekben.

Együtt az öngyilkosság megelőzéséért

Nem könnyű teljes szívvel, nyitottan mások felé fordulni, amikor a saját életünkben is annyi változással és bizonytalansággal kell szembenéznünk, mint ebben a mostani időszakban. De éppen ez az, ami miatt mindennél fontosabb, hogy törekedjünk rá, hiszen a teher, amit nehézkesen cipelünk, valaki másnak akkora súlyt is jelenthet, ami alatt úgy érzi, menten összeroppan.

Ha valamikor, most százszorosan igaz, hogy csak együtt lehet könnyebb, hogy csak akkor van esélyünk a változásra, ha összefogunk, és nem félünk attól, hogy közelebb lépjünk a másikhoz – ha másként nem is, legalább egy mosollyal, vagy azzal, hogy megkérdezzük: „Jól vagy?”

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot!

Ha aggódsz valakiért, és szeretnél többet megtudni arról, hogyan kezdeményezz beszélgetést, ezt az oldalt lehet érdemes megnézned.