4 kedvenc gondolatunk a 20 önismereti kérdés és válasz című könyvből

Szerző: | 2020. 10. 15. | #SAJÁTÉLMÉNY Lélekerősítő | Olvasási idő: 8 perc

Az ősz, azon belül is az október mindig is különleges időszak volt a Pszichoforyou életében. Ekkor „született” az első cikkünk (és vele együtt maga a magazin). Később ekkor indult útjára a rendezvénysorozatunk is, amelynek estéin végre találkozhattunk veletek. Ez az október pedig megint csak hatalmas mérföldkövet jelent számunkra: ötévesek lettünk, és ebből az alkalomból megjelent az első könyvünk, a 20 önismereti kérdés és válasz – Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz.

„Ebben a könyvben az elmúlt évek legfontosabb felismeréseit, tanulságait, gondolatait – vagy ahogy mondani szoktuk, „kapaszkodóit” – gyűjtjük egybe, és az önismeret útján felbukkanó, sokakat foglalkoztató kérdéseket járjuk körül” – írtuk a könyv bevezető soraiban. És tényleg: az első napokban ötven, száz témát is összegyűjtöttünk, és mindegyiket nagyon-nagyon szerettük volna valahogy beleszuszakolni ebbe a kis kötetbe… Aztán lenyugodtunk, és azt tettük, amit az elmúlt öt év minden egyes pillanatában: rátok figyeltünk.

A kérdések útján

Felidéztük, milyen kérdéseket tettetek fel nekünk, hogy milyen tapasztalatokat osztottatok meg velünk, hogy mire voltatok a leginkább kíváncsiak. Majd nekifogtunk: kutattunk, kérdeztünk, olvastunk és írtunk-írtunk, hogy a tudásunk legjavát adhassuk át nektek. És beletettük azt, ami az elmúlt öt év minden egyes cikkének elmaradhatatlan összetevői: a számunkra fontos értékeket, szívvel-lélekkel. Mindent, ami segíthet abban, hogy a könyvben felvetett kérdésekre a saját válaszaitokat találhassátok meg.

Mert hiszünk abban, hogy ezt csak így lehet. Hogy az önismerettel kapcsolatos kérdésekre valódi válaszokat csakis önmagunkban találhatunk. Ám ez nem jelenti azt, hogy egyedül kell őket megkeresnünk.

Ha valamikor, hát ezen az úton igazán nagy szükségünk van útitársakra. Olyan szavakra, gondolatokra, tapasztalatokra és tudásra, amelyek nem „előrecsomagolt” megoldásokat adnak a kezünkbe, hanem valóban önmagunkhoz segítenek közelebb kerülni.

Ilyen útitársnak szántuk ezt a könyvet. Reméljük, hogy sokan elolvassátok majd, és hogy legalább annyira fogjátok szeretni, mint amennyire mi szerettük írni.

Kedvcsinálóként szeretnénk most veletek megosztani azt a négy gondolatot, ami a legkedvesebb számunkra; amelyekről úgy hisszük, különösen sokat adhatnak azoknak, akik az önismeret útjára lépnek.

1. „Azzal, hogy nem tudjuk szeretni és értékelni magunkat, nemcsak magunknak teszünk rosszat, hanem azokat is nehéz helyzetbe hozzuk, akik szeretnek vagy szeretni próbálnak bennünket.”

Mondd, te mire gondolsz, ha azt olvasod, hallod valahol: önszeretet? Lehet, hogy kiüresedett reklámszlogenek jutnak eszedbe róla, esetleg úgy érzed, ennek biztosan csak a nárcizmushoz lehet valami köze? Sokakban hasonló gondolatokat ébreszt ez a szó – pedig valójában az önmagunkkal és a szeretteinkkel való harmonikus kapcsolat egyik legfontosabb alapköve.

A szeretetet, ami az egyik legszebb emberi érzés, sokan éppen önmagunktól tagadjuk meg. Sokszor, túl sokszor akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.

Olyankor, amikor hibázunk, kudarcot vallunk, testben-lélekben fáradtak vagyunk… Megtanulni ezekben a pillanatokban is azzal a szeretettel fordulni magunk felé, ahogy azok felé tesszük, akik fontosak az életünkben, az önismeret útjának egyik legfontosabb lépése.

2. „Rajtunk is múlik, hogy a kapcsolatainkban melyik utat választjuk: hagyhatjuk, hogy a múltban kapott sebeink okozta fájdalom és az elköteleződéstől való félelem határozza meg életünket, de dönthetünk úgy is, hogy a kapcsolatainkra lehetőségként tekintünk. Olyan lehetőségként, ami segíthet begyógyítani és felülírni a régi sebek fájdalmát.”

Az életünk során adódhatnak olyan időszakok, amikor úgy tűnik, bármit is teszünk, valahogy mindig ugyanabba a sz… pardon, folyóba lépünk bele. A „díszlet” és a szereplők persze változhatnak, de a forgatókönyv mintha újra és újra ugyanaz maradna.

Azok az ismétlődő minták, amelyek elöl menekülnénk, és mégis mindig ugyanabba a  a szorongató helyzetbe sodornak minket, a legfontosabb irányjelzői lehetnek az életünknek – feltéve, hogy vesszük a bátorságot, és közelebbről is megismerjük őket. Ha megnézzük, hogyan lettek részei az életünknek, és felismerjük, pontosan miért is követjük őket. És ha, amikor eljön az ideje, azon is készek vagyunk dolgozni, hogy elengedjük őket, és valóban a saját életünket kezdjük élni.

Ennek azonban az is előfeltétele, hogy a kapcsolatainkra képesek legyünk tükörként tekinteni, és abban meglátni a saját félelmeinket, gyengeségeinket és sebeinket.

Ha a nehéz érzésekért mindig csak másokat okolunk, és sosem merül fel annak a lehetősége, hogy a bennünk keletkező feszültséggel nekünk is van/lehet dolgunk, akkor nem csoda, ha mindig ugyanabban az ismerős, de kényelmetlen helyzetben találjuk magunkat.

3. „Csak akkor tudunk olyan célokért dolgozni, amik valóban fontosak számunkra, ha időről időre képesek vagyunk arra is, hogy bizonyos dolgokat feladjunk.”

A célok, amikért dolgozunk, amiket el szeretnénk érni, életünk rendkívül fontos mozgatórugói. A valódi céljaink megtalálásához azonban szükségünk van önismeretre. Ebben az esetben ez azt (is) jelenti, hogy időről időre merjük feltenni magunknak a kérdést: egészen biztos, hogy ez az, amire vágyom?

Ennek a kérdésnek súlya van – akár hónapokat, éveket, évtizedeket is zárójelbe tehet az életünkben. Mégis, eljöhet a pillanat, amikor muszáj megtalálnunk rá a választ, mert ha nem tesszük, ezek a hónapok, évek nem csak zárójelbe kerülnek, hanem szinte semmivé válnak – sosem érezzük majd őket igazán a magunkénak. Az önismeret az, ami segít abban, hogy valóban a saját történetünket írjuk; és hogy elengedjük azt, ami már nem a miénk.

4. „Ha a szeretet nevében a másik minden problémáját próbáljuk megoldani (még akkor is, ha nem kérte a segítségünket), azzal igazából sem magunknak, sem neki nem teszünk jót.”

A határaink megismerésének és megóvásának módjai az egyik, de korántsem az egyetlen olyan rész a könyvben, amelyről nemcsak további fejezeteket, de egész köteteket is lehetne írni. A határok segítenek igazán önmagunkká válni, és önmagunknak megmaradni. Azokban a helyzetekben is, amikor ez tűnik a világon a legnehezebb dolognak.

A határok gyakran olyankor válnak központi kérdéssé, amikor a legkevésbé számítanánk rá. Ilyen például, amikor a legközelebbi kapcsolatainkban (az önmagunkkal való kapcsolatunk is ide tartozik!) kapjuk magunkat azon, hogy elértük azt a pontot, amikor hirtelen túl nehézzé, túl sokká válik a teher. Felismerni ezt a pontot, kezelni az ezzel járó nehéz érzéseket, beszélni róla, segítséget kérni az önismereti munka egyik legnagyobb kihívása – és egyben az egyik legfontosabb feladata is.

Együtt az úton

Nehéz szavakba foglalni, mennyire sokat jelent nekünk, hogy ezekkel a gondolatokkal, és még sok-sok másikkal együtt megjelenhetett a 20 önismereti kérdés és válasz – különösen most, egy világjárvány kellős közepén. Tudnotok kell ugyanis, hogy annak ellenére, hogy online magazinként működünk, megrögzötten hiszünk a személyes találkozások erejében.

A könyv születése valahogy hasonló érzéseket hoz felszínre, mint amiket korábban a rendezvényeinken átélhettünk. Hogy ott vagytok ti, akik figyelemmel követitek a munkánkat, részei vagyunk a napjaitoknak a reggeli villamosút vagy a délutáni kávé mellett, olvassátok, szeretitek a cikkeinket – és végre láthatunk benneteket, beszélgethetünk, rátok mosolyoghatunk, és élőszóban is elmondhatjuk: köszönjük.

Az ötödik szülinapunkon nem találkozhatunk, nem ünnepelhetünk együtt – és mégis, a könyv révén egy kicsit ott lehetünk veletek. És nem is csak egy „kávényi” időre, vagy egy esti rendezvény időtartamára, hiszen a könyvet bármikor fellapozhatjátok majd, amikor csak úgy érzitek, szükségetek van egy útitársra. Ez a kötet mindig ott lesz veletek, és vele együtt egy kicsit mi is. Köszönjük nektek, hogy elkísérhetünk titeket az úton.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a könyv, itt tudod megrendelni.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This