„Mindenre van idő”? Inkább semmihez sincs erő… – 4 ok, amiért ennyire fáradtak vagyunk

Szerző: | 2020. 05. 22. | Lélekerősítő | Olvasási idő: 10 perc

„Most van idő rá” – harsogta az elmúlt hetekben megannyi, különféle tevékenységre buzdító reklám, poszt és hashtag a tévében és a közösségi médiában. De vajon valóban annyi időnk lett hirtelen, hogy abba a szokásosnál is több dolog belefér? És ha igen, akkor mi lehet az oka, hogy a legtöbben mégsem azt érezzük a jelen helyzetünkben, hogy most aztán mindenre jut időnk, hanem sokkal inkább az, hogy valójában semmihez sincs erőnk? Miért vagyunk ennyire fáradtak?

Ahányan vagyunk, annyiféle élethelyzetben találhattuk magunkat az immár hónapok óta tartó járvány- és a karanténhelyzet kialakulásával. Azonban – bár a megoldásra váró problémáink és az erőforrásaink között rengeteg különbség lehet – mostanra szinte mindenki megtapasztalhatta, hogy nemcsak fizikai, de mentális, pszichés téren is egyre kimerültebbek vagyunk.

Ennek a mindent elborító kimerültségnek a hátterében több tényező is meghúzódik, köztük olyanok is, amikre első pillantásra nem is biztos, hogy gyanakodnánk.

Viharzóna

„A jelenlegi helyzetünk a folytonosan változó körülményekkel, a társas kapaszkodóink elvesztésével és a növekvő kognitív stresszel olyan, akár egy vihar” – fogalmazta meg találóan Elissa Epel, a Kaliforniai Egyetem pszichiátria professzora.

Ez a „vihar” önmagában is elég lenne ahhoz, hogy időnként úgy érezzük, a kanapéról felkelni is teljesíthetetlen kihívásnak tűnik. Azonban, ahogy Epel is rávilágít, mindezt sokaknál a megszokott alvásminőség romlása is tetézi – egyéb tényezők mellett. Ebben a „viharzónában” ugyanis sajnos sok minden van, ami kimerítően hathat ránk – nézzünk meg most közülük néhányat kicsit közelebbről.

1. Rutin helyett döntés döntés hátán

Meg tudnád mondani csak úgy kapásból, milyen nap van ma? Ha nem, az nem a te hibád: azt az állandó „Idétlen időkig-szindrómát” (a név a Bill Murray főszereplésével készült filmre utal, amelyben ugyanaz a nap ismétlődik újra és újra), amiben hetek óta benne rekedtünk, a rutinjaink drasztikus változása okozza.

A rutin fontos szerepet tölt be az életünkben; neki köszönhetjük, hogy nem kell minden egyes napunkat, minden döntésünket újra meg újra, a START mezőről kezdve végiggondolnunk. A szokások megkímélnek minket az úgynevezett döntési fáradtságtól (angolul decision fatigue-ot), ami éppen akkor lép fel, amikor bevált rutinok alkalmazása helyett alaposan mérlegelnünk kell a különféle választási lehetőségeket. Azaz például az olyan helyzetekben, amilyen a mostani is…

Ha egyébként is fárasztóak a napjaink, akkor képzeljük hozzá, hogy most már több mint két hónapja minden gondolatunk hátterében folyamatosan hallgatunk egy monológot, ami azt találgatja, mi is legyen a következő lépés…

A megváltozott rutinok problémája ráadásul gyakorlatilag a világon mindenkit érint, hiszen még ha a munka- vagy az életkörülményeink nem is alakultak át drasztikusan, a fertőtlenítés, a maszk használata, a távolságtartás mind-mind olyan új „készségek”, amiket gyorsan el kellett sajátítanunk, és folyamatosan emlékeztetnünk rájuk magunkat és másokat is.

2. Multitasking, avagy a szétszórt figyelem esete

A multitasking, azaz a több feladattal való egyidejű zsonglőrködés talán a 21. század egyik legnagyobb mítosza, két okból is. Egyrészt tulajdonképpen maga a jelenség is inkább egyfajta illúzió: valójában nem egy időben végezzük ilyenkor a feladatainkat, hanem gyors egymásutánban váltogatjuk köztük a figyelmi fókuszunkat. Másrészt, bár nagyon sokat hallhatunk arról, micsoda szuperképesség is ez, igazából kifejezetten rosszat tesz nem csak a hatékonyságunknak, de a figyelmünk és az emlékezetünk működésének is.

„Amikor multitasking-gal próbálkozunk, az gyakorlatilag ellehetetleníti, hogy sikeresen feldolgozzuk azt az információt, ami éppen előttünk van. Ennek hiányában nem tudjuk azt megfelelően tárolni sem – így aztán ott ülünk majd, és képtelenek leszünk visszaemlékezni, mit mondtunk vagy csináltunk néhány pillanattal korábban”

– foglalja össze Inger Burnett-Zeigler amerikai pszichiáter.

A jelenlegi helyzetünkben egyáltalán nem csoda, hogy ez gyakran előfordul, hiszen szinte minden pillanatban több dolog kényszerít minket multitaskingra: otthon tanuló gyerekek, home office-ban naphosszat telefonáló családtagok, videóhívások, a hírek, de még az aggodalmunk is folyamatosan verseng a figyelmünkért.

3. Online, de állandóan

Rengeteg időt töltünk online – ha valamikor, ez ezekben a napokban különösen igaz. Nem csak a kapcsolattartás, de a bevásárlás, a tanulás, a munka elengedhetetlen részei lettek a különböző internetes felületek; és akkor még nem is beszéltünk a hírek olvasásáról…

Az online jelenlét szinte folyamatos információáramlást jelent, aminek a hatásait talán nem azonnal érezzük magunkon, de szép csendben alaposan lemeríti a tartalékainkat. Most, amikor a legtöbben egyébként is igencsak megtépázott erőforrásokkal próbáljuk kézben tartani a napjaink, a feladataink, sőt, az érzelmeink feletti irányítást, ez különösen megterhelő lehet.

Úgy tűnik, az online jelenlétünk egyik legfárasztóbb része ráadásul éppen az, amiért sokan a leginkább hálásak vagyunk ezekben a napokban: a videóhívások. A valós idejű kapcsolattartásnak ez a formája lehetővé teszi számunkra, hogy a távolból is viszonylag zökkenőmentesen végezhessük a munkánkat, vagy éppen beszélgethessünk azokkal, akik hiányoznak nekünk.

Ám ennek a folyamatnak közben megannyi fárasztó része is van: nemcsak bosszantó, de kimerítő is, ha hívás közben akadozik a kép vagy a hang. Szintén extra erőfeszítést igényel az, hogy az agyunk folyamatosan igyekszik „pótolni”: a furcsa helyzet, hogy a monitoron ott van velünk valaki, aki igazából nincs ott, nagyon sok alapvető információtól foszt meg minket (ilyen például a másik illata, vagy a testbeszédének összetettsége). Rendkívül energiaigényes folyamat ezek hiányában olvasni a másik reakcióit – és akkor még nem szóltunk a nem ritkán 10-20 fős online meetingekről… Emellett az sem segít, hogy a hívások közben újra és újra saját magunkkal nézünk farkasszemet, ami folyamatosan elvonja a figyelmünket – nem csoda, hogy a fentiek fényében sok szakértő azt ajánlja, inkább takarjuk le a saját képünket.

4. Stressz, stressz és még egy kis stressz

Talán úgy tűnik, unalomig ismétlődik már minden fórumon, milyen mértékű stresszt jelent számunkra a jelenlegi helyzet, de ha valami, az ólmos fáradtság mindennél ékesebb bizonyítéka annak, hogy erről tényleg nem szabad megfeledkeznünk.

A stressz ugyanis maradt – akár súlyosabban, akár alig érint minket a járvány nyomán kialakult krízis, a szervezetünk mindenképpen reagál rá.

A változó körülmények, az olykor felkavaró hírek, a bizonytalanság hatására elhúzódó distresszt élhetünk át; olyan stresszhatást, amelyet kevéssé tudunk kontrollálni, és ami egyfajta állandó készültségben tart minket. Ez viszonylag rövid idő alatt is elég lenne ahhoz, hogy testileg-lelkileg kimerüljünk – mi pedig hosszú hetek óta vagyunk ebben az állapotban, egyre fáradtabban.

Mit tehetünk?

Egyre fáradtabban, de korántsem tehetetlenül – bár a helyzetünk nem könnyű, sok minden van, amit tehetünk a kimerültséggel szemben.

Ha szeretnéd legyőzni, vagy akár csak kordában tartani a fáradtságot, kezdd az alábbi, egyszerű lépésekkel:

  • Gondoskodj magadról! Egy kimerült szervezet nem tud kellően védekezni a stressz és a fáradtság ellen. Ezért van szükség arra, hogy ellásd a számára fontos vitaminokkal és ásványi anyagokkal.
  • Ha még nem sikerült, törekedj arra, hogy kialakíts egy fenntartható rutint a hétköznapok során! Ha nehezen megy, próbáld meg legalább a felkelés-lefekvés, esetleg a nagyobb étkezések időpontját tartani.
  • Végezz valamilyen testmozgást! Egy kis nyújtás, vagy egy séta is nagyon sokat segíthet. Persze, minél fáradtabb vagy, annál nagyobb kihívásnak tűnhet belevágni, de hamar észreveheted, mennyi energiát nyerhetsz a mozgás által.
  • Légy tudatos az online jelenléteddel kapcsolatban! Próbáld napi fél-egy órára korlátozni a hírfogyasztásodat, és ha észreveszed, hogy túlságosan fárasztanak a videóhívások, néhányszor iktass be helyettük inkább telefonbeszélgetéseket.
  • Keress stresszkezelő, érzelemszabályozó módszereket, amik segítenek felvértezni magad a stressz hatásaival szemben! Ha korábban már volt bevált praktikád, kezdd azzal; vagy ha valamiért most nem elérhető, vagy nem működik, válassz olyat, ami tényleg egyszerű, és könnyen alkalmazható.
  • Pihenj! Ne csak a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra gondolj – ne félj napközben sem szünetet tartani, ha úgy érzed, túlterhelt vagy. Ilyenkor nyugodtan állj meg, és lélegezz, ülj le kicsit; néhány másodpercnyi nyugalom is számít.

 

 

„Most van idő rá” – lehetne ez inkább az önmagunkról való gondoskodás, a testi-lelki egészségünk megőrzésének jelszava ezekben a napokban. Hiszen ha akár csak egy kis időt is találunk erre, akkor van, és lesz igazából erőnk is.

A cikk megjelenését a Magnézium Béres 375 mg + B6 filmtabletta∗ támogatta.

∗ A Magnézium Béres 375 mg + B6 filmtabletta vény nélkül kapható gyógyszer.
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This