„Most hagyjon engem mindenki békén” – 4+1 ok, ami a visszahúzódás mögött állhat

Érezted már valaha azt, hogy legszívesebben kivennél egy kis szabadságot, de úgy az egész életedből? Hogy egy kicsit, csak egy kicsit ne kelljen dolgozni, bevásárolni, takarítani, a telefont felvenni, döntéseket hozni – csak legyen egy kicsi szünet, amikor elbújhatsz minden és mindenki elől? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg átéltél már életed során egy (vagy több) visszahúzódó időszakot. De mit jelent ez pontosan, és még inkább: mi állhat a hátterében?

„Téli depresszió” – legyintünk az évnek ebben a szakaszában könnyedén, ha valaki arra panaszkodik, hogy annyira fáradt, hogy felkelni is nehezére esik, és legszívesebben a fejére húzott takaróval aludná át a napokat. Tény, hogy a legtöbben nem télen éljük meg életünk legaktívabb időszakait: a testünk ilyenkor ösztönösen a természet ritmusához alkalmazkodik, és lassításra, begubózásra vágyunk, meleg takarókkal, forró csokival, filmekkel, könyvekkel…

Az ólmos fáradtság és a fejre húzott takaró iránti sóvárgás azonban nem csak ebben az évszakban érhet minket utol, és korántsem csak egyszer egész életünk során.

Visszahúzódni, de nem a jó okból

A Psychology Today szerzője, Robert Taibbi maga is több visszahúzódó időszakkal a háta mögött határozta el, hogy mentálhigiénés szakemberként szerzett tapasztalatai alapján egy kicsit jobban utánajár annak, milyen okok állhatnak a jelenség mögött. Mint mondja, ő maga jellemzően néhány hónapon át tapasztalja a tipikus „tüneteket”: kevesebb lendület a munkában, kevesebb hobbival, önkéntességgel, barátokkal, és sokkal több egyedül, tűnődéssel töltött idő.

Taibbi szerint a visszahúzódás hátterében öt dolog állhat – amelyek közül mindössze egy olyan, ami egészségesnek nevezhető. A négy ok, ami problémát jelenthet, a következő:

1. Depresszió

Nem véletlen, hogy a visszahúzódás tüneteinek hallatán a legtöbben azonnal szezonális depresszióra gyanakszunk: a kimerültség, a kedvetlenség, a társas kapcsolatok lazulása a depresszió kezdeti időszakát jelezhetik. Sokszor az énképünket érintő negatív gondolatok is társulnak hozzájuk, mint például: „nem vagyok elég jó”, „nem érdemlem meg”, vagy a jó öreg klasszikus, az „úgyis mindegy, minek erőlködjek”. Hasonló érzéseket tapasztalhatunk akkor is, ha éppen gyászfolyamaton megyünk keresztül.

2. Elkerülés

Taibbi, aki munkája során leginkább párokkal, családokkal foglalkozik, ahhoz a gyakori helyzethez hasonlítja az elkerülést, amikor a partnerek úgy élnek egymás mellett, mint a haragban lévő szobatársak, akik csak akkor állnak szóba, amikor muszáj. Az elkerülés lényegében egy módszer arra, hogy elodázzák a konfliktust, ami biztosan kirobbanna, amint egy szikrányi esély adódna rá.

Elkerülni azonban nem csupán egy párkapcsolatban lehet; sokan teszünk így a visszahúzódás időszakaiban is. A visszahúzódás ilyenkor tulajdonképpen eszköz arra, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket (például a mélyebb kötődés kialakulását), amelyek szorongást váltanak ki belőlünk, vagy éppen azt a bizonyos kollégát, esetleg főnököt, akivel sehogyan sem jövünk ki.

3. Harag

Amikor egyszerűen eleged van, és annyira dühös vagy, hogy legszívesebben „kicsekkolnál” a helyzetből. Mérges vagy, mert rosszabb pozícióba kerültél a munkahelyeden, vagy mert rájöttél, hogy a partnerednek viszonya van – ilyenkor visszahúzódsz, igyekszel kivonni magadat a helyzetből, amíg végig nem gondolod, hogyan tovább.

4. Kiégés

Az az igazi, csontig hatoló érzelmi-fizikai kimerültség. Taibbi a visszahúzódás hátterében álló kiégést elsősorban idős, beteg szülőket gondozók, a veszélyes munkákat végzők, és az egyszerre két munkahelyen dolgozók esetében tapasztalta, de lényegében bármilyen olyan helyzet vezethet kiégéshez, ahol hosszú távon a maximumot kell nyújtanunk, és közben nincs lehetőségünk pihenésre, feltöltődésre.

Az a bizonyos egészséges visszahúzódás

A fentiek mellett a szakértő egy olyan helyzetet is bemutat, amikor a visszahúzódás egy egészséges folyamat tünete: ez pedig nem más, mint annak az átgondolása, milyen irányba haladt eddig az életünk, és milyen irányba szeretnénk, hogy haladjon a jövőben. Taibbi szerint

felnőtt életünk során átlagosan 7-8 év stabilitás után mintegy törvényszerűen bekövetkezik 2-3 olyan év, ami a változásról, az instabilitásról szól.

Ilyen például az életközépi válság jelensége is – ilyenkor gondolatban értékeljük az elmúlt éveket, és feltesszük magunknak azokat a kérdéseket, amelyek segítenek eldönteni, mihez kezdjünk az előttünk állókkal.

Ennek a folyamatnak természetes része a visszahúzódás, sőt, az is, hogy sokszor keverednek benne a Taibbi által problémásnak címkézett okok, hiszen érezhetünk enyhe depressziót, gyászt, haragot, ha ilyenkor lezárunk egy régóta működésképtelen párkapcsolatot, vagy búcsút intünk egy munkahelynek, ahol a kiégésen kívül más már úgysem várt volna ránk.

A legfontosabb különbség a fentebb felsorolt négy dologhoz képest az, hogy ebben az egészséges, reflektív, újratervező szakaszban nem a bénító szorongás késztet minket visszahúzódásra, hanem az, hogy mélyebben önmagunkba nézve egy jobb élet felé indulhassunk el.

4+1 teendő, ha magadra ismertél, bármelyik pontban

Ha úgy érzed, te is éppen egy ilyen visszahúzódó szakaszban vagy, biztosan felmerült benned, vajon mi lehet a teendő az egyes pontok esetén. A szakértő szerint a következőkre kell figyelnünk:

• Depresszió esetén fontos, hogy minél hamarabb segítséget kérjünk. Enyhe tünetek esetén megpróbálhatunk kilépni a visszahúzódás okozta elzárkózásból, és barátok, családtagok támogatását kérni. Ha azonban súlyosabbá válnak a tünetek, mindenképpen érdemes szakembert felkeresnünk.
• Taibbi az elkerülésre vonatkozó tanácsa egyszerű: hagyjuk abba, mert egy biztos – nem vezet majd eredményre. Válasszuk meg a helyet és az időt, de „álljunk bele” a helyzetbe, és mondjuk ki, amit ki kell mondani.
• A harag esetén az elengedés lehet a segítségünkre – ha sikerül. Ha pedig nem, Taibbi szerint ahelyett, hogy visszahúzódunk és magunkban duzzogunk és puffogunk, megpróbálhatjuk akár azt is kitalálni, mire lenne szükség ahhoz, hogy megoldódjon a probléma, és megtenni a szükséges lépéseket.
• Ha kiégtünk, először tudatosítsuk magunkban, hogy megérdemeljük a pihenést, a feltöltődést, majd tegyünk meg mindent ennek érdekében. Ezt persze kimondani könnyebb, mint megvalósítani, ám a szakember szerint nagyon fontos, hogy ne adjuk fel a próbálkozást. Ha másként nem megy, kérjünk segítséget azoktól, akikkel megoszthatjuk a terheket, barátoktól, családtól, segítő szakembertől; és ne feledkezzünk meg a lelki oldalról sem, ha a felépülésünkről van szó.

Amikor pedig az áll a visszahúzódásunk hátterében, hogy éppen áthelyeződik a fókusz az életünkben, és változás elé nézünk, nem kell mást tennünk, mint kibújni a takaró alól, és hosszú sétákat téve gondolkozni, esetleg bakancslistát írni, vagy megtervezni a rövid- és hosszú távú céljainkat. Időről időre visszahúzódni természetes, de a legjobb, ha nem a takaró alá bújva keressük a választ, hanem önmagunkban.

Fotó: itt és itt