8 tipp, hogy a telefonod képernyője helyett a pillanatban maradj

Szerző: | 2016. 08. 06. |

Mindennap érezzük a késztetést, a sürgető vágyat… hogy előkapjuk a telefont a táskánkból vagy a zsebünkből. Mindig van valami kifogás, vagy indok: meg kell nézni az e-maileket, vagy azt a cuki macskás videót, amit a barátnőnk küldött, képbe kell kerülni a hírekkel, vagy le kell vadászni néhány Pokemont…

Partnerszelekció - másodpercek törtrésze alatt

Az új őrület tükrében különösen, de egyébként is érdemes figyelmet fordítanunk arra a megszállottságra, amellyel okostelefonunk kijelzőjét figyeljük. Ha benned is megfogalmazódott már a gondolat és az igény, hogy kevesebb időt tölts a monitorra meredve, de valahogy sehogy nem sikerül „lejönnöd” a kütyükről, érdemes tovább olvasnod – hoztunk néhány tippet, hogy sikerüljön célt érni.

Mindenki azt akarja

Ha megkérdeznék tőlünk, hogy a technológia és a kütyük, vagy az emberek fontosabbak számunkra, bizonyára a legtöbben határozottan azt válaszolnánk, hogy természetesen a prioritást a személyes kapcsolatok, a barátaink, családtagjaink kapják. De egy szempillantás alatt félbemarad a beszélgetés, hogy ellenőrizzük a pittyegő, csilingelő, csörömpölő stb. értesítésinket, hogy aztán adott esetben egy hosszabb böngészést indítsunk a főnökünktől kapott email témájában.

Ilyenkor – ha csak egy percre, vagy kettőre, de akkor is – megszakad a valódi kapcsolat. Elhanyagoljuk a jelenlévőket, nagyobb figyelmet fordítunk a kolléga vagy a főnök levelére, aki akkor nincs is jelen, vagy egy arcnélküli valakire, akivel éppen online játszunk, vagy egy ismerősre, akinek a profilképét lájkoljuk.

Az okostelefonokkal kapcsolatos jelenségekről korábbi cikkünkben olvashatsz.

Csak a Facebookon napi 86 percet tölt egy átlagos 18-49 év közötti, hazai felhasználó. Nem könnyű tehát változtatni: és ahhoz, hogy csökkentsük a „bűnözéssel” töltött órák és percek számát, sok-sok tudatosságra, kitartásra és bizony szabályokra van szükség. Lássuk, mit tehetünk, hogy a számunkra fontos személyek (beleértve önmagunkat is) a jövőben ne kerüljenek hátrányba egy Facebook értesítéssel, vagy egy sürgős címkével ellátott e-maillel szemben!

  1. Először is: legyünk magunkkal őszinték!

Akarunk egyáltalán kezdeni ezzel a problémával valamit? Az is elképzelhető, hogy elégedettek vagyunk azzal, ahogyan az időnket megosztjuk a telefon és az élet egyéb területei között. Bár a családtagok figyelmeztetései árulkodóak lehetnek, egyénileg kell meghoznunk a döntést, ha változtatni szeretnénk a telefonnal eltöltött idő mennyiségén.

  1. Ismerjük be, vétkeztünk!

Az első lépés, hogy megfogalmazzuk a problémát, és beismerjük magunknak, hogy „Túl sokat lógok a Facebookon”, „Néha a kütyük az elsők, és a család csak a második” vagy „Ezt az e-mailt valójában munkaidőn belül is ráértem volna megválaszolni”.

  1. Állítsunk fel előre szabályokat!

Például, ha összejövünk a rokonokkal egy ebédre, vagy bármilyen összejövetelre, csak képek, videók készítésére vesszük elő a telefonunkat. Nincs kivétel! Az ilyen szabályok – ha csak kis időre is – nemcsak felszabadítóak, de segítenek abban is, hogy értékeljük, át- és megéljük a pillanatokat.

  1. Készítsünk időbeosztást!

Olyat, amely a virtuális világban, és a számunkra fontos, és nagyon is valóságos személyekkel eltöltött időt élesen elkülöníti. Mi a reális számunkra? Mikor és mennyi időt szeretnénk tölteni a fontos személyekkel az életünkben, és mennyit a telefonunkkal, PC-vel, tablettel? Milyen lenne a jó egyensúly? Képzeld el, hogy egy kamera követ egész nap. Büszke lennél a látott arányra?

értékesítés_pszichológiája

  1. Vizsgáljuk meg az indítékainkat!

Gyakran kíváncsiságból, vagy gyors stimulációért fordulunk a kijelzőkhöz. Unatkozunk, vagy valami irritál minket, aggodalommal várunk egy like-ot vagy választ, közepesen idegesek vagyunk, ezért figyelemelterelés kell, illetve még számtalan okunk lehet a telefont választani.

Figyelemelterelés helyett érdemes tudatosan „koncentrálni” ezekre az impulzusokra és finom érzelmekre. Ha mindezt a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét állapotában tesszük, jobban megérthetjük, és ezáltal meg is haladhatjuk a szorongásainkat elfedő pótcselekvést – azaz a telefon céltalan nyomkodását.

Korábban mi is kipróbáltuk a mindfulness teázást, tapasztalatinkról bővebben olvashatsz a #SAJÁTÉLMÉNY rovatunk erről szóló cikkében.

  1. Tartsunk digitális böjtöt!

Ehhez nem muszáj hosszabb időszakra kivonulni a digitális világból (bár az se haszontalan: arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk akkor, amikor végigcsináltunk egy hét digitális böjtöt, itt olvashatsz bővebben). Nevezzünk ki egy napot (például a vasárnapot), amikor nem használjuk a kütyüket vagy a telefonunkat, hétköznap pedig válasszunk ki egy-egy rövidebb időszakot, vagy napszakot, (például este kilenctől reggel kilencig).

Bár csábító ébredés után rögtön a telefonért nyúlni, a híreket böngészni, ugyanannyira jó lehet, ha megengedjük elménknek, hogy szabadon élvezze a napot, a reggeli napfényt, egy pohár vizet vagy kávét.

Maria Shanina

  1. Állítsunk be tech-mentes zónákat!

Legyen néhány olyan cselekvés, vagy rituálé (például étkezések, randi, hálószoba), ahol nem használjuk a telefonunkat. Erről érdemes valamiféle egyezséget kötni a család többi tagjával, annak érdekében, hogy kölcsönös legyen az elhatározás. Mindannyian együtt vagyunk ebben a helyzetben – közösen találjuk ki a zónákat, böjtöket, és további alapelveket, amelyek egyúttal hozzájárulhatnak személyes kapcsolataink erősödéséhez is.

  1. Becsüljük meg, és figyeljünk oda…

…az olyan tevékenységekre, amelyekhez nem kell semmiféle technológia: lelki gyakorlatok, jóga, egy békés séta, meditáció. Ha közben nincs a kezünk ügyében a telefon, akkor az ilyen rituálék része lesz a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét, ami nagyon sokat segít a szellemi egyensúly megtalálásában és megtartásában.

Márky Ádámmal készített interjúinkban itt és itt, további relaxációval, meditációval és mindfulnesssel kapcsolatos tartalmat olvashatsz.

Via Psychology Today

Foto: itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Márki Anett Neszta

Pin It on Pinterest

Share This