„Értsd meg, már nem vagyok gyerek!” – 5 lépés a kiegyensúlyozottabb felnőtt gyerek-szülő kapcsolatért

Érezted már azt, hogy a szüleid nem értik meg a felnőtt életedet? Vagy azt, hogy a felnőtt gyerekeddel nehezen megy a kommunikáció, sok a vita, olyan, mintha két külön világban léteznétek? Volt olyan, hogy nem értetted, a szüleid hogyan gondolkodhatnak ennyire másként mint te? Vagy olyan, hogy tanácstalanul álltál az előtt, hogy mi lett a gyerekedből felnőtt korára? A szülők és a felnőtt gyerekek kapcsolata igen sokféle lehet: támogató, szeretetteli, konfliktusos vagy akár mérgező. De mit tehetünk, ha a nehéz érzéseken változtatni szeretnénk?

Már az sem egyszerű, hogy kimondjuk: valami nincs rendben a szülőnkkel vagy a gyerekünkkel való kapcsolatunkban. Könnyen beindulnak az elhárító mechanizmusok, és odázzuk a probléma feltárását, hiszen szeretnénk azt gondolni, hogy mindent jól csinálunk, a kapcsolat elég jó, és ha mégsem, akkor a másik majd erre rájön és megváltozik.

Van egy jó és egy rossz hírem, kezdjük a rosszal. A másik nem fog megváltozni. Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan az a mi fejünkben megjelenik: csodás módon, egyik napról a másikra, a mi igényeinknek megfelelően. A jó hír viszont az, hogy a változás lehetséges, ha türelmesen, tudatosan és kitartóan vetjük bele magunkat a folyamatokba, és hajlandóak vagyunk ránézni a saját szerepünkre is.

Sarah Epstein család- és párterapeuta ebben a cikkében azt mondja, gyakran a régi rossz szokások keserítik meg a jelenlegi kapcsolatunkat a szeretteinkkel. Ha ezeket felismerjük és változtatni tudunk rajtuk, a kapcsolat is kiegyensúlyozottabbá válhat. Fel is sorol öt olyan területet, amelyet ha megvizsgálunk és alakítunk, a kapcsolat minősége sokat javulhat.

1. Kezeljük egymást felnőttként!

Gondoljunk csak bele, majdnem két évtized telik el úgy, hogy „klasszikus értelembe vett” szülő-gyermek kapcsolatban vagyunk egymással. A szülő vigyáz a gyerekre, felelősséget vállal érte, a mindennapjainak legfontosabb része a róla való gondoskodás.

A gyereknek ebben az életszakaszban szüksége van a szülőjére, hiszen ő az, aki az életben maradáshoz szükséges körülményeket megteremti. Ezért fordulhat elő, hogy intenzív érzelmi helyzetekben, például veszekedések közben a már felnőtt gyerekek is úgy viselkednek, mintha még mindig kamaszok lennének. A szülők pedig hajlamosak lehetnek arra, hogy gyerekként kezeljék már meglett gyermeküket, és indokolatlan elvárásokat támasszanak vele szemben vagy kéretlen tanácsokat osztogassanak neki.

Akár a szüleinkkel, akár a gyermekünkkel kapcsolatban élünk meg hasonló érzéseket, érdemes egyet hátralépni, és az aktuális konfliktushelyzetre egy másik szemüvegen keresztül ránézni. Próbáljunk meg úgy fogalmazni, mintha nem a szülőnkhöz vagy a gyermekünkhöz, hanem egy másik, egyenrangú felnőtt emberhez beszélnénk.

2. Vállald a felelősséget!

A szülők és a felnőtt gyerekek egyenlő mértékben felelősek azért, hogy a jó kapcsolat kialakuljon. Közösen kell tenniük annak fenntartásáért és irányításáért. Olyan kapcsolat ugyanis nem létezik, amiben az egyik fél mindent jól csinál, a másik pedig mindent rosszul. És hogy mit jelent a felelősségvállalás? Például azt, hogy mind a ketten kezdeményezik a kapcsolódást, hogy hajlandóak a kompromisszumokra és nyitottak arra, hogy megtalálják a kapcsolódásnak azt a formáját, ami mind a kettejük számára komfortos lehet.

Szülőként és gyerekként sem feltétlenül jó, ha természetesnek vesszük, hogy a másik majd keres bennünket. De arra is érdemes figyelni, hogy ne keressük túl sokszor a másikat, hagyjuk, hogy ő is kezdeményezhesse a kapcsolódást.

3. Vitatkozz okosan!

Az, ahogyan a szülő és a gyermek a korai nevelés során vitatkoznak, hatással van arra, hogyan kezelik a konfliktusaikat felnőttként. A kellemetlen hallgatások, a passzív-agresszív viselkedés, a nyílt, ordibálós veszekedések, vagy egymás figyelmen kívül hagyása mind-mind rombolhatják a kapcsolatot. A változáshoz elengedhetetlen, hogy mindkét fél belássa, szerepe van abban, hogy idáig fajultak a dolgok és megpróbáljon változtatni a viselkedésén és az addigi kommunikációs szokásokon. Ahhoz, hogy valódi változás születhessen, mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie, és fel kell ismernie, hogy miért ismétlődnek a megszokott forgatókönyvek. Csak így lehetséges közösen kilépni ugyanazokból a káros körökből és rátalálni az egymás felé vezető, új utakra.

4. Tiszteld a másik határait!

Mindenkinek megvannak a maga határai, és legyünk akár szülők, akár gyerekek, fontos, hogy tiszteletben tartsuk azt, ha a másiknak valami már sok. A szülőknek el kell dönteniük, hogy milyen mélységben avatják be a gyereküket az életükbe, és azt is, hogy mennyire tudják, vagy akarják támogatni a felnőtt gyermeküket.

A gyerekeknek szintén érdemes ismerniük a saját igényeiket: mennyire szeretnék beengedni a saját érzelmi, financiális életükbe a szüleiket, vagy mennyire szeretnének tanácsokat kapni tőlük az életvitelüket illetően. Ha a kapcsolat valamiért küzdelmes, és mindkét fél alakítani szeretne rajta, akkor érdemes elgondolkodni azon is, mennyire tiszteljük egymás határait, és ha nem eléggé, akkor hogyan tudunk változtatni az addigi szokásokon.

5. Légy nyitott a visszajelzésekre! Akkor is, ha negatívak 

Egy kapcsolat akkor tud megerősödni, ha mindkét fél hajlandó elfogadni a visszajelzést a másiktól arra vonatkozóan, hogy a másiknak milyen érzés a kapcsolatban lenni. A szülőnek például igénye lehet arra, hogy ne késő este hívják fel, vagy hogy jelezze a gyerekének, ha szeretné, hogy többet keresse telefonon, vagy többet kérdezze őt a saját életéről. A felnőtt gyerek pedig kifejezheti, hogy milyen témákról szeretne vagy nem szeretne a szüleivel beszélgetni, vagy hogy milyen hangnemben beszéljenek vele. 

A visszajelzések elfogadása az egészséges kapcsolatok alapköve. Fontos, hogy ne csak a pozitív visszajelzéseket várjuk, hanem azt is fogadjuk el, ha a viselkedésünk a másik embert zavarja vagy bántja.

A változás nehéz

Mindaz, amit itt felsoroltunk, csak akkor lehet hatásos, ha a szülők és a gyerekek is hajlandóak ránézni a kapcsolatra, feltenni maguknak és megválaszolni akár kényelmetlen kérdéseket is.

Benne maradni egy rossz szülő-gyerek kapcsolatban bizonyos szempontból még akkor is sokkal könnyebb, ha a kapcsolat frusztrációt okoz bennünk. A sokszor küzdelmes változásra való hajlandóság viszont az egyetlen út ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb, kellemesebb és mindenki számára élvezetesebb kapcsolatot tudjunk fenntartani egymással.

Forrás itt.