Ki mondja ki először: „Szeretlek!”, és miért olyan fontos ez?

Szerző: | 2017. 04. 17. | Én&Te | Olvasási idő: 7 perc

Egy kapcsolat kezdete gyakran legalább annyi szorongást okoz, mint izgalmat. Hevesen dobogó szívvel várjuk az első csókot, lépésről lépésre kerülünk egyre közelebb egymáshoz, megosztjuk az emlékeinket, titkainkat, életünk apró, bizalmas részleteit, miközben aggódunk, hogy valóban megbízhatunk-e a másikban; később pedig, igyekezve jó benyomást tenni, idegesen keresgéljük a szavakat, amikor megismerkedünk partnerünk barátaival és családjával. Mégis, valószínűleg egyetlen korai mérföldkő sem jár annyi félelemmel és szorongással egy kapcsolatban, mint először kimondani azt a bizonyos szót: „Szeretlek!”

Néha már túlzásnak érezhetjük, hogy minden amerikai sorozat legalább egy részt szentel annak, készen állnak-e már a főhősök az első szerelmi vallomásra. „Mit kell ennyit vacakolni, tudod, hogy szereted, akkor mondd már ki!” – biztatjuk sokszor kedvenceinket a képernyő előtt ülve. Ám a filmek és sorozatok készítői nem véletlenül helyeznek ekkora hangsúlyt erre a sajátos helyzetre.

„A félelem attól, hogy szerelmet vallunk, és a másik nem viszonozza azt, önmagában is elég ahhoz, hogy visszatartson valakit az érzelmei kinyilvánításától.” – mondja Art Markman, a Texas-i Egyetem pszichológusa. „Ha valaki ilyen intenzív érzéseket él át, miközben a partnere nem, az óhatatlanul egy olyan helyzetet teremt, amikor tisztázniuk kell, ki mennyire elkötelezett a kapcsolatban.”

Ki lesz az első?

Mivel az első „Szeretlek!” kimondása nem csupán erős érzelmeket jelent, hanem az elkötelezettségi szintünket is jelzi, számos kutató keresi a válaszokat arra, ki és mikor mondja ki először a bűvös szót – és hogyan reagálnak rá a partnerek.

Egy férfi-nő kapcsolatban általában azt feltételezzük, hogy a nő lesz az, aki először vallja meg nyíltan az érzelmeit. A kutatási eredmények azonban épp az ellenkezőjét mutatják: a férfiak azok, akik nemcsak hogy korábban mondják ki, de hamarabb is érzik magukat szerelmesnek.

Egy 2011-es vizsgálat szerint a férfiak akár már néhány együtt töltött hét után kimondják azt a bizonyos sz-betűs szót, míg a nőknek jellemzően sokkal több időbe telik érzelmileg eljutni erre a pontra.

A kutatók szerint a jelenségre az lehet a magyarázat, hogy a nőkben ilyenkor egyfajta öröklött „védekező mechanizmus” lép működésbe, amely az evolúció során azért alakult ki, hogy elegendő időt biztosítson számukra a partner minél alaposabb megismeréséhez. De vajon mi a helyzet a férfiak evolúciós késztetéseivel?

Szerelem, szex

Erre igyekezett fényt deríteni egy szintén 2011-ben publikált tanulmány, amely Joshua Ackermann, a Michigani Egyetem pszichológia professzorának nevéhez fűződik. Ackermann társaival együtt azt vizsgálta, milyen hatással van a szerelmi vallomások időzítése az első szexuális együttlét bekövetkezésére a kapcsolatban.

Ackerman szerint a férfiak az evolúció során kialakult ösztöneik hatására hajlamosabbak arra, hogy akár kevésbé őszintén, de minél hamarabb szerelmet valljanak, megnövelve ezzel esélyeiket a szexre, és ezáltal a reprodukcióra.

„A döntés, hogy szerelmet valljunk, ebből a stratégiai szempontból is fontos.” – mondja Ackerman. „Egy szerelmi vallomás számos olyan ‘előnyhöz’ juttathat minket, mint például a rövid távú romantikus kapcsolatok.”

Ackerman úgy gondolta, hogy ha a férfiak szerelmet vallanak még az első szexuális együttlét előtt, azt valójában – az esetek többségében öntudatlanul, ösztönösen cselekedve – azért teszik, hogy elnyerjék partnerük bizalmát, és közelebb kerüljenek a szexhez.

És erre a nő azt mondta

Ackerman eredményei azonban azt mutatták, hogy ha egy férfi túlságosan korán kezd szerelemről beszélni, a nők fejében azonnal megszólal a vészcsengő. A korai szerelmi vallomást úgy értelmezik, mint egy, a szexuális együttlétet sürgető trükköt, amely mögött nincs valódi elkötelezettség – ez pedig kritikus faktor abból a szemszögből nézve, hogy a majdani gyermekek kihordása és felnevelésük oroszlánrésze (ahogy az evolúció során is történt) a későbbiekben nagyrészt a nőkre hárul.

A tanulmány szerint a nők lényegesen nagyobb boldogságról számolnak be, ha a férfi az első szexuális együttlétet követően beszél komolyabb érzelmekről.

Ackerman szerint az az ösztön, amely óvatosságra készteti a nőket a túl korai szerelmi vallomásokat illetően, valójában ugyanaz a mechanizmus, amelynek hatására ők is akkor érzik biztonságosnak az érzelmeikről vallani, amikor már valószínű, hogy a partnerük nem csupán rövid távra tervez, és nem hagyja el őket az első néhány együttlét után.

Az ösztönökön túl

Az evolúció során kialakult ösztönös beidegződéseken túl más oka is lehet annak, hogy a férfiak mondják ki először, „Szeretlek!”. Markman, a Texas-i Egyetem pszichológusa úgy gondolja, kulturális okok is állhatnak a háttérben. A hagyományok ugyanis elvárják a férfiaktól, hogy felvállalják a vezető szerepet a kapcsolatban, és mindig ők tegyék meg az első lépést, az első randevúmeghívástól az eljegyzési gyűrű megvásárlásáig. Így logikusnak tűnik, hogy szerelmet is nekik kell először vallaniuk.

Markman szerint emellett a férfiak általában úgy gondolják, a nőknek nagyobb szükségük van arra, hogy biztosítsák őket az érzelmi elkötelezettségükről. A nyugati társadalmakban, ahol általános vélekedés, hogy a kapcsolat alapja a romantikus szerelem, a legtöbben különösen fontosnak tartják a gyakori érzelemnyilvánítást. Markman azonban hangsúlyozza: ne feledjük, a tettek olykor hangosabban beszélnek a szavaknál.

„Az, amikor valaki hajlandó feláldozni a saját rövid távú jóllétét, kényelmét a kapcsolatért, sokszor beszédesebb jele a szerelemnek, mint egy eljegyzési gyűrű.”

– mondja Markman. „ A „Szeretlek!” jelentése idővel megváltozik egy kapcsolatban. A kezdetekkor mindig nagyon erős, intenzív érzelmeket fejez ki, később viszont inkább azt az elköteleződést, amellyel szeretnénk újra és újra megerősíteni a kapcsolatot.”

Kimondjam? Ki mondja?

Mikor mondjuk tehát ki a bűvös, sz-betűs szót? Egyáltalán: mi mondjuk ki?
A kutatók egyetlen, nem igazán meglepő tanáccsal szolgálnak: akár nők, akár férfiak vagyunk, csak akkor mondjuk ki, „Szeretlek!”, ha valóban komolyan is gondoljuk. Hatalmas nyomás nehezedik manapság a kapcsolatokra, ám a szerelmet valóban nem érdemes túlgondolni. Ne valljunk szerelmet úgy, ha valójában nem érezzük azt, de ha valóban biztosak vagyunk az érzéseinkben, ne engedjük, hogy a félelem, a szorongás meggátoljon minket a kifejezésükben.

Via PsychologyToday

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This