A mindennapi tapasztalatok mellett kutatások is igazolják: társas lényekként pletykálásra vagyunk ítélve. De vajon miért van ez így, egy olyan társadalomban, ahol a pletykálkodást társadalmi szinten negatív színezet lengi körbe? És vajon jogosan? Az eredmények szerint ugyanis az ártalmatlan pletyka nemhogy rossz hatással bírna, hanem egyenesen csoportvédő szerepet tulajdoníthatunk neki, valamint túlélésünket is támogatta az elmúlt évezredek folyamán.

Mi is az a pletyka?

Ahhoz, hogy jobban megérthessük a pletyka folyamatát, érdemes a jelenség meghatározásával és keletkezésével kezdeni. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, pletykakutató meghatározása alapján

a pletyka kisebb közösségekben kialakuló, az adott csoportban értelmezett, nem nyilvános információ.

Olyan személyekről szól, akik egy adott közösség részei. A pletykához elválaszthatatlanul hozzátartozó jellemző, hogy „szájról szájra” terjed, a közösség tagjai adják tovább egymásnak.

Szvetelszky Zsuzsanna meghatározása szerint a pletyka nemcsak a közösségre, a közösségi kapcsolatokra van hatással, hanem saját önképünknek is fontos részét képezi. A más emberekről szóló információk, vélemények begyűjtésének, értelmezésének, saját énképünkbe, gondolkodásmódunkba való beágyazásának, valamint az információ átadásának fontos pszichés vonatkozásai vannak énképünk épülésében, alakulásában.

A pletyka evolúciós szerepe

A pletykálás társadalmi szintű jelenség, melynek kialakulása több ezer évre nyúlik vissza. A kutató úgy véli, akkor jelenhetett meg, amikor az emberi közösségek, csoportok mérete meghaladt egy bizonyos szintet. Ekkor az információk már sok esetben nem első kézből származtak, hanem különféle közvetítőkön keresztül jutottak el másokhoz.

A pletykálás tehát nemcsak az egyén, hanem a csoport szempontjából is hasznos jelenség volt, olyan kommunikációs hajlam, mely az egész emberi fajra jellemző.

A tudósok úgy vélik, hogy őskori elődeink jól ismerték egymást, mivel kis csoportokban éltek. A zord természeti környezetben való túlélés érdekében a csoport tagjainak együtt kellet működniük. Ugyanakkor őseink azt is felismerték, hogy ugyanezek a csoporttagok egyben fő versenytársaik is a korlátozott erőforrásokért és a társakért folytatott harcban. Ilyen körülmények között számos társadalmi problémával kellett megküzdeniük: eldönteni, ki becsületes és megbízható; ki a csaló; ki lenne a legjobb társ; hogyan lehet jól egyensúlyozni a barátságok, szövetségek és családi kötelezettségek között. Ebben a helyzetben tehát a többiek magánügyei iránti fokozott érdeklődés minden bizonnyal hasznos lehetett. Azok, akik a társas intelligenciájukat jól tudták alkalmazni, azaz jól tudták értelmezni, előrejelezni és befolyásolni mások viselkedését, sokkal sikeresebbek voltak azoknál a társaiknál, akik erre nem voltak képesek.

A pletyka önmagában se nem jó, se nem rossz

A pletykálás a fentiek ellenére gyakran negatív színben jelenik meg, és társadalmi szinten is elítélendő jelenségnek tartjuk. A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a pletyka valamely személyes vagy magánügyet, illetve koholt, elferdített dolgot, ügyet bizalmasan vagy alattomosan tárgyaló, kiteregető, indiszkrét, felelőtlen vagy rosszakaratú hír(esztelés), amely valakit erkölcsi vagy társadalmi tekintetben rendszeresen gyanúba vagy rossz hírbe hoz.

Az újabb szociológiai, pszichológiai kutatások azonban bizonyítják, hogy számos, evolúciós tekintetben is pozitív hatása van a pletykálás jelenségének, valószínűleg ezért maradhatott fenn napjainkig.

Szvetelszky Zsuzsanna úgy fogalmaz, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz, hanem értékváltó jelenség.

A pletyka, mint önző célok eszköze?

A fentiek ellenére a pletykát természetesen fel lehet használni önös célokra is. Frank McAndrew professzor, a téma kutatója szerint a pletyka olyan stratégia, amit az egyének felhasználhatnak saját népszerűségük növelésére, illetve arra, hogy másokat rossz színben tüntessenek fel. Ugyanakkor úgy látja, hogy a pletyka negatív oldalának túlhangsúlyozása beárnyékolja annak pozitív funkcióit.

A pletykálás jelensége tulajdonképpen egy nagyon fejlett szociális készség. Akik nem képesek megfelelő módon pletykálni, gyakran nehézségekbe ütköznek a kapcsolatok terén és kívülállónak érezhetik magukat.

Lehet-e jól csinálni – és ha igen, hogyan?

Azok az emberek, akik ügyesen pletykálnak, jellemzően napjainkban is az adott csoport befolyásos és népszerű tagjai. Az emberekhez való kötődés egyik módja ugyanis a titkok megosztása, így a pletykák megosztása a másik felé megjelenő mély bizalom egyik jele lehet: azt tükrözni, hogy bízunk abban, hogy a másik személy nem fogja ellenünk felhasználni ezt az érzékeny információt. Így a tehetséges pletykálók jó kapcsolatot tartanak fenn a munkahelyi vagy más olyan csoportok tagjaival, melyeknek ők is tagjai. Emellett arról is tájékozottak, hogy mi történik az adott csoportban.

Tanulmányok is igazolják, hogy egy-egy munkatárssal kapcsolatos ártalmatlan pletykálás képes a munkahelyi csoportkohézió és morál erősítésére. A pletykák ezen felül hasznosak az újonnan érkező munkatársak számára is, hiszen kapaszkodóval szolgálnak számukra a szociális kapcsolatok világában, segítenek feloldani a csoport normáival, értékeivel kapcsolatos kétségeket. Más szóval, a mások viselkedésével kapcsolatban elhangzó neheztelések, vagy éppen dicséretek segítenek az újoncnak meghatározni önmaga számára, hogy az új csoportban mi elfogadható és mi nem az.

Azonban nem mindegy, hogy milyen bizalmas pletykát tárunk a másik elé, az információkkal való visszaélés ugyanis a csoportkohézió ellen hat.

Míg a potyázók kiszűrése, a csoportnormák átadása építi az összetartozást, addig a rosszindulatú híresztelések mindezek ellen hatnak. Az ügyes pletykálók jól egyensúlyoznak, érzik az erkölcsi, etikai határokat és nem élnek vissza a birtokukba jutott információkkal.

A pletykálás folyamatos önellenőrzésre késztet

Az a tudat, hogy mások valószínűleg beszélnek rólunk, folyamatos önellenőrzésre késztet minket. A „fenyegetés”, hogy barátok vagy kollégák között a pletyka célpontjaivá válhatunk, tulajdonképpen pozitív hatású is lehet, hiszen megakadályozza a csalásokat és a más kárára történő előnyszerzéseket, mivel a pletyka szégyenbe hozhatja a „potyázókat”. A pletyka tulajdonképpen arra készteti a csoport egyes tagjait, hogy felelősségteljesen vegyenek részt a csoport életében, és döntéseik meghozatalakor legyenek tekintettel a többiekre is. Amennyiben ez nem történik meg, a csoport a pletyka által szabályozza a csalók viselkedését, ezzel védve a csoport tisztességes tagjait.

Forrás:
Szvetelszky Zs., (2003). A pletyka. Budapest, FOK-TA BT.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!

Porpáczi Júlia

Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest