A pokol tornácán – Az állásinterjú hátterében megbúvó negatív érzéseinkről

Az állásinterjú, sőt már az álláskeresés is sokakban feszültséget, szorongást generáló élethelyzet. Miért olyan stresszes szituáció ez a legtöbbünk számára? Miért befolyásolhatja – ha akár csak rövid ideig is – önértékelésünket egy sikertelen felvételi beszélgetés élménye? Ebben az írásban az állásinterjúval kapcsolatban gyakran megjelenő ellentmondásos érzéseket és a lehetséges stresszt csökkentő körülményeket járjuk körbe.

A pályázástól az állásinterjúig

Sokan nagy lendülettel vágnak bele az álláskeresésbe, mások vonakodva, nehéz érzésekkel indulnak el a munkakeresés útján, de a cél mindkét esetben ugyanaz: az elhelyezkedés, a megfelelő munkahely, munkakör megtalálása. Az álláskeresés folyamata sokak számára feszítő lehet, és gyakran érzelmileg hullámzó időszakként élhetjük meg, főként, ha munkanélküliként keressük leendő munkahelyünket.

Előfordul, hogy az álláskeresés helyzetével hosszú évek után, vagy éppen kezdőként szembesülve először azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá az önéletrajz vagy motivációs levél megírásához, merre keresgéljünk, mit várnak tőlünk, melyik típusú önéletrajzot készítsük el.

Tetézheti a helyzetet, ha időt, energiát szánva pályázati anyagunk összeállítására – önéletrajz, motivációs levél, esetleg LinkedIn-profil, vagy videós bemutatkozó anyag – azzal szembesülünk, hogy nem érkeznek visszajelzések a beadott pályázatokra. Vannak, akik könnyebben meg tudnak birkózni ezekkel a kérdésekkel és élethelyzettel, másokból viszont nehéz érzéseket válthatnak ki. Azonban érdemes tudatosítani, hogy minden beadott pályázattal magunknak adunk esélyt, hogy megérkezzen az a bizonyos állásinterjúval kapcsolatos megkeresés.

A megmérettetéstől való félelem

A pályázatunk pozitív elbírálása, az állásinterjú részleteinek egyeztetése után a kezdeti öröm mellett a szorongás is kísérőjelenség lehet. Motiváló, hogy személyesen is bizonyíthatjuk alkalmasságunkat, azonban ebben a sokak számára téthelyzetnek bizonyuló szituációban gyakran megjelenik a megmérettetéstől való félelem.

De mi is áll a bennünk zajló érzelmi hullámvasút hátterében? Természetes, hogy egy állásinterjú stresszhelyzetet jelent számunkra, hiszen új kihívásként, idegenek előtt, formális helyzetben kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a legmegfelelőbbek az adott pozícióra. Azonban

növelheti szorongásunkat, ha mindent vagy semmit módon vélekedünk a helyzetről, és úgy látjuk, ezen múlik minden.

Előfordulhat, hogy további irreális, vagy torzított gondolatok furakodnak a tudatunkba, melyek fokozzák negatív érzéseinket: „Úgysem fog sikerülni!”, „Ez az egyetlen esélyem”, „Mindig leblokkolok hasonló helyzetben, biztos így lesz most is, inkább el sem megyek” stb. Ez a negatív gondolati spirál pedig odáig gyűrűzhet, hogy figyelmünket már nem a felkészülésre, a proaktív megoldásra fókuszáljuk a realitás talaján maradva, hanem önmagunkra, valamint a megjelenő érzésekre, gondolatokra.

A drukk, a stressz természetes velejárója egy olyan szituációnak, melyben megmérettetünk, azonban amennyiben úgy látjuk, hogy gondolataink elragadnak a realitástól, érdemes segítséget kérnünk egy baráttól, ismerőstől vagy családtagtól. Ha azonban az álláskereséssel kapcsolatos szorongás mértéke nagy, bagatellizáló szintű és akadályozza előrehaladásunkat, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni.

Félelmeink, a felmerülő rossz érzések, csökkenő önbizalmunk és időnként fel-felbukkanó negatív gondolataink tehát gyakran tovább nehezítik a kialakult élethelyzetet. Azonban tehetünk azért, hogy az állásinterjúval kapcsolatos frusztrációnkat, félelmünket redukáljuk, és magabiztosabban vágjunk bele az előttünk álló beszélgetésbe.

Felkészülni önmagunkból

Az állásinterjúkon az önmagunk számára biztos pont mi magunk vagyunk. Felmerülhetnek különböző velünk és korábbi munkáinkkal, teljesítményünkkel kapcsolatos kérdések, de ezek mind rólunk szólnak, azaz önmagunkból kell felkészülnünk. Érdemes átgondolnunk, hogy önéletrajzunk, motivációs levelünk, valamint a meghirdetett pozíció szempontjából mik azok a szakmai teljesítmények, pozíciók, feladatkörök, melyekről mindenképpen fontos beszélni a személyes találkozó keretében.

A felkészülésben jó támpontot adhat az, ha utánanézünk, melyek a leggyakoribb kérdések az állásinterjúkon. Ami szinte minden esetben felmerül valamilyen formában: Meséljen magáról pár szóban! Bár a kérdés megválaszolása egyszerűnek tűnik, de gyakran tapasztalom a munkám során, hogy felkészülés nélkül nem mindig egyszerű a megkérdezett félnek összefüggően, a szakmaiságra fókuszált választ adni. Így érdemes készülni, hogy erre a kérdésre összeszedett, szakmai választ adhassunk, ami maximum két percben összefoglalható.

Az önbemutatás során ne a családi háttér és hobbi, kedvenc időtöltés bemutatására koncentráljunk, hanem gyűjtsük össze azokat a korábbi feladatköröket, munkafolyamatokat, készségeket, képességeket, amelyek a megpályázott pozíció szempontjából relevánsak, és alkalmassá tesznek minket a megpályázott munkakör betöltésére.

Ezzel a velünk szemben ülők munkáját is megkönnyítjük, hiszen átláthatóbbá válik számukra is szakmaiságunk, tapasztalatunk és képességeink tárháza. Nyugodtan hivatkozhatunk a motivációs levelünkben és önéletrajzunkban foglaltakra is, hiszen a velünk szemben ülők arra kíváncsiak, mihez értünk, miben van tapasztalatunk. Érdemes a felkutatott állásinterjú kérdések mentén kidolgozni válaszainkat, ha kell, le is írhatjuk ezeket, és gyakorolhatjuk magát az interjúhelyzetet is. Ez nagyban hozzájárulhat önbizalmunk növeléséhez.

A ráhangolódás

Az állásinterjús helyzetek általában nem részei a mindennapjainknak, így érdemes ráhangolódni a szituációra, hiszen sok apró körülmény közrejátszik abban, hogy magabiztosabban, nyugodtabban érkezzünk meg egy ilyen beszélgetésre. Az önéletrajz és motivációs levelek összeállításának folyamata, szakmai életutunk áttekintése, valamint a felkészülés is sokat segíthet a ráhangolódásban, azonban van néhány alapvető apróság, ami sokat javíthat komfortérzetünkön.

Érdemes időt biztosítani magunknak a kényelmes állásinterjúra való érkezésre. Ha tudjuk, hogy fontos számunkra az a bizonyos interjú, és tisztában vagyunk vele, hogy ilyen helyzetben hajlamosak vagyunk az izgulásra, esetleg szorongásra, akkor ne feszítsük tovább a húrt azzal, hogy az utolsó pillanatban indulunk el, esetleg el sem indulunk időben.

Hasznos az adott napot, vagy fél napot szabadon hagyni és nem rászervezni több programot, hogy ne kelljen a figyelmünket, energiánkat megosztanunk akár több dolog között is, esetleg azon izgulni egy egyébként is feszélyező szituációban, hogy odaérünk-e a következő programunkra.

Sőt, ha van időnk, hasznos lehet pár nappal korábban meglátogatni azt a környéket, épületet, ahol az állásinterjú zajlik majd, hiszen nagyobb magabiztossággal érkezünk egy olyan helyre, amit már ismerünk, feltérképeztünk. Ez szintén csökkenteni tudja az interjúval kapcsolatban megélt belső feszültségünket.

Fizikai szükségleteink is nagyban befolyásolják teljesítményünket, közérzetünket. Érdemes időt szánni előző este a pihenésre és időt hagyni az étkezésre is. Ne korgó gyomorral induljunk el otthonról, együnk legalább pár falatot, és készüljünk innivalóval. Az állásinterjú egy összetett szituáció, ami nem csupán a beszélgetésről, vagy esetleges próbafeladatok megoldásáról szól. Kifizetődő és szorongáscsökkentő lehet tudatosan figyelmet fordítani a fent említett alapvető részletekre is.

Az állásinterjú

A hozzám fordulók gyakran számolnak be arról, hogy már az önéletrajz és motivációs levél áttekintése, frissítése, valamint az állásinterjúra való felkészülés magabiztosabbá teszi őket és csökkenti a megélt feszültséget.

Belső félelmeink közepette fontos tudatosítani hozzáállásunkat, a helyzet megítélését, és azt, ha szükséges változtatni rajta.

Egyrészt a pályáztató nem „tesztelés” céljából hívott be minket az állásinterjúra, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy a beadott pályázati anyagunk alapján alkalmasak lehetünk a pozíció betöltésére. Érdemes tárgyalópartnerként tekinteni önmagunkra, akinek lehetnek kérdései. Természetesen az anyagi, egzisztenciális szempontok munkanélküliség esetén jelentős szerepet játszanak, de látnunk kell, hogy nekünk is van választási lehetőségünk. A fentieket figyelembe véve az állásinterjú a pokol tornáca helyett kellemes beszélgetéssé is szelídülhet.