„Álom: játék, mint az élet. Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is” – írja Krúdy Gyula Álmoskönyv című műve első oldalain. Ezek az 1919-ben papírra vetett sorok annak a hatalmas vállalkozásnak a bevezető szavai, amelynek története még ennél a száz évnél is régebbre, az ókorig, és talán még annál is korábbra nyúlik vissza: megérteni, miért álmodunk, és megfejteni (vagy legalábbis megpróbálni), mit jelentenek valójában az álmaink.
Az emberiséget már évszázadokkal Krúdy Álmoskönyve előtt is foglalkoztatták ezek a kérdések. Háromezer évvel a keresztény időszámítás kezdete előtt a mezopotámiai uralkodók viasztáblákra vésték fel az álmaikat, és azok lehetséges jelentését; rá ezer évre pedig Egyiptomban megszületett az első álmoskönyv, amely a leggyakrabban látott álmokat gyűjtötte össze, és fűzött hozzájuk magyarázatot. Ezt a gyűjteményt maga Krúdy is felhasználta könyve írásakor, csakúgy, mint más, magyar és német álmoskönyveket, gyűjtéseket – és többek között Freud munkáit is, amelyek már a pszichológia nézőpontjából vizsgálták az álmok jelentőségét.
Vágy-álom csupán?
Sigmund Freud, és a nevéhez fűződő irányzat, a pszichoanalízis képviselői az általuk vezetett terápiák során mélyebben is foglalkoztak a páciensek álmaival. Úgy vélték, az álomtartalmakban azok a tudattalan, elfojtott vágyaink fejeződnek ki, amelyeknek a megvalósítása ébren nem lehetséges, és elsősorban azért álmodunk, hogy csökkentsük az ennek következtében megélt szorongást.
Via regia, azaz királyi út a tudattalanba – így nevezte Freud az álmokat.
Elmélete szerint, amelyet 1900-ban megjelent, Álomfejtés című művében részletesen is leír, az álomképeink szimbolikus jelentéssel bírnak. Azokat az elfogadhatatlan vágyakat és szükségleteket fejezik ki, amelyek az elfojtás révén kikerültek a tudatból, ám megismerésükkel képet kaphatunk mindarról, ami a tudattalanunkban zajlik.
Freud gondolatainak ma már jól láthatjuk az ellentmondásos oldalait is (többek között például azt, hogy a legtöbb álomtartalmat valamilyen szexuális elfojtásként értelmezte), elmélete mégis úttörőnek számított abból a szempontból, hogy elsőként próbált olyan magyarázatot találni az álmodás jelenségére, ami nem a természetfeletti erőkhöz köthető.
Karbantartás alatt
Az évek során a tudomány fejlődésével a korábbi álmoskönyvekhez és Freud elméletéhez viszonyítva sokkal prózaibb magyarázatok láttak napvilágot arra nézve, miért álmodunk, és milyen jelentéssel bírnak az álmaink.
Mivel az álmodás javarészt az alvás gyors szemmozgásos (REM) fázisában történik, amely az agyi tevékenység szempontjából az éjszakánk legaktívabb szakasza, így nem meglepő, hogy a kutatások tárgyát leggyakrabban az képezi, mit eredményez ez az aktivitás, és hogyan kapcsolódhat ahhoz, amit közben „látunk”.
A hatvanas években egy pszichológus, Christopher Evans kidolgozott egy elméletet, mely szerint a REM fázisban az agyunk a nap során beérkezett információkat dolgozza fel, és építi be az emlékeink közé. Evans szerint ezt az emlékezeti folyamatot segítik elő az álmok is. Hasonló gondolatmenetet követett Francis Crick molekuláris biológus a nyolcvanas években: ő úgy vélte, az alvásnak ebben a szakaszában az agyunk idegi hálózatainak karbantartása történik, elsősorban a lényegtelen és téves információk törlődése; és az álmaink nem egyebek, mint ennek a „nagytakarításnak” a melléktermékei – egyszerű, random sejtaktivitások.
Az elméleteket az alábbi TED videó is jól összefoglalja:
Holdvilágos éjszakán…
Freud szerint tehát elsősorban elfojtott szexuális késztetéseink, Evans (és más kutatások) szerint az emléknyomok megszilárdítása, Crick szerint pedig a „kidobásra” ítélt információk felbukkanása áll az álmaink hátterében; melyik lehet az igazi magyarázat?
Az álomfejtés több ezer éves története azt mutatja, hogy inkább a Freud által javasolt gazdag szimbolika elfogadása felé hajlunk, ha az álmaink értelmezéséről van szó. A legtöbben nehezen fogadnánk el, hogy mindössze az idegsejtjeink random kisüléséről, és az ennek következtében felbukkanó véletlenszerű képekről szólnak éjjeli látomásaink.
Az álmainkban évszázadokon át a természetfeletti üzeneteit sejtettük, és még ma is gyakran várunk tőlük útmutatást, valami „többet”. A tudomány szempontjából nincs igazán egységes elképzelés arra nézve, miért álmodunk, és miért éppen azt, amit, ám ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes figyelmet szentelni a felbukkanó álomképeinknek.
Volt egy álmom
Életünk során összesítve nagyjából 25 évet töltünk alvással. Bár ennek mindössze a töredékében álmodunk ténylegesen, az álomképek nagy hatással lehetnek ránk az ébredésünket követően is. A jósló, sugallatszerű álmok végigkísérik szinte minden kultúra történetét, fontos szerepük van az irodalmi, művészeti alkotásokban, sőt, a tudományban is: gondoljunk csak Kekulé történetére, aki előtt álmában, majmok alakjában jelentek meg a forgó gyűrűként összekapcsolódó szénatomok, „ráébresztve” ezzel a tudóst a benzol gyűrűs szerkezetére.
Hasonló élményekről, felismerésekről sokan be tudunk számolni a mindennapokban is, ahogy visszatérő álmokról, szorongást keltő, vagy éppen oldó éjjeli látomásokról is.
Aki próbálta már álmoskönyv segítségével megfejteni az álmát, biztosan észrevette, hogy nagyon nehéz feladat pontosan meghatározni, milyen képeket és szimbólumokat érdemes kiragadni a sokszor szövevényes történetből.
A fenti példánál maradva maga Kekulé is ugyancsak gondban lehetett volna, hogy a majom, a forgás vagy a gyűrű jelentését próbálja-e fellapozni. Emellett az sem ritka, hogy a magyarázatok ellentmondanak egymásnak.
Bár az álmoskönyvek sokszor egészen elképesztő részletességű álomképekre kínálnak megfejtést (személyes kedvencem Krúdy Álmoskönyvének „leány temetésén részt venni, és citromos karddal a koporsót kísérni” képe, ami egyébként szerelmet jelent), a választ valószínűleg nem ezek között találjuk meg, ha az álmaink megértésére törekszünk. Általánosságban ugyanis nagyon nehéz értelmezni mindazt, ami egy adott személy álmában felbukkan;
egy szimbólum ugyan lehet széles körben ismert, ám tartalmat, jelentést mindig mi magunk adunk neki, még az álmaink során is.
Csak álmodj tovább
„Éppen arra való ez a könyv, hogy az álmától elborult ember kikeresse magának a sokféle álommagyarázat közül azt a megfejtést, amely őt leginkább megvigasztalja” – írta Krúdy az Álmoskönyv második kiadásának előszavában. Ahogy ő maga is elismeri, munkája sokkal inkább irodalmi, semmint tudományos szempontból képvisel értéket; és így van ezzel a legtöbb elérhető „álomszótár” is. Ha azonban mégis úgy érezzük, utánajárnánk éjjeli látomásaink jelentésének, érdemes szakszerűen csinálni: tudatosan felkészülni az álmodásra, álomnaplót vezetni (különösen mivel az álmaink tartalmának nagy részét rögtön ébredéskor elfelejtjük), esetleg szakember segítségét is kérni, hogy az önismeretünket fejleszthessük általuk.
Bár az évek során a tudományos magyarázatok egyre inkább háttérbe szorították az emberek azon elképzelését, hogy az álmok valamilyen módon túlmutatnak az általunk ismert világ határain, akkor se csüggedjünk el, ha továbbra is szívesen boncolgatnánk a jelentésüket. Lehet, hogy az álom üzenete nem más idő- vagy térbeli dimenziókból érkezik, de annyi bizonyos, hogy sokat árul el egy sokkal közelebbi, és talán sokkal érdekesebb világról: önmagunkról.
Forrás:
Sigmund Freud: Álomfejtés. Helikon Kiadó
Atkinson: Pszichológia. Osiris Kiadó
Alan Baddeley: Az emberi emlékezet. Osiris Kiadó
Krúdy Gyula: Álmoskönyv. Könyvkuckó
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.