Így bosszulja meg az agyunk a krónikus alváshiányt

Szerző: | 2017. 06. 02. |

Néha borzasztó pazarlásnak tűnik, hogy életünk körülbelül harmadát alvással töltjük, ha belegondolunk, mennyi mindent alkothatnánk, láthatnánk az átdurmolt évtizedek helyett! Talán még a végtelenül hosszúnak tűnő teendő-listánknak is a végére érhetnénk… Azonban, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk hosszabb-rövidebb szeleteket lecsippenteni az alvásra szánt idönkből, sajnos szükségünk van rá.

Egy friss kutatás alapján úgy fest, agyunk keményen megbosszulja ezeket a megkurtított éjszakákat, meghozza az idegsejtek közti kapcsolatok megnyirbálásával.

A 5-6 órás éjszakák margójára

Az ember az egyetlen emlős, aki önként odázza a lefekvés idejét, és elnézve, mennyire megviselnek kaotikus alvási szokásaink, nem is olyan meglepő, hogy a többi faj inkább a szundítást preferálja: az alváshiányt a teljesítményünk bizony megsínyli. Ennek oka lehet, hogy a nap folyamán befogadott információk ilyenkor kerülnek át a rövidtávúból a hosszútávú memóriába – ezt a folyamatot konszolidációnak nevezzük.

Persze tény, hogy akadnak egyéni különbségek az alvásigényben, azonban – ahogy arról már korábban is írtunk – azoknál, akik úgy gondolják, 6-7 óra alvással is beérik, sokkal gyakoribbak az úgynevezett mikro-alvások. Ezek olyan „agyi rövidzárlatok”, amikor az aktivitásmintázat inkább alvó, mint éber állapotra utal, annak ellenére, hogy az illető éppen dolgozik, vagy a volán mögött ül.

Bosszú – és szinapszis-éhes – sejtek

Azonban az alváshiány az agy „öntisztító folyamatait” – azaz a napközben felhalmozódott toxikus melléktermékek eltávolítását – is ellehetetleníti. Ezt a munkát két, a gliasejtek csoportjába tartozó sejttípus végzi:

  1. A microglia sejtek, amelyek lényegében felfalják ezeket a melléktermékeket és az elhalt sejteket.
  2. Az asztrociták, amelyek rengeteg funkciót látnak el az agyban, például megnyirbálják a fölöslegesnek ítélt szinapszisokat, hogy újabb, hasznosabb kapcsolatok jöhessenek létre az idegsejtek között. Gondolj rájuk úgy, mint egy kertészre, aki kigazolja a veteményest, hogy helyet teremtsen a termésnek.

Azonban egy, a Journal of Neuroscience-ben publikált kutatás alapján úgy fest, az alváshiány túlbuzgóvá teszi ezeket a sejteket. A kutatásban használt egerek csoportjait hosszabb-rövidebb alvásmegvonásnak tették ki, és azt találták, hogy, míg a kipihent állatoknál az asztrociták 6%-a volt aktív a szinapszisoknál, addig a 8 órás megvonásra ítélt egereknél ez 8%-, a napokig ébren lévő egyedeknél pedig 13.5%-ra ugrott.

Azaz az agyban tevékenykedő lelkes kis kertészek nemcsak a „gazt”, de nagy eséllyel a „termést” is kivágták.

Ugyanakkor a kutatást vezető Michele Bellesi szerint ez akár előnyös is lehet, hiszen a legnagyobb asztrocita-aktivitást a legerősebb szinapszisoknál figyelték meg, amelyek, ahogy a kutató fogalmaz, “olyanok, mint az öreg bútorok, amelyek több figyelmet és tisztogatást igényelnek.”

Ugyanakkor, ami aggodalomra adhat okot, az a krónikus alvásmegvonás esetén megfigyelhető megnövekedett mikrogliális aktivitás: ezt ugyanis korábban neurodegeneratív betegségekkel, többek között az Alzheimer-kórral is összefüggésbe hozták.

Szóval, noha további kísérletekre lesz szükség, hogy kiderüljön, mennyire ártalmas (vagy sem) a rohanó életünkkel kéz a kézben járó alváshiány, ha rendesen kialszod magad éjszakánként, az biztosan nem árthat!

Forrás: IFL ScienceNew Scientist

Fotó forrás: itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This