Apák. Ők az első tapasztalatunk az erőről, az önmagunk irányítására és felülmúlására való képességünkről, ami életünk végéig elkísér bennünket – főleg, ha van lehetőségünk fölfedezni és kimunkálni azt magunkban. Apák napja alkalmából az Apaépítők bemutatásával arra világítunk rá, hogy az apák aktív jelenléte milyen elképesztő mértékben járul hozzá ahhoz, hogy teljes és harmonikus életünk lehessen. Naná: ha az erő velünk van, nagy valószínűséggel előbb-utóbb Jedik leszünk…
A szoros kapcsolat kialakítását, a gondoskodással egybekötött jelenlétet és elérhetőséget hosszú évekig csak az anyai szerepen belül tudta elképzelni mind a tudomány, mind a közgondolkodás. Ez azonban nagyot változott az elmúlt időszakban. Bizonyított tény, hogy az, ahogy az apák törődnek a gyerekekkel, talán különbözik az anyák viselkedésétől, de korántsem másodlagos jelentőségű ahhoz képest. Sőt. Ma már nem kérdés, hogy az édesapák jelenléte vagy hiánya a gyerekek életében kritikus jelentőségű a fiatalok személyiségfejlődése és jólléte, életvezetése szempontjából.
Mivel rövid idő alatt változott nagyot az apai szerepről való gondolkodás, napjaink édesapái gyakran – és joggal – úgy érezhetik, hogy nincs előttük fogódzóul szolgáló apakép, hiszen amit ők láttak fiatalként, az a jelen viszonyok között sokszor érvénytelennek, vagy egész egyszerűen kevésnek bizonyul. (A lankadatlan optimizmus jegyében itt közbevetjük, hogy a minták hiánya a megszokottnál nagyobb szabadságot is biztosíthat, és elősegítheti a valóban személyes, egyedi tapasztalatokon, önismereten és hagyományon egyaránt alapuló apaszerep kikristályosítását).
Gyakori, hogy a minták hiánya miatt sok férfi elbizonytalanodik, ami akár egy ördögi kört is beindíthat, hiszen a magukkal szembeni elégedetlenség a gyerekükhöz fűződő kapcsolatra is könnyen rányomhatja a bélyegét (tanulmányok bizonyítják például, hogy az alacsony önértékelésű apák még károsabb hatással vannak fiaik-lányaik önképére, mint a hasonló gondokkal küzdő anyák). Nagygyörgy Miklós, az Apaépítők nevű, apa-gyermek programokat szervező vállalkozás alapítója szerint épp ezért olyan fontos, hogy apa és gyermeke nem csak kettesben, de közösségben is időt töltsenek.
„Vannak apukák, akik maguktól jelentkeznek, másokat a feleségük noszogat, hogy töltsenek egy kis időt a gyerekükkel. Elvált apák és patchwork-családfők is érkeznek. Ez azért fontos, mert a programok közben apák és gyerekek közösségben is megfigyelhetik egymást, illetve a más, hasonló élethelyzetben lévőket: az egyik apuka megismerheti, mennyire szigorú a másik, hogy beszél, hogy játszik a gyerekével, mit ad a kezébe, hogyan old meg bizonyos szituációkat. Azt is fölfedezheti, hogyan viselkedik a gyermeke közösségben: milyen szerepeket vállal, hogy kezeli a konfliktust, hogy alakít ki kapcsolatokat. Este egy hotelszobában, kettesben alszanak el, ami a hétköznapokban biztos nem megszokott: ennek is lehet egy bizalomerősítő varázsa, meghittsége. Az Apaépítők programjai tulajdonképpen gyerek- és kapcsolatépítők is: a megismerést és egymást megértését szolgálják” – ismerteti az alapító.
Apai „szupererők”
De miért is ilyen égetően fontos, hogy egy apa kettesben is időt tölthessen a (vagy az egyik) gyerekével? Miért nem „elég” a hétköznapi családi rutin, a közös vacsora, az egy fedél alatt élés? Dióhéjban – vagyis inkább pisztáciahéjban… – összefoglalva az apák aktív jelenlétének áldásos hatásait, azt mondhatjuk, hogy a velük való kapcsolat határozza meg a gyerekek későbbi megküzdési stratégiáit, sok esetben az önértékelését, a kapcsolatkialakításra és a kockázatvállalásra való hajlandóságát és képességét.
Egyszerűbben fogalmazva: az apák többet játszanak a gyerekeikkel, interakcióikban nagyobb szerephez jut a humor, az izgalom, a kihívás és az erő: szakértők szerint ez nagyban befolyásolja a gyerek későbbi, önkontrollt szolgáló készségét is
Sőt, mindezen túl a stressztűrésünk is „atyai hagyaték”: a Kalifornia Állami Egyetem munkatársainak egy kutatása szerint azokat, akik gyerekkorukban jó kapcsolatot ápoltak az édesapjukkal, később kevésbé viselik meg a stresszhatások, mint a kevésbé szerencsés, instabil vagy kifejezetten rossz apakapcsolattal rendelkező társaikat.
Az édesapával kiegyensúlyozott kapcsolatban élő gyermek később kisebb valószínűséggel tanúsít majd nagy kockázatú viselkedésformákat, kisebb arányban válik droghasználóvá, követ el bűncselekményt, vagy lép szexuális kapcsolatba korai életszakaszban. Ellenben a harmonikus apakapcsolatban létező gyerekek felnőttként jellemzően magas jövedelműek lesznek, és stabilabb emberi kapcsolatokkal rendelkeznek majd – olvasható a Fatherly egyik cikkében, amely azonban azt is kiemeli: az együtt töltött idő mennyiségén még nem múlik semmi, hiszen a többórás közös tévézésnek nincsenek kifejezett kapcsolatépítő hatásai… Sőt, a folyamatos, de bántalmazó vagy közönyös apai jelenlét súlyosan romboló lehet a gyermekre nézve.
Variációk összetartozásra
Az együtt töltött minőségi idő a kulcsa tehát annak, hogy egy apa-gyermek kapcsolat bensőséges és tartós legyen, és az odaadó apai jelenlét meghozhassa a maga gyümölcseit. Erre az alaptételre épül az Apaépítők is, amely programjaival teret és időt biztosít az osztatlan figyelemre, e pótolhatatlan kapcsolatok ápolására. Miklós – aki maga is három kislány édesapja – és csapata olyan változatos kalandokra hívja a 6-12 éves gyerekeket és apukájukat, amelyek által közelebb kerülhetnek egymáshoz, az összetartozást ezerféleképp megélhetik, ami így meg is erősödik bennük.
„Hatéves korig tart az az időszak, amikor még működik, hogy esténként otthon együtt vagyunk, mesélünk, énekelünk, rajzolunk. Innentől azonban kinyílik a világ, a gyerekek közösségbe kerülnek, tehát elkezdenek távolodni a szülőktől, akiknek egyre nehezebbé válik nyomon követni, hogy a gyereknek mire volna szüksége. Azonban azt látom, hogy ebben az időszakban a gyerek még kifejezetten igényli a szüleivel töltött időt
– vallja Miklós, aki azért hozzáteszi: a közös minőségi idő természetesen későbbi életszakaszban is csak jó hatással lehet a kapcsolatra.
Ez a személyes kapcsolat az, ami miatt az Apaépítők programjaira mindig csak egy gyermekkel várják az apukákat: vagyis – az esetleges – testvérek nélkül. „Amikor csak egy gyerekünk van, viszonylag egyszerű a helyzet, de számtalanszor előfordul, hogy amikor kistestvér születik, a nagyobb gyerek azt traumaként éli meg, újra bepisil, vagy bántani kezdi az öccsét-húgát. A szülők figyelme szétszóródik, gyakran csak annyi lesz a cél, hogy <<életben tartsák>> a lurkókat. Ilyenkor volna csak igazán szükség – mindkét gyereknek – az osztatlan figyelemre, de épp az a baj, hogy a kettesben töltött időt sokan életidegennek minősítik. Pedig simán be lehet építeni a hétköznapokba: miért ne lehetne egy olyan nap, hogy anya van az egyikkel, apa pedig a másikkal? Attól az egész család csak jobban működik majd” – mutat rá a lényegre az Apaépítők alapítója.
Időzsonglőrködés
A huszonegyedik század apáinak egy jelentős része küzd a krónikus időhiánnyal: bár az egykeresős családmodell egyre ritkább, még mindig az a jellemző, hogy az anyagi források nagy részét az apák biztosítják, akik így nehezen találnak időt és odaszánt energiát arra, hogy kettesben legyenek a gyermekükkel. Számukra jelenthet némi biztatást az, hogy egy friss tanulmány szerint annak is van jelentősége, hogy mikor és hogyan tölt minőségi időt az édesapa a gyerekével.
A Georgia-i Egyetem kutatói azt találták, hogy a játéknak és a gondoskodás egyéb formáinak, illetve a hétköznapokon és a hétvégén együtt töltött időnek más-más hatása van az apa-gyermek kapcsolatra. Azok az apák, akik hétvégén is időt fordítanak a gyerekeikre, és azt elsősorban közös játékkal teszik, erősebb kötődést alakítanak ki velük, mint azok, akik inkább csak a hétköznapokban, akkor is jórészt a törődés „rutinműveleteivel” – etetés, fürdetés stb. – lépnek be a kapcsolatba. A tanulmány szerzői azért hangsúlyozzák, hogy a nem feltétlenül játékos, de aktív jelenlét (akár hétköznap, akár hétvégén), ha más szempontból is, de szintén kiemelten fontos a gyerek jólléte szempontjából.
Az Apaépítők programjai jellemzően hétvégén zajlanak, és nem kis részben játékok, közösen átélt kihívások köré épülnek, de – mint Nagygyörgy Miklós mondja – az itt megtanult tevékenységek és a pár nap alatt kialakított „menetrend” később az otthoni mindennapok részévé is válhatnak.
„Saját tapasztalatom az, hogy néha akár órákig is kettesben maradok a gyerekemmel, és ilyenkor hirtelen nem tudom, mihez nyúljak, mit is csinálhatnánk. Az Apaépítők programjai abban segítenek, hogy ezt a kérdést könnyebben áthidalhassa az apa-gyerek páros. Az íjkészítés, a lovagi hétvége, a túrázás, a családi címerfestés, a horgászás, a lávalámpa közös <<összeszerelése>> mind olyan programok, amiket később is meg lehet ismételni bármikor” – mondja Miklós. Az Apaépítők így nem csak időt biztosít, de eszközöket is ad ahhoz, hogy apák és gyermekeik igazi csapattá kovácsolódhassanak.
Apának lenni tehát emberpróbáló felelősség, de egyben soha vissza nem térő, ráadásul minden másnál személyre szabottabb lehetőség. Ha úgy tetszik: jó mulatság, férfimunka. Nem kell hozzá se tökéletesség, se megfelelés: az apaság ajándék férfinak és gyermekének, kimeríthetetlen erőforrás, amely a világot formáló férfiszándékból, a törekvő erőből, az odaszánt idő és figyelem fúziójából keletkezik. Az apaság a szeretet szerepe – férfiakra szabva. És milyen jól áll nekik!
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.