Mikor szántunk utoljára időt arra, hogy megálljunk egy percre? És mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor osztatlan figyelemmel fordultunk a párunk, gyermekünk, a családunk többi tagja felé, ők pedig viszonozták azt? Ha végiggondoljuk, gyakran előfordul, hogy csak kutyafuttában szólunk néhány szót a másikhoz tévénézés, email írás, telefonálás, mosogatás vagy főzés közben. Az őszinte figyelem pedig egy olyan ajándék, amire az ünnepek elmúltával, a hétköznapokban is mindannyiunknak nagy szüksége lenne.

Minőségi idő

Az utóbbi években egyre elterjedtebb és egyre gyakrabban hangoztatott fogalommal több területen is találkozhattunk már. Nem is csoda, hiszen az egymás iránti osztatlan figyelem lassan eltűnni látszik a zajos hétköznapok forgatagában. Fontos lenne tehát nagyobb figyelmet szentelni az együtt töltött minőségi időnek és elfoglaltságoknak, vigyázni, nehogy kikopjanak az életünkből.

Mi is pontosan a minőségi idő? A fogalmat Gary Chapman párkapcsolati és házassági tanácsadó alkotta meg. A minőségi idő a Chapman által meghatározott öt szeretetnyelv – elismerő szavak, ajándékozás, szívességek, testi érintés, minőségi idő – egyike. A szeretetnyelvek azt a módot jelentik, amely formában az egyes emberek leginkább megélik a törődést, azt, hogy szeretve vannak, odafigyelnek rájuk.

A minőségi idő lényege nem csupán a fizikai közelségben rejlik, nem annyit jelent, hogy egy helyiségben, egy térben vagyunk a másikkal, hanem az együtt töltött tartalmas időt, az egymásra irányuló figyelmet, az egymásra hangolódást, közös tevékenységeket.

Minőségi időről beszélhetünk tehát akkor, amikor mikor fizikálisan, gondolatban és érzelmileg is ott vagyunk a másikkal; nem a szombati bevásárlólistát állítjuk össze gondolatban, vagy a másnapi megbeszélés vázlatán törjük a fejünket, amikor gyermekünkkel leülünk játszani, vagy amikor párunk éppen az aznapi legnagyobb élményét osztja meg velünk.

Kölcsönösség és kapcsolódás

Az egymásra irányuló osztatlan figyelem, az egymáshoz kapcsolódás egyik kulcseleme a kölcsönösség, mikor minden fél a másikra irányítja teljes figyelmét. A beszélgetés, az élmények megosztása vagy más közös program során nem telefonálunk, nem nézünk tévét, nem játszunk számítógépen vagy tableten. A minőségi idő nyelvjárásai közül a következőkkel fejezhetjük ki figyelmünket, szeretetünket: együttlét a másikkal, meghitt beszélgetés, az értő hallgatás, közös tevékenységek. Az együtt töltött időnek és a közösen szerzett tapasztalatoknak érzelmi értéke van: az összetartozás élményét nyújtják.

A rohanó hétköznapok arra kondicionálnak minket, hogy folyamatosan problémákat oldjunk meg, megtaláljuk a legoptimálisabb, „legidő- és költséghatékonyabb” megoldásokat a felmerülő feladatok kivitelezésére. A nagy rohanásban aztán sokszor elfelejtjük azt, milyen is élvezni magát a tevékenységet, amit éppen végzünk, és a társaságot, ami körülvesz minket. Úgy érezhetjük, ezt a „luxust” nem engedhetjük meg magunknak. A kapcsolat, a házasság, a szülőség azonban elsősorban nem feladat. Természetesen a hétköznapokban, és még az ünnepek során is felmerülnek problémák, melyeket meg kell oldani: napirendet szervezni, reggelit és vacsorát készíteni, iskolába, különórára, edzésre vinni a gyerekeket.

Ugyanakkor fontos lenne megélni a kapcsolódás, együttlét örömét, mivel ez saját jóllétünk, egészségünk és a kiegyensúlyozottabb, boldogabb családi élet egyik fontos eleme. A közös tevékenységek, élmények elraktározódnak emlékezetünkben, gondolatban újra és újra visszatérhetünk hozzájuk, töltekezhetünk belőlük.

A minőségi idő önbizalmat ad

A minőségi idő ugyan több erőfeszítést kíván, mint egy ölelés, elismerő, vagy bátorító szavak, esetleg egy apró ajándék, de mindkét félnek sokat adhat. A gyermekek kiegyensúlyozott testi, lelki és érzelmi fejlődéséhez elengedhetetlen a felnőttek (szülők, nevelők, nagyszülők, tanárok) megtartó figyelme és megértés, együttérzés a gyermekek irányába.

Azok a gyermekek, akik gyakran megélik azt, hogy ők állnak szüleik figyelmének középpontjában, hogy a szülők is bekapcsolódnak kedvenc elfoglaltságaikba, szívesen részt vesznek az óvodai, iskolai programokon, türelmesen végighallgatják őket, és nem kioktató, hanem értő figyelemmel fordulnak feléjük, többek között magabiztosabbak, könnyebben be tudnak illeszkedni a közösségbe, jobb teljesítményt produkálnak az iskolában, és kiegyensúlyozottabbak. Ezzel szemben a mellőzöttség, a „nem vagyok elég fontos” érzése, az állandó időhiány a családban a gyermekeket is megterheli, tanulási és magatartásbeli problémákhoz, „engedetlenséghez”, szorongáshoz, önbizalomhiányhoz vezethet.

A közösen szerzett élmények megtartó ereje

Mibe és hogyan érdemes bevonni a gyerekeket? Mi mindent lehet együtt csinálni? És talán a legfontosabb: hogyan is lehet jól csinálni?

Mindenkinek érdemes megtalálni a hétköznapokban a szülők és a gyermekek számára egyaránt elsőbbséget élvező tevékenységeket, időtöltést, ami a család számára kikapcsolódást, feltöltődést jelent, és megtalálni azt a témát, ami aktuálisan a gyermekeinket érint, foglalkoztatja. Vannak azonban olyan általánosan alkalmazható és a mindennapokba viszonylag könnyen beilleszthető időtöltések, melyek szülőt és gyermeket egyaránt feltölthetnek.

A lefekvés előtti közös séták rituálékká válhatnak, szülő és gyermek számára egyaránt segítenek ráhangolódni az estére, elengedni az aznapi nehézségeket, bosszúságokat, és mélyítik a kapcsolatot is.

A közös vacsorák – természetesen TV, telefon és egyéb elektronikus eszköz nélkül – szintén alkalmat nyújtanak arra, hogy a család tagjai egymásra figyelhessenek. Érdemes lehet az autót hátrahagyva a belátható távolságokat gyalog megtenni a gyermekkel, hiszen addig is együtt lehetünk. A gyerekeket is be lehet vonni kisebb-nagyobb javítási munkákba, vagy a vasárnapi főzésbe, így összekötni a kellemest a hasznossal: időt tölthetünk velük, miközben megtanítjuk őket valami olyasmire, amit a későbbiekben hasznosítani tudnak majd. A gyermek számára pedig nagy kalandot jelent megtanulni valami olyasmit, amit a felnőttek csinálnak.

A tengernyi teendő, határidő, munka és kötelezettség között egyensúlyozva időnként kivitelezhetetlennek tűnhet a békés együtt töltött minőségi idő, de már néhány gyakorlat bevezetése sokat javíthat a családi kapcsolatokon és közérzetünkön is.

Felhasznált irodalom:
Gary Chapman: Egymásra hangolva – Öt szeretet-nyelv a házasságban (2006)
Ross Capbell – Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva – Szeresd úgy, hogy érezze! (2015)

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!

Porpáczi Júlia

Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest