„Elköteleződni, beleállni a kimondott szóba és utána tenni, cselekedni!” A nagy elhatározások – függetlenül attól, hogy azokat mikor fogalmazzuk meg – leginkább a döntésekről szólnak. Arról döntünk, hogy merre, milyen irányba kormányozzuk életünk hajóját. Viszont ezekben a helyzetekben nem létezik mindenkire érvényes térkép. Ott csak mi vagyunk és az élethelyzet, amelyen valamilyen oknál fogva szeretnénk változtatni. Szakértőnk, Limpár Imre éppen ezért kivételesen nem konkrét tanácsokat, hanem három történetet hozott, hogy aztán a tanulságokat már mindenki levonhassa magának, vagy azok alapján eldönthesse, hogyan folytatja a sajátját.

Egyszer egy pszichológushallgató a következő kérdést szegezte nekem az egyik egyetemi kurzus záró alkalmán: „Mit kell vajon feláldoznom a pszichológia oltárán!?”

Hangját átitatta a fájdalom és valami különös szomorúság. A kapunyitási pánik keserédes gyötrelme sűrűsödött össze ebben a kérdésben. A sokaknak nehézséget okozó, munka versus magánélet dilemmája már 22 évesen utolérte ezt a fiatalembert.

Az igazi válasz megtalálásához egy elég jó kérdésre volt szükség. Esetében ez: mi is a (valódi) siker? Számára, vagyis nem csak úgy általánosságban. Az, ha megszerzi a doktori címet? Ha családot alapít? Ha külföldön is szerez munkatapasztalatot? Vagy egyáltalán, milyen az az életritmus, életstílus, amit szakemberként szeretne majd magáénak tudni egy egyszerű mezei hétköznapon? Mi fér meg egymás mellett, és mi zárja ki a másikat? Nem lehet ugyanis mindent akarni és választani.

Elvégre az élet folyamatos döntési dilemmák sorát szállítja le nekünk. Ott állunk a kereszteződésben, s választanunk kell, pontosabban érdemes. Ahogy Popper Pétertől tudjuk: „Azért kell választani és dönteni, mert ez egyben tartja az embert.”

Viszont fontos, hogy ezekben a döntéshelyzetekben megtaláljuk a saját viszonyítási pontunkat, és ne csak azt lássuk tisztán, hogy miről kell lemondanunk, hanem azt is, hogy pontosan miért tesszük azt, amit.

Munka vs. magánélet

Ott van egy másik eset, amikor egy fiatalember életében abban az évben jött el a vágyott legnagyobb szakmai felkérés, amikor épp házasodni készült. A vezető beosztásra mondott igen garantálta volna, hogy az esküvő nem lehet olyan, amit megálmodtak és elterveztek, és a házasságuk első három éve is – eddig tartott volna biztosan az igazgatói kinevezés – elsősorban külön töltött napokból, hetekből, hónapokból állt volna.

Izgalmas volt látni a külvilág reakcióját. Két táborra szakadt a baráti, ismerősi és rokoni kör. Míg egyesek élete ballépésének tekintették a vágyott pozíció visszautasítását, mások evidens döntésnek, hiszen a család az első. Mindenkinek igaza volt és mégis senkinek sem.

Hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mintha létezne egyetlen nemes, pátoszi „work-life balance-igazság”. De ez hazugság. Csakis a személy sikerdefiníciója adhatja meg számára a valódi, autentikus egyéni és egyedi választ. És ez csakis az ő válasza lesz, ami egy konkrét élethelyzet konkrét döntési kereszteződésére érvényes.

Ebben a folyamatban a kulcs a döntés maga! Elköteleződni, beleállni a kimondott szóba és utána tenni, cselekedni! Aztán pedig állni kell a sarat, ugyanis a kisördög megérkezik, akármelyik ösvényen is indultunk el.

„Mit lett volna, ha a másikat választom!?” Ebbe a gondolati zsákutcába nem érdemes sokáig kujtorognunk, mert csak a kétely érzését találjuk, semmi egyebet. Itt kezdődne a felnőttség. Nem bánkódom, vagy okolok mást s mutogatok rá, ha nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy terveztem. Elfogadom, hogy elsősorban rajtam állt és én alakítom a sorsom. Elsősorban, tehát nem kizárólagosan.

„Ez az én tragédiám”

A harmadik rövid eset egy zenész története. Azzal kereste a kenyerét tíz éveken keresztül, hogy az év fél-háromnegyed részét egy óceánjáró hajón töltötte. Hatalmas közönségsikerek, viharos tapsok, kis lakrész a szűkös személyzeti kabinok egyikében, látszólagos világutazás, s közben…

Közben felnőttek a fiai. Már 55 éves volt, mikor egy beszélgetés során a következő mondat bukott ki belőle: „Tudod, rengeteg pénzem van. Egy bizonyos szintig bármit megvehetek. Ha ráböksz egy házra, nyaralóra, autóra, szóval bármire, nagy valószínűséggel meg tudom venni. – Elcsukó hangon folytatta. – De a gyerekeimet, akik már felnőttek, nem ismerem, alig találkoztam velük. Életük nagy részében egyáltalán nem is voltam jelen. Közben azzal áltattam magam, értük dolgozom. Pedig rám lett volna szükségük! Ez az én nagy tragédiám.”

“És a te történeted hogyan folytatódik?”

Számodra mi a siker? Hogy fogalmaznád meg? És mersz majd dönteni a kereszteződésben és vállalni a következményeit? Mi választja el számodra a megalkuvást a kompromisszumoktól? Elvégre előbbi ürességhez és keserédes kiábrándultsághoz vezet, hiszen önmagunkat áruljuk el, míg utóbbi józan szükségszerűség egy hiteles élethez.

Létezik egy érdekes lélektani gyakorlat: 10 parancsolat. A saját vonatkoztatási rendszerünk megfogalmazásáról szól, afféle használati útmutató önmagunkhoz, amit érdemes átgondolni, esetleg összeírni.

Mi az a néhány alapvetés, alapelv, parancs, ami mentén dönthetünk saját kríziseink, gyötrő életpillanataink idején? Végső soron önmagunk legvelejéről beszélünk. Mi az a belső meggyőződés, amit egyszerűen nem árulhatunk el?

Sosem kell ez alapján dönteni, de általában érdemes.

Soron következő rendezvényünkön (2019. április 18-án) Limpár Imrével és Pokorny Liával a sikerről és a kudarcról beszélgetünk. Az eseményről itt találsz további információkat, jegyet pedig itt vásárolhatsz. Szeretettel várunk!



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Limpár Imre

Limpár Imre

Tanácsadó szakpszichológus. Credója, hogy mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint eddig tettünk, ezért lehetséges a változás. Szerinte a félig üres-félig tele pohárvitánál pont a lényegről feledkezünk meg, arról, hogy „Van pohár!”Szakterületei: időgazdálkodás, karriermenedzsment és az önbizalom pszichológiája.
Limpár Imre

Pin It on Pinterest