Készen állsz rá, hogy találkozz önmagaddal? – L. Stipkovits Erika könyvét ajánljuk

Az emberi lélek működésének módjait ismerhetjük meg L. Stipkovits Erika klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, kiképző pszichoterapeuta legújabb, Közelebb önmagunkhoz című könyvéből, mely nemcsak a leggyakrabban megjelenő nehéz érzéseink lehetséges gyökereit mutatja be, hanem saját eseteinek részletei segítségével a személyes megéléseket is közelebb hozza az olvasóhoz. A tőle megszokott olvasmányos, mégis rendkívül tartalmas és mélyreható ismereteket nyújtó kötet olyan meghatározó jelenségek köré épül, mint a testi fájdalom, az érzelmek, a gondolatok, a tudattalan, a szégyen és az agresszió. Emellett megjelennek a családi minták, a kapcsolati dinamika, és a tanulással elsajátított megküzdési stratégiák is.

Ahogy kinyitjuk a könyvet, már az ajánlás is beszédes: az önmagukra kíváncsiaknak, az önmagukat keresőknek, a magukban kételkedőknek és mindazoknak szól a könyv, akik szeretnék jobban megismerni az emberi lélek rejtelmeit és valódi önmagukat. Ehhez számos személyes, emberi történet is az olvasó segítségére lesz, melyek sokszor rendkívül fájdalmas élményeket, élethelyzeteket mutatnak meg, azonban minden esetben láthatjuk a megoldás felé vezető utat is.

A történetek abban is támpontot nyújtanak, hogy megértsük, milyen meghatározó élmények lehetnek hatással ránk, amelyekre lehet, hogy nem is emlékszünk, mert a tudatos részünk próbálta száműzni a korai emlékeink közül. A szakember által irányított módosult tudatállapotban vezetett folyamat ezeket is segíthet feltárni, utat nyitva a terápiás lehetőségek további széles skálájának, immár a nehézségekből kivezető úton haladva. Emellett külön fejezet szól arról, hogy a terápiás folyamat során miképp fejlődhet az önreflexiónk.

„Aki elfojtott fájdalommal él, olyan, mintha csak félig élne.”

A szerző számomra egyik legmeghatározóbb gondolata arra utal, hogy a testi tüneteink, fájdalmaink bizony megérthetőek, átdolgozhatóak a pszichoterápiás folyamatban. Általa ugyanis lehetőségünk nyílik arra, hogy mozgósítani tudjuk énerőnket, belső bölcsességünket, ami a fizikai állapotunkra is hatással lesz.

A személyiségfejlesztés mélyebb önismeretet, reális önreflexiókat, empatikusabb működésmódot tehet lehetővé, amennyiben testi tüneteinket nem pusztán az életünket akadályozó gátló tényezőknek látjuk, hanem – akár megfelelő szakmai támogatással – figyelni tudunk arra is, hogyan, miből alakulhattak ki.

Ha tisztábban láthatjuk saját életünket, önmagunkat, kapcsolatainkat, működésünket, akkor egy, a meglévőnél hatékonyabb megküzdési stratégiát is kidolgozhatunk, ami segíthet, hogy a bensőnkben eddig elfojtott érzések megélhetőek legyenek.

Az érzelmeink felismerése ugyanis lényeges eleme az önismeretünknek. Azonban ez nem minden esetben csak az aktuális érzelmi állapotunkkal függ össze. A háttérben nagyon gyakran állnak olyan fájdalmas, traumatikus élmények, amelyek valódi feldolgozása nem történt meg, így azok – akár hosszú évek múlva is – teret követelhetnek maguknak valamilyen módon, például testi tünetek vagy szorongás formájában. Ezt az összefüggést azonban érintettként ritkán ismerjük fel önmagunkon szakember segítsége nélkül.

Ilyen lehet például a krónikus fáradtság jelensége, amelynek valódi oka gyakran nem válik tudatossá. A kötet idéz egy 2009-es amerikai tanulmányt, amely szerint a gyermekkori fizikai és lelki traumák hatszorosára növelik a felnőttkori krónikus fáradtság megjelenését, sőt, annak fennmaradását is. A kutatás kérdőíves módszerrel, a depresszió, a szorongás és a poszttraumás stressz tüneteinek vizsgálatával, valamint a kortizolszint mérésével is alátámasztotta ezt az eredményt. Vagyis a meg nem élt érzelmek, a feldolgozatlan traumák kordában tartása, a kötődési nehézségek napi szintű korrekciója komoly energiabefektetést igényel, ami könnyen vezethet krónikus fáradtság kialakulásához. Természetesen a könyv utal rá, hogy számos más betegség is állhat ezen tünetek mögött, azonban ezek hiányában érdemes lelki okokra gyanakodnunk. A szerző úgy fogalmaz:

a fáradtság mögött szomorú emlékek bújhatnak meg, sőt, akár meg nem élt gyász is.

Az önismereti utunk része, hogy megismerjük azokat a fájdalmakat, amelyek mélyen lappanganak bennünk, ugyanis csak ezek felismerése és átdolgozása segíthet hozzá a teljesebb, a saját bensőnkkel való kiegyensúlyozott kapcsolaton nyugvó élethez. Számos nehézséget okozó tényezővel, fájdalmas hatásokra adott válaszokkal találkozhatunk az úton, azonban azt a könyv olvasása közben is érezzük, hogy a legnehezebb, akár traumatikus élmények feldolgozása is lehetővé válik a megfelelő szakember irányítása és támogatása által.

A személyes történetek között egészen felkavaró esetek is vannak, azonban azzal, hogy végig tudjuk követni, hogy adott élethelyzetek mögött milyen küzdelmes múltbeli események húzódnak, nemcsak magyarázatokat kapunk, hanem megértjük az összefüggésrendszereket – laikusként is. Így megismerjük az emberi lélek rendkívül sokrétű működését, számos hatást, ami befolyásol bennünket, és rálátásunk lesz arra is, miért érdemes egymás felé is empátiával fordulni – ítélkezés helyett.

Sosem tudhatjuk ugyanis, hogy a másik emberben milyen fájdalmas emlékek, élmények munkálnak, ami miatt olyan, amilyen.

Ugyanakkor az egyetlen, amire biztosan hatással lehetünk, az a saját viselkedésünk. Így érdemes megismerni a motivációinkat, valamint azokat a tényezőket, amelyek miatt nekünk nehéz valakihez kapcsolódni. Hiszen ha ezt megértjük, valószínűleg könnyebben elfogadhatóvá válik az ő viselkedése is.

A bénító szégyen

A szorongásos problémák kapcsán az egyik meghatározó jelenség lehet a szégyen – erről az állapotról külön fejezet szól a könyvben. A mérgező szégyen érzése az egyik legbénítóbb hatású érzelem, ami ráadásul sokszor tudattalanul van jelen. Aki mindennapjai során a szégyen nyomában járó szorongást is megéli, sokszor tehetetlenséget tapasztal, miközben mindezt értéktelenség-tudat és kisebbrendűségi érzés is kíséri. Rendszerint a mélyen beépült szégyenérzet okát csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk megnevezni, miközben csaknem a részünkké válik. Sajnos gyakran szinte egyáltalán nem oldható fel más emberek segítségével, vagyis nem elég a dicséret, a pozitív visszajelzés.

Jellemző az, hogy a szégyen érzéséhez önutálat vagy düh is társul, amit a szégyent érző ember önmaga ellen is fordíthat. Mindez testi tünetekben, szerfüggőségben is megmutatkozhat. A kötet idéz olyan embereket, akiket gyerekként súlyosan bántalmaztak. Ők a terápiás munka során azt fogalmazták meg, hogy hiába mondják nekik mások, hogy mennyire kedvelik őket, és úgy érzik, jó velük dolgozni, mert határozottak, kedvesek és tudnak segíteni is, ők belül ezt egyáltalán nem érzik. Bár a szavakat értik, meg is hallják a dicséretet, valahogy mégsem tudják elhinni. L. Stipkovits Erika megfogalmazása szerint

„a szégyennel azt éljük meg, hogy bármely helyzetben mi vagyunk a rosszak, a hibásak, és tévesen kicsit azt is üzeni, ha ilyen vagyok, ezen változtatni sem tudok. A mérgező szégyen mindig valami hamis kép magunkra erőltetését jelenti, azt érezzük, hogy a valódi énünk beteges, és valami ezzel ellentétes, hamis képet festünk magunkról. […] Az energiáinkat ilyenkor az az erőfeszítés viszi el, hogy valódi érzéseinket, gondolatainkat elrejtsük mások elől, mert a szégyen minden esetben szégyent szül.”

A fejezetben szó esik arról is, hogy a szégyennek közben nagyon is van létjogosultsága, hiszen egészséges mértékben kijelöli határainkat. Túlzott mértékű jelenléte azonban megakadályozza, hogy rálássunk valódi érzéseinkre, problémáinkra, és lehetetlenné teszi, hogy felvállaljuk küzdelmeinket, odafigyeljünk igényeinkre, szükségleteinkre. A gyógyulást az hozhatja el, ha kellő bátorsággal felvértezve felfedezzük, honnan ered ez az érzés, elfogadjuk jelenlétét, és átdolgozzuk – akár szakember segítségével. A könyvben ehhez is kapunk szempontokat, hiszen minden fejezetben számos fejlődési feladat van a segítségünkre, ha egyedül is szeretnénk tenni azért, hogy jobban megismerjük önmagunkat.

L. Stipkovits Erika ebben a könyvében is rendkívül sokrétű szakmai felkészültséggel, közérthetően, ugyanakkor tartalmas, mély mondanivalóval vezet az önismeret útján. Azzal, hogy érzések mentén, az emberi működést meghatározó folyamatokat felvázolva, többirányú megközelítésben tárja elénk a legjellemzőbb, küzdelmet okozó tényezőket és hatásokat, olyan támpontrendszert nyújt át ezzel a könyvvel, ami sokféle élethelyzetben jelenthet támaszt és fejlődési lehetőséget is. Érdemes olvasni azoknak is, akik már rendelkeznek ismeretekkel, de aki mélységében kíváncsi az emberi működés alapvető mikéntjére, annak is hasznos olvasmány lehet.