Nézz mélyen a szemembe, és láss – hogy közelebb kerüljünk egymáshoz

Szerző: | 2018. 04. 27. | Pszicho&Light | Olvasási idő: 7 perc

Mikor néztél utoljára valaki szemébe – de úgy igazán? A barátodéba, a társadéba, a szüleidébe? Ugye, már nem is emlékszel? A futó pillantásokat nem számítva nagyon ritka, hogy egy kapcsolatban időt szánnánk arra, hogy elmélyedjünk a másik tekintetében – pedig lehet, hogy érdemes lenne.

Emlékeztek a 36 kérdés kísérletre? A hírhedt kérdéssort egy Arthur Aron nevű pszichológus állította össze, aki arra volt kíváncsi, lehetséges-e ilyen módon, egy mély beszélgetés elindításával megteremteni a közelséget két ismeretlen ember között. A vizsgálat során idegenek válaszoltak egymásnak a gondosan összeválogatott kérdésekre; és az eredmények alapján a résztvevők egyértelműen úgy érezték, sikerült közelebb kerülniük a beszélgetőpartnerükhöz.

Meddig bírnád?

Bár az eredeti kísérletnek nem volt része, a The New York Times Aron vizsgálatáról írt cikkébe tévedésből bekerült a kérdéseknek egy sajátos lezárása, ami arra biztatta a vállalkozó kedvűeket, hogy a válaszadás után négy percig némán nézzenek egymás szemébe. Ahogy pedig a kísérletet egy epizódban szintén feldolgozó Agymenők című sorozatban is láthattuk, ez a négy perc nem csak idegeneket, de régi barátokat is alaposan próbára tehet.

Nem véletlen, hogy olyan gyakran halljuk a mondást: „a szem a lélek tükre”. Az emberi szem valóban elsődleges szerepet tölt be a kommunikációnkban, hiszen az arcon való elhelyezkedéséből, formájából következően is „vonzza” a tekintetet, és kapcsolatfelvételre késztet. A szemkontaktus mérhető változásokat okoz a galvános bőrreakcióink (GBR) terén – ha egy másik ember szemébe nézünk, bőrünk elektromos vezetőképessége megnő. Egy, a Frontiers in Psychology című pszichológiai szaklapban publikált, új kutatás szerint pedig ennek nyomán különösen fontos, hogy a szemkontaktusra végre ne csupán mint mellékes nonverbális kommunikációs eszközre tekintsünk, hanem önmagában is értékeljük mindazt az információcserét, amit érzelmi és szociális téren két ember között biztosíthat.

Más szemében önmagad

Szavak nélkül egy másik ember szemébe nézni – a legtöbbünk számára ez mindössze néhány másodpercig tarthat anélkül, hogy ne kezdjük magunkat kínosan érezni, hiszen ez a fajta interakció legalább ugyanolyan erőteljes módja lehet a nonverbális kommunikációnak, mint például az érintés.

Amikor egy másik ember szemébe nézünk, az a nonverbális kommunikáció egy nagyon sajátos, intenzív, és kölcsönös folyamatát indítja el.

Ezt támasztja alá például Jarick és Kingstone 2015-ös kutatása, akik kísérletükben idegeneket kértek meg arra, hogy egy feladat előre meghatározott, együttműködő vagy versengő stílusban való elvégzését követően nézzenek egymás szemébe. Az eredmények szerint a barátságos közös munka után sokkal nagyobb az esélye annak, hogy kellemetlenül érint minket a hosszas szembenézés, és nevetéssel, vagy más módon oldjuk a feszültséget – hirtelen túl közelinek, túl intimnek éljük meg ilyenkor a kontaktust (hasonlóan, mint az említett Agymenők részben Penny és Sheldon).

Nézz, és láss

A tekintetek szótlan összekapcsolódása, ami egyben egy régi buddhista meditációs technika is, sokak számára érdekes, és a kutatások mellett számos művészeti és kommunikációs projektet is ihletett.

Ilyen projekt például az ausztrál Igor Kreyman, a The Human Connection Movement (Emberi kapcsolatok Mozgalom) alapítójának kezdeményezése, amely több ezer embert mozgatott meg, és inspirál arra újra meg újra, hogy minden hónapban egy parkban, párokban összeülve három percig nézzenek egy idegen szemébe. Szintén ausztrál az a tizenhét esetet bemutató dokumentumfilm-sorozat, amely azt az öt percet örökíti meg, amelyben egykor szoros kapcsolatban álló, ám azóta elhidegült házaspárok, barátok, testvérpárok néznek némán egymásra.

Kreyman projektjét Marina Abramovic, a szerb performanszművésznő egyik híressé vált tárlata ihlette. 2010-ben a művész két és fél hónapon át egy New York-i múzeum kiállítóterének közepén, egy asztalnál ülve várta, hogy a látogatók helyet foglaljanak vele szemben, és szótlanul nézzenek a szemébe. Sokan kötélnek álltak, ám a különös performansz elsősorban annak köszönheti a világhírét, hogy az asztal túloldalán egyszer csak felbukkant Abramovic huszonkét éve nem látott szerelme, és leülve a nő szemébe nézett. A találkozásukról készült gyönyörű videót azóta csaknem húszmillióan látták.

Pár perc, és megoldódik minden probléma?

Annyi bizonyos, hogy akár egy idegen, akár egy tőlünk eltávolodott szerettünk szemébe nézünk hosszan, a hatás nem marad el. Lehet, hogy kicsit kellemetlenül érezzük magunkat, ám az is megeshet, hogy felszínre törnek olyan, rég elfeledettnek hitt érzések, amelyekkel – találó kifejezéssel – ideje szembenéznünk.

Tudjuk, érezzük, és a kutatási eredmények is alátámasztják: valami történik, amikor két ember hosszan egymás szemébe néz.

A testünk reagál, és nem csupán fizikailag mérhető változásokkal, de azt is elárulja, mennyire érezzük magunkat komfortosan a helyzetben. A kísérleti szituációkban, akár idegenek, akár barátok partnerei vagyunk is, a legtöbben hajlamosak vagyunk fészkelődni, nevetni, elfordítani a pillantásunkat. De vajon mi történik, ha nem próbaképpen, egy kutatás kedvéért tesszük meg? Mi történik, ha leülünk valakivel, aki fontos számunkra, és mélyen, igazán a szemébe nézünk? Lehet, hogy új, érdekes élményt adhat a kapcsolatunkhoz? Bár a problémáinkat, az eltávolodást, elhidegülést valószínűleg nem oldja meg egy csapásra egy néhány perces szemkontaktus, azért mégis – érdemes lehet kipróbálni.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This