„Egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út…” – úgy tűnik, a nem kevés cinizmussal fűszerezett népi bölcsesség sokkal mélyebb összefüggésekre mutat rá, mint azt elsőre gondolnánk – és nemcsak a férfiakra vonatkozik. „Pillangók repkednek a hasában” „Tisztára be van tojva” „Gyomorforgatóan viselkedik.” Ahogy szavak szintjén gyakran megjelenik, úgy az is sokszor előfordul, hogy szerelmes hangulatban, vagy éppen egy-egy konfliktushelyzetben az a bizonyos “belső hang” testi érzetekkel párosul, ami nem máshonnan, mint a hasunkból ered.

A hasi komfort, vagy diszkomfort érzet, akárcsak egy láthatatlan döntőbíró, hatással van az életünkre – és ez a folyamat oda-vissza igaz: az újabban csak “második agyként” aposztrofált gyomrunk állapota hatással van az érzéseinkre, a lelki állapotunkra, így tulajdonképpen mindarra, amit énképként érzékelünk magunkról.

Az, hogy éppen jól, vagy rosszul érezzük magunkat „bélügyileg”, az életmenetünk, a pillanat megélésének képessége, a kitartásunk, a motiváltságunk és nyilvánvalóan az egészségünk szempontjából is fontos tényező.

Már az ókorban is…

Persze nincs új a nap alatt: a bélrendszer egészségéről már az ókorban tudták a kínai, indiai orvosoktól kezdve Hippokratészon keresztül Paracelsusig, hogy amennyiben ott felborul az egyensúly, annak az egész szervezet egészségromlása lehet a következménye. A legutóbbi évek kutatásai meg is erősítették ezt: a legkülönbözőbb pszichés problémák, idegrendszeri megbetegedések, depresszió, egyes autoimmun betegségek, vagy akár az autizmus hátterében is létfontosságú bélflóránk változásai is állnak. Ebből következik, hogy az agynak nagy szüksége van egy egészséges bélrendszer támogatására.

A bélrendszer egészségi állapota ugyanis meghatározza az egész életmenetünket, a folyamatos döntéseinket, a probléma feldolgozási készségünket. Röviden mindazt, amit habitusnak nevezünk, nagyban függ attól, hogy bélügyileg hogyan állunk.

Egy nagyon érdekes egérkísérlet során a fenti állításokat John Cryan ír tudós és csapata is vizsgálta: a kutatócsoport azt a kérdést tette fel, hogy vajon az egerek magatartása változhat-e a hasukon keresztül? Ezért az egércsapatuk felét olyan baktériummal etették, amelyik arról ismert, hogy a bélben megtelepedve jó hatással van az agyra, ez volt a Lactobacillus Rhamnosus JB-1. Ezután az egereket belehelyezték egy vízzel teli edénybe. Az egerek nem érték el a lábukkal az edény alját, így úsztak körbe-körbe, mert nyilvánvalóan ki akartak jutni a szárazföldre. A kérdés az volt: mennyi ideig akar úszni egy egér, hogy a kívánságát (ti. földet érés) valóra váltsa? A „felturbózott” belű egerek tovább és lelkesebben úsztak, mint “depressziós” fajtatársaik, ezzel egyidejűleg a vérükben kevesebb stresszhormont lehetett kimutatni, valamint a memória- és tanulási teszteken is jobban teljesítettek, mint sorstársaik. Miért is olyan fontos ez a felfedezés?

A gyomor, mint „második agy”

A testünk valójában több baktériumból áll, mint a sejtből. Ezt a mindösszesen három milliárd!!! baktériumot nevezik gyűjtőnéven mikrobiómának. A legtöbb ilyen baktérium a bélrendszerünkben található, és rendkívül jelentős szerepet játszanak általános egészségi állapotunkban.

Emellett a szervezetünk második legnagyobb idegsejthálózata is éppen itt, a bélcsatorna falában található.

A bélcsatornában működő idegsejtekben minden, az agyban már régóta ismert ingerületátvivő anyag is megtalálható. Az enterális idegrendszert (ENS) ezért “második agynak” nevezik a kutatók, és valójában ugyanazokból a szövetekből épül fel, mint a központi idegrendszerünk (CNS). A bélfal idegsejtjei között zajló kommunikációt az agyhoz hasonlóan körülbelül harmincféle anyag végzi: a depresszióhoz és hangulatváltozásokhoz kötődő szerotonin (boldogsághormon) 95 százaléka is a beleinkben fordul elő.

A bél, mint entitás

A bél-agynak is nevezett hálózat tehát aktívan kommunikál az aggyal, a bélből érkező jelzések különböző agyterületekre futnak be. De nem mindegyikre. Sohasem jutnak el pl. az agy hátsó részén lévő látókéreghez. Ha nem így lenne, látnánk a képeket arról, ami éppen a belünkben történik. Ahová befutnak, az az insula (sziget), a limbikus rendszer, a prefrontális cortex, az amygdala, a hippocampus. Ezek az agyterületek pedig egy rakás értékes dolgot képviselnek, amit mi emberek a lelki és érzelmei világunk szempontjából meghatározónak tartunk: énkép, erkölcs, szorongás, emlékezet, motiváció… Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a belünk, mint második agyunk irányítja az erkölccsel kapcsolatos megéléseinket, a szorongásainkat, de azt mindenképpen jelenti, hogy annak állapota hatással van azokra.

A legújabb kutatások szerint a bél már nem tekinthető olyan entitásnak, amelynek kizárólagos célja az emésztés különböző aspektusának elősegítése.

Többre hivatott ennél: kulcsfontosságú szerepet játszik a gyulladás és az immunitás szabályozásában is, és folyamatos oda-vissza kommunikációt folytat a nagyagyunkkal. Olyan, mint egy rikkancs a vásárcsarnokban: a teljesen elszigetelt elefántcsonttoronyban élő agyunknak első kézből küldi a nyüzsgő szervezet legfrissebb pletykáit.

Michael Gershon, a Columbia Egyetem orvostudományi centrumának kutatója egy teljes könyvet szentelt a témának, “A második agy” címmel. A szerző több példával is alátámasztja, hogy bizonyos értelemben akár agynak is nevezhetjük a bélidegrendszert. Gondolkodni és tudatos döntéseket hozni nyilvánvalóan nem tudunk ezekkel az idegsejtekkel, “érezni” viszont igen: ezek az érzetek elsősorban az emésztés folyamatát – a táplálék lebontása, a tápanyagok felszívása, majd a salakanyagok ürítése – segítenek szabályozni. A neurogasztroenterológia szakértői azonban ennél többet is állítanak:

bélidegrendszerünk jelentős hatással lehet a hangulatunkra, és szerepe egyáltalán nem hanyagolható el a különféle betegségek kialakulásában.

Érzelmek kontra emésztés

Figyelembe véve, hogy a bél és az agy közötti kölcsönhatás mennyire szoros, világossá vált, hogy az érzelmi és pszichoszociális tényezők a bélben tüneteket okozhatnak. Ez különösen igaz azokban az esetekben, amikor kóros bélműködés lép fel, aminek (látszólag) nincsenek nyilvánvaló fizikai okai.

A funkcionális gyomor-bélrendszeri rendellenességek nagy részét “fejben dől el” típusú betegségnek tartják ma is, pontosabban fogalmazva a pszichoszociális tényezők határozzák meg a bél állapotát, valamint a tünetek alakulását. Ez konkrétan azt jelenti: a pszichológiai tényezők (például, ha szorongunk valami miatt, vagy depressziótól szenvedünk) szó szerint hatással lehetnek a fizikai tényezőkre, mint például a béltraktus perisztaltikus mozgására, összehúzódására, annak gyulladására, és egyéb más béltünetre. Gondoljunk csak bele: amikor sokat szorongunk, feszesebben tartjuk magunkat és az izmainkat, így a tudatosan nem érzékelhető bélrendszerünket is.

A mentális egészség hatással van a bélrendszer állapotára

Ennek a tudományos hozzáállásnak viszont van egy olyan hozadéka, amely szerint a gasztroenterológiai megbetegedéseknél szükséges figyelmbe venni a stressz és az érzelmek kezelését is.
Tanulmányok kimutatták: azok a betegek, akiknél pszichológiai alapú megközelítést is alkalmaztak gyógymódként, nagyobb arányú és gyorsabb javulást mutattak a tüneteikkel szemben mint a hagyományos orvosi kezelésben részesülő betegek. A Harvard Egyetemhez tartozó Massachusetts General Hospital és a Beth Israel Deaconess Orvosi Központ egy tanulmányában megállapította, hogy a meditáció jelentős és pozitív hatással lehet az irritábilis bél szindrómára és egyéb gyulladásos bélbetegségekre.

A folyamat visszafelé is igaz: a gyenge bélrendszer neurológiai és neuropszichiátriai rendellenességeket okozhat.

Az eddig rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján feltételezhető, hogy a bélflóránk zavarai a sclerosis multiplex, az autizmus spektrum zavarok és a Parkinson-kór megjelenésével kéz a kézben járnak. Ezek a betegségek ugyanis potenciálisan összefüggésbe hozhatóak azokkal a gyulladásos állapotokkal, amelyeket a bél mikrobális egyensúlyhiánya is okozhat. Az életkorral összefüggő bélflóra változás és az Alzheimer-kór között pedig további összefüggéseket is észleltek.

Azok vagyunk, amit megeszünk?

A kérdés jogos, de semmiképpen sem ilyen egyszerű. Tudományos kísérletek igazolják például hogy a négy héten át tartó napi natúr joghurt fogyasztása nyugodtabbá teszi az embereket. Miért? Mert a joghurtban található probiotikumok kedvezően hatnak a bélflóránk állapotára. Nem véletlenül annyira slágertermék a probiotikum mostanában – állítólag pozitív hatással vannak arra is, hogy nehéz élethelyzetekben könnyebben lendüljünk át a problémáinkon. (A magyar nyelv még mindig csodálatos: a “tojni rá” szleng itt bensőséges kapcsolatba kerül a joghurtkultúrával.) A kiegyensúlyozott táplálkozás tehát adott, ezzel tehetünk igazán sokat a mentális jóllétért, de mindent azért mégsem. Hiszen bármennyire is harmonikus és személyre szabott az étkezésünk, ha a munkánk vagy esetleg a párkapcsolatunk meglehetősen stresszes, akkor a mentális nehézségek mellett bizonyára emésztési problémák is egyszerre lépnek fel. A kettő kéz a kézben jár, csupán egy dolog lényeges: az agyunk akkor tud igazán jól működni, ha közben a bél-agyunkban is minden rendben.

Az elmúlt évezredekben felfedeztük a világot, más bolygókat, lassan feltérképezzük a csillagrendszerünket. Eljött hát az ideje, hogy a nagyvilágból elinduljunk a bennünk élő kis világ felé is. A bélrendszerünk, mint belső kontinens, még számtalan felfedezésre váró meglepetést tartogathat a jövőben.

Forrás:

Giulia Enders: Bélügyek – A belek csodálatos világa és a jó emésztés. Park Könyvkiadó 2014.

Mindful.org

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!
Bán Mercédesz

Bán Mercédesz

Reklámszövegíró és kommunikációs szakember, aki szabadidejében lelkesen kutatja az emberi test és lélek összefüggéseit, a valóságnál izgalmasabb dolgot pedig nem ismer. Egy huncut kisfiú anyukája, így a gyermeklélektan és a gyermek-szülő kapcsolat után csak egy témát nem tud soha kellőképpen kivesézni: a férfi-nő véget nem érő évődését és a szerelem természetét. A spanyol nyelvet és kultúrát szenvedélyesen szereti, ha egy szó lenne az élet, biztosan OLÉ-ra jönne ki.
Bán Mercédesz

Pin It on Pinterest