Lelkierő, vidámság, szeretet, és sok-sok zsebkendő: a legfőbb dolgok, amelyekre mindenképp szüksége van a bölcsődést, kiscsoportot kezdő családoknak. Utóbbi pedig nemcsak az elválás miatti krokodilkönnyek, de a társasági élettel járó betegségek okán sem elhanyagolható. Az első nyavalyák mindenképp nehéz pillanatokkal járnak, fontos azonban, hogy a gyakori legyengülés hátterében nem csak baktériumok állhatnak. De mikor kell szorongásból adódó fizikai problémákra gyanakodni? – a kérdésre Vida Ágnes, pszichológus segít megtalálni a választ.

Vida Ágnes

A közösségbe szoktatás minden családnak kérdésekkel, kételyekkel, izgalommal jár, hiszen az elengedés az egyik legnagyobb kihívás, amit szülőként és gyermekként át kell élnünk. Mivel azonban a bölcsőde, az óvoda általában az őszi vagy téli szezonnal kezdődik, más aggódnivaló is akad. Kinek ne jelentene plusz stresszt a számos gyerekbetegség, amely a szocializációval együtt beköszönt?

„Bármennyire is tart a szülő az első hónapok állandó náthával járó időszakától, a gyerekeket kevésbé viseli meg, mint minket, ha a játékot meg kell szakítani egy kis orrfújással.

A kicsiknél egy-egy betegség egyébként is gyorsabban lezajlik. Ha láztalanok, többnyire ugyanúgy vidáman játszanak, míg minket, felnőtteket egy kisebb nátha is lever a lábunkról” – biztat Vida Ágnes, babapszichológus, a Kismamablog szerzője. Ahogy a szakértő mondja, a gyerekek különböző habitusát figyelembe véve is nagyjából 3-4 hét alatt lezajlik a beszokás. Ha azonban a szülő elhúzódó problémákkal találkozik, a fizikai gondokat is érdemes komolyabban venni.

Praktikák a beszokás megkönnyítésére

Mindenképp segítjük az új helyzet feldolgozását, ha felkészítjük a kicsit a közösségbe lépésre. De mégis milyen trükkökkel segíthet a szülő egy leendő ovisnak? Sokat jelent, ha az otthon töltött idő alatt már viszi társaságba, játszótérre, és a gyerek megtapasztalhatja, milyen, ha többen játszanak együtt, vagy egymás mellett. Ezenkívül érdemes mesélni neki a bölcsiről, oviról, elsétálni az épület felé, olyan könyveket nézegetni, amelyekből megismeri a rendszert, a szokásokat.

Amikor pedig eljön az idő, hogy átlépjen az új világ kapuján, a legtöbb támogatást az jelenti számára, ha a család és az intézmény a fokozatosság elvét követi.

„Az ideális az, ha először néhány napig csak anyával együtt, ismerkedni jár be a kisgyerek, majd, amikor már biztonságban érzi magát, akkor hagyjuk ott. Kezdetben csak 30-60 percre, majd, ha ez jól megy, akár már egész napra is. Sok óvodában sajnos fix időt adnak erre a folyamatra, legfeljebb 3-4 napot, vagy még annyit sem, és gyakran pont ez a későbbi szorongásos problémák okozója”

– magyarázza Vida Ágnes.

A szakértő hozzáteszi: a beszokás feltétele az óvónőkhöz való kötődés kialakulása, ehhez pedig szintén kell a megfelelő idő. Persze a szülőn is sok múlik: neki is le kell tennie a félelmeit. „Ha feszültek, idegesek vagyunk, gyorsan túl akarunk lenni rajta vagy épp ellenkezőleg: szorongunk amiatt, hogy a kicsi oviba kerül, az benne is szorongást fog kelteni. Semmiképp nem tanácsos tehát hosszasan búcsúzkodni reggel, vagy otthon emlegetni, milyen rossz lesz nekünk a gyerek nélkül…”

Bacilus testben vagy lélekben?

Természetesen a közösségben való létezés valóban megterheli az immunrendszert, tehát nem szükséges feltétlenül megrémülni, ha az óvoda elején gyakran kell látogatni a gyerekorvost. A klasszikus betegségeken, mint torokgyulladás, vagy a vírusos, bakteriális hasmenés, egyszer mindenki átesik. Utóbbi esetben pedig nem a pszichológiakönyvhöz, sokkal inkább a probiotikumhoz érdemes nyúlni, hiszen lehet, hogy a lelki egyensúly helyett elegendő a bélflórát rendbe hozni.

De hogyan lehet biztos abban a szülő, hogy a gyereknek a bacilusoktól és nem a szorongástól rosszalkodik a pocakja? Nehéznek tűnik válasz, hiszen a kicsiknél a fáradtság is nagyon erősen befolyásolja a lelkiállapotukat, ezáltal pedig a terhelhetőségüket. „Ahogyan mi, felnőttek lefáradunk pár heti folyamatos munka után, úgy a gyerekek is. Ez egyfajta általános, “minden nap felkelek és bemegyek dolgozni”-típusú fáradtság. Mivel ők még kicsik, a szervezetük ezt sokkal hamarabb jelzi, így jöhetnek a kisebb pszichoszomatikus tünetek, majd pedig ennek nyomán a betegségek” – fejti ki szakértőnk.

Hozzáteszi azonban: az általános, közösség miatt érzett félelemnek más, egyértelmű jelei is vannak. „Ha hetek múlva még elhúzódik a búcsúzkodás, vagy a kicsi többször felriad éjjel, esetleg nem eszik, nem alszik, vagy nem megy vécére az oviban, visszaesik a szobatisztaságban, és emellett gyakran beteg, akkor nagy valószínűséggel nem a fáradtság és nem is a kórokozók a fő bűnösök.”

Lazulás és játék a siker kulcsa

Mi tehet a szülő, ha a problémát már látja, de még fel kell oldani a szorongást? Sokszor segít, ha a család átmenetileg lazít a közösség keretein: hamarabb elhozzák a kicsit, vagy egy-egy napra kiveszik az oviból. „Gyakran már egy hosszú hétvége is csodát tesz. Talán luxusnak tűnik az az egy-egy nap, de elkerülhető vele több heti betegeskedés.

Emellett fontos, hogy a hétvégéket ne zsúfoljuk tele időpontokkal, intéznivalókkal, programokkal: legalább olyankor legyen lehetősége a kicsinek kötetlenül játszani, minél többet mozogni a szabad levegőn, önfeledten anyával és apával lenni.”

Ne feledjük: bár ebben a korban a gyerekek már tudnak beszélni, sokszor nem azt mondják el, ami valóban történik velük, amit éreznek. Éppen ezért, ha a szavaikra hagyatkozunk, az tévútra vezethet. „A valódi érzelmeiket, gondjaikat inkább a rajzolás, a mozgás és a mesék területén tudjuk megismerni. Árulkodó például, kit milyen méretűre rajzol a gyermekünk, kit ír bele szívesen a közös mesénkbe, vagy milyen történéseket idéz fel, ha egy kedves mesehőse óvodai napjáról bábozunk vele.”

Mindenesetre, ha hetek óta húzódó, a gyermek egészségét veszélyeztető problémáról van szó, mindenképpen beszélni kell az óvónénikkel. „Az édesanyák hajlamosak szégyenkezni a nehézségek miatt, és azt hiszik, csak az ő feladatuk megoldani a gondokat. Nem így van. Most már az óvónő is fontos szerepet játszik a gyermek életében, neki is partnerként kell működnie a megoldásban. Nyugodtan kérjünk segítséget, a gyermek kiegyensúlyozottsága mindenki érdeke.”

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Három és fél éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest