Menekülés a szabadságba, avagy a bevándorlás, és ami mögötte van – interjú Végh József kriminálpszichológussal 1. rész

Szerző: | 2016. 09. 22. | Social&Smart | Olvasási idő: 7 perc

Terrorizmus, menekültválság, bevándorlás, migrációs válság, migránsbűnözés. Ez csak egy rövid felsorolás azok közül a kifejezések közül, melyek az utóbbi másfél évben a közbeszédet tematizálják a világban, és a mi mindennapi életünkben is jelentőséget kaptak. Egyre több az információ és ezzel együtt egyre nagyobb a zavar a témában, a hétköznapi embernek pedig szinte átláthatatlanul bonyolult és gyakran egymásnak ellentmondó információk sűrűjében kellene eligazodnia a hatalmas bizonytalanság közepette. Pszichológiai aspektusból közelítve, hogy magyarázhatjuk, értelmezhetjük a kialakult helyzetet? És milyen pszichés tényezők, lelki folyamatok játszanak szerepet a menekültek, vagy bevándorlók viselkedésében? Végh József, klinikai szakpszichológust, kriminálpszichológust kérdeztük a témában.

Ha egy kicsit visszatekintünk a múltba, mi áll a most kialakult világpolitikai helyzet hátterében?

Ahhoz, hogy megérthessük a kialakult helyzetet első lépésként a globalizáció és a dualizmus mechanizmusait kell értelmeznünk. A kommunista világrend, a Szovjetunió felbomlása hatalmi űrt hagyott maga után és hatalmi egyensúlytalanságot eredményezett. Ennek következményeként ma egyrészt új egyensúlykeresés jellemzi a világot, igyekeznek megteremteni a dualizmus stabilitását, másrészt pedig megjelenik az a törekvés, mely az egyensúlytalanság fenntartásának irányába hat, a félelemkeltésre építve fellépni a globalizációs gazdasági érdekekkel szemben, a cél pedig ellensúlyozni, megszerezni és megtartani a kontrollt. Ennek eszköze pedig a terrorizmus, mely a fent leírtakból nyeri az értelmét.

bevandorlas2

Milyen folyamatok szolgálják a kontroll megszerzését és megtartását? És hogy kapcsolódik mindehhez a menekültválság kérdésköre?

A gazdasági, közigazgatási konfliktusok, katasztrófák kiprovokálása által a szervezett bűnözés előnyre tesz szert. Ezen érdekcsoportoknak  céljuk eléréséhez bevételekre van szükségük. A közbiztonsági vákuum kialakítása által lehetővé válik – méghozzá korlátok nélkül –, a nem legális árukereskedelem.

Minél nagyobb a káosz, annál nagyobb a bevétel. A polgárháborúk, háborúk kirobbantása, és az állandó fenyegetettség által elűzik hazájukból az embereket, menekültté teszik őket, a cél pedig az, hogy a lehető legtöbb pénzt kicsavarják belőlük.A hazátlanná váló emberek pedig arra kényszerülnek, hogy megvásárolják a saját életüket.

Milyen lelkiállapotban érkeznek meg a menekülő emberek az Európai Unió országaiba?

Nagy reményekkel indulnak útnak, azonban ezek a remények sokszor irreálisak, és szembesülve a valósággal reményekben is frusztrálttá válnak. Elfogadást, befogadást remélnek, de csalódnak. Az egész folyamat a bizonytalanság és ismeretlenség érzésének kialakulását eredményezi, ami a legerősebb stresszfaktor az ember életében.

A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy előéletük nyomán ezekre az emberekre a negatív érzelmi előhangoltság jellemző, számukra a jövőt rossz érzések és előfeltevések töltik ki. Ez azt jelenti, hogy inkább azokat az ingereket, reakciókat veszik figyelembe, és azoknak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, amik számukra veszélyt jelentenek, úgymond „bevonzzák maguknak a bajt”.

bevandorlas1

Ez milyen következményekkel jár?

A menekültek, bevándorlók üldözöttek voltak, áldozatként indultak el hazájukból. Ez a dráma háromszög játszmáját eredményezi, melynek három eleme van: üldöző, áldozat, megmentő. Ugyanúgy, ahogy minden játszmából, ebből is nehéz kikerülni, így jellemzően Európába megérkezve is keresik saját üldözőiket. Az énkép állandóságának fenntartása miatt nehéz kilépni a játszmákból és máshogy szemlélni a világot. Ha negatív az énképünk, akkor saját világunkat és a velünk történő eseményeket ennek a negatív énképnek a fenntartása nyomán alakítjuk: azaz ha úgy érzem, hogy én szegény szerencsétlen vagyok, akkor így is kezdek el működni az életben. Amennyiben korábban nem volt negatív az Európába áramló emberek énképe, akkor az átélt tragédiák nyomán azzá válhat.

A probléma ezek nyomán elég összetett…

Valóban az. És a fentiek mellett azt is látni kell, hogy ezek az emberek érzelmi támogatás nélkül állnak a nagyvilágban, ahogy korábban már említettem, egy számukra teljesen idegen kultúrában. A kötődés három pillére az emberekhez, célokhoz és a biztos alaphoz való kötődés. A célok, melyeket szeretnénk elérni fontosak az életünkben, ez az alapja a munkavégző képességnek, illetve annak a fajta elismerésérzésnek, hogy fenn tudom tartani magam és másokat is. A biztos alap egyfajta érzelmi cserépkályhaként szolgál, melynek szerepét kezdetben édesanyánk, a kiságyunk és édesapánk látta el, majd a lakás, ház, falu, ország jelentheti ezt az alapot. Ez jelenti a védelmet, a menedéket az „itt nem támadhat meg senki” érzését. Az emberektől pedig megtanulunk szeretni és megtanuljuk azt is, hogy érdemesek vagyunk a világra. Kellenek azok az emberek, akikre gondolva pozitív érzések jelennek meg bennünk.

A kötődés e három pillére jelentősen sérült a menekültek esetén, ami azt eredményezi, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen/ritkán tudják megélni az érzelmi támogatást, a fent leírt működésmód miatt is.

Van egyáltalán valami megoldás a kialakult helyzetre, és ha igen, mi lehet az?

Az Európába érkező emberek nagy része áldozatszerepben él, és a megmentőre vár. Azonban a megmentés helyett támogatásra lenne szükségük, hogy kompetensnek érezhessék magukat a saját életük alakításában, kezükbe vehessék a sorsuk irányítását. Ezeket az embereket tehát fel kell növeszteni a „gyerek szerepükből”, mely összefogást, támogatást igényel, például a csoportos pszichoterápia és a szociálpszichológia módszereivel.

Az interjú 2.részét itt olvashatod.

A témában írt korábbi cikkeinket itt és itt olvashatod.

Fotó: itt, itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This