Boldog élet, szabadon, a démonainkkal együtt – könyvbemutatón jártunk

Szerző: | 2016. 09. 26. |

Mindenki boldog, tökéletes életre vágyik, de gyakran közbeszól a stressz, egy betegség, egy szakítás – nincs olyan ember, aki ne nézett volna már szembe valamilyen nehéz helyzettel. A nehézségek és a boldogság azonban nem egymást kizáró tényezők, csupán meg kell tanulnunk, hogyan kezeljük őket. Erről szól a két klinikai szakpszichológus, Dr. Szondy Máté és Dr. Szabó-Bartha Anett Démonaink – Hogyan élhetünk teljes életet a nehézségeinkkel együtt? című könyve. A szerzőkkel a Nyitott Akadémia által szervezett könyvbemutatón Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta beszélgetett, aki kezdésként arra kérte a közönséget: semmiképpen ne gondoljanak a büfében kapható kiváló zserbóra.

Mi a te démonod?

Mint azt a bemutató első perceiben megtudhattuk, démonoknak a nehéz, időnként félelmetes belső élményeket nevezzük. A démonainkhoz való viszonyunk nagyon fontos, mivel alapvetően meghatározza, hogyan lehet teljes az életünk, mennyire lehetünk boldogok. A könyv célja, hogy számos példát, esetet, és a hétköznapi életbe is könnyen beépíthető technikát felvonultatva segítsen megbarátkozni a saját démonainkkal, azokkal a helyzetekkel, amelyektől alapesetben elmenekülnénk, amelyeket megpróbálunk legyőzni.

Amikor ugyanis menekülünk, sokszor mi magunk korlátozzuk a saját élményeinket, nem vállalunk kihívást, vagy olyan megküzdési módokat választunk, amelyek rövid távon talán segítenek, de hosszú távon már károsak.

Önsegítő könyv – egy kicsit másképp

A Démonaink tulajdonképpen önsegítő könyv, de, mint azt a szerzők és Kozma-Vízkeleti Dániel is hangsúlyozta, nem a hagyományos módon. Az önsegítő könyvek ugyanis gyakran azt ígérik, hogy néhány egyszerű technikával drámaian megváltoztathatjuk a lelkiállapotunkat. Szondy Máté szerint azonban az önsegítés lényege első lépésben az, hogy tudatosítjuk, mi az, amit kontrollálhatunk az életünkben, és mi az, amit nem. A gondolataink, a belső élményeink nagyon kis részben kontrollálhatók, és amikor mégis megpróbáljuk irányítani őket, éppen ellentétes hatást érünk el. Ahol valóban van szabadságunk, az a viselkedésünk irányítása, annak eldöntése, mit kezdünk az életünkkel, milyen célokat tűzünk ki.

Bármi történik, engedjem el a kontrollt?

Szabó-Bartha Anett arra is kitért, milyen fontos különválasztani azokat a helyzeteket, amiken lehet, és kell is változtatni. Például olyasvalakit, aki bántalmazó kapcsolatban él, soha nem biztatnának arra, hogy fogadja el a helyzetet a nehézségekkel együtt.

Rengeteg olyan dolog van azonban, amellyel együtt kell élnünk: krónikus betegségek, múltbeli emlékek, amelyeket nem tudunk megváltoztatni és irányítani.

„Gyerekkorunktól fogva azt tapasztaljuk, tudjuk kontrollálni a külső világot, amit odateszek, az oda lesz rakva. Ugyanezzel a kontrolligénnyel fordulunk a belső világunk felé, de ott ez nem lehet sikeres. A nehéz belső élményekkel együtt kell teljes életet élni.” – teszi hozzá Szondy Máté.

Boldogságcsapda

A kifejezés arra utal, hogy nagyon nagy rajtunk a nyomás, hogy boldognak kell lennünk. Gyakran halljuk: légy pozitív, nézd a dolgok jó oldalát, akkor nem betegszel meg, nem leszel rákos, a környezeted is boldog lesz. Mint arra a szerzők rámutatnak, ez egy rendkívül nyomasztó és szorongáskeltő élmény, ami egyre inkább csökkenti az ember jóllétét és elégedettségérzését. A könyv bemutatja, hogy ez az elvárás nemcsak hogy irreális, de nagyon sok negatív következménnyel jár. Segítségével választ kaphatunk arra is, hogyan szabadulhatunk ki belőle.

Kötélhúzás a szörnnyel

A könyvben nagyon sok történet, hasonlat és metafora szerepel, melyek közül Szondy Máté a „kötélhúzás a szörnnyel”-t emeli ki kedvenceként.

Képzeljük el, hogy kötélhúzásban állunk egy erős és hatalmas szörnnyel, miközben kettőnk között egy szakadék húzódik. A szörny nagyon erős, és minél jobban húzzuk a kötelet, annál jobban húzza ő is. Esélyünk sincs legyőzni – mi hát a megoldás? Elengedni a kötelet.

A szörny nem szűnik meg létezni, de az energiánk, figyelmünk felszabadul, nem a hiábavaló küzdelem köti le ezután.

Ez a metafora jól kifejezi, hogyan állunk általában a nehéz belső élményeinkhez, hogyan szoktunk azért küzdeni, hogy legyőzzük a szorongásainkat, és hogyan akadályoz ez meg bennünket abban, hogy teljes életet éljünk.

Inga és belső mozi

Szabó-Bartha Anett a „belső mozi” metaforát tartja kedvencének a könyvből. Ha megnézünk egy filmet a moziban, nem hisszük azt, hogy a való világ is úgy működik, mint a filmek. Azonban nekünk magunknak is van egy igen aktív belső mozink, ami folyamatosan gyártja a történeteket. Például hajlamosak vagyunk öt perc alatt a legrosszabb lehetséges magyarázatig eljutni, ha a párunk egy órán keresztül nem telefonál. A saját belső mozinknak pedig valamiért mindig hiszünk, holott csak az elménk terméke, nem a valóság.

A szerző azt is megosztotta a közönséggel, mit felel, ha a kliensei nehézségek nélküli, boldog élet után vágyakoznak. Ilyenkor azt javasolja, képzeljenek el egy ingát, ami egyszerre csak az egyik irányba billenhet. Ez persze nem lehetséges, az inga csak annyira tud kilengeni az egyik irányba, amennyire a másikba. Ha meg akarjuk tapasztalni a jó élményeket, meg kell élnünk a rosszat is.

Párkapcsolati illúziók

Ahogy Kozma-Vízkeleti Dániel megjegyezte, a könyv a legtöbb illúziót talán a párkapcsolattal foglalkozó fejezetben rombolja le. A szerzők szerint a belső élményeinknek nem kell feltétlenül irányítaniuk a viselkedésünket, és ez fokozottan igaz a párkapcsolatok terén.

„Nem biztatunk senkit arra, hogy mondjon le az álmairól, vágyairól, de nem mindegy, miket kergetünk, és milyen módon tesszük.” – mondja Szabó-Bartha Anett. – „A párkapcsolati rész foglalkozik a párkapcsolati hiedelmekkel, hogy milyen elvárásokkal mehetünk bele egy kapcsolatba. Hogy csak egy illúziót mondjak: ha valaki szereti a másikat, minden gondolatát ismernie kell. Ha ehhez viszonyítom a kapcsolatot, az nem visz minket előre. Ha reálisabb megoldásokat keresek, jobb nekünk.”

A szerző szerint ez nem azt jelenti, hogy el kell fojtanunk az esetleges negatív érzéseinket. Véleménye szerint a szakítás vagy a válás is lehet megoldás, de nem mindegy, milyen folyamatok eredményeképp jutunk odáig.

Zserbó és fehér medve

A beszélgetés végéhez közeledve végül azt is megtudhattuk, miért nem volt szabad a zserbóra gondolnunk. Egy klasszikus pszichológiai kísérletben arra kérik a résztvevőket hogy öt percig ne gondoljanak a fehér medvére – ennek mintájára kaptunk mi egy „tiltást” a büfében kapható zserbóra. Fehér medve vagy zserbó, a dolog működik: perceken, sőt, órákon keresztül másra sem tudunk gondolni ilyenkor, mint a tiltott tárgyra. Ahogy Szondy Máté összefoglalta:

„Amint megpróbálunk elnyomni, vagy kontrollálni egy gondolatot, ezzel paradox módon erősebbé tesszük. Ez nem csak a medvére és a zserbóra igaz, hanem arra is, ha nem akarok szorongani. Ha erre figyelek, már aktívabbá teszem ezt a gondolatot.”

A démont néha mi magunk tesszük ijesztővé

A Démonaink nagy erőssége, hogy rengeteg olyan példát tartalmaz, amelyben sokan magunkra ismerhetünk. A felismerésen túl azonban a könyv gyakorlatokat, technikákat is kínál, utat mutat, melyen elindulva mi magunk változtathatjuk meg életünket, és tehetjük jobbá azt. Szondy Máté szavaival: „Sok esetben, mint például a szorongás, azt éljük meg, hogy ha megszűnne, végre meg tudnánk tenni, amit szeretnénk. Ez csapdahelyzet, hiszen a belső élmény nem szűnik meg, vagy nem teljesen, elkísérhet minket akár éveken keresztül. Amíg az élmény megszűnését szabjuk feltételként, sosem érünk el a kívánt célig. Úgy kell haladnunk a cél felé, hogy ott vannak mellettünk útitársként a nehézségek, a félelmek, a démonok.”

Fotó: itt, itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This