Nem tudom, másnak mit jelent, agyamnak térképek e lapok – avagy az e-könyv és a nyomtatott kötetek örök viszálya

Szerző: | 2021. 04. 01. |

Hetekig elmerengős, szívbemarkoló dráma vagy könnyed, kikapcsolós ponyva? A rongyosra lapozott kedvenc, vagy egy új, nyomdaillatú kötet? Önismereti (naná) vagy történelmi? Egy biztos: sokszor azt is sok idő eldönteni, hogy a végeláthatatlan ezt is el kéne olvasni listáról mibe is fogjunk végre tényleg bele. Manapság ráadásul azt is végig kell gondolni, hogyan szeretnénk olvasni. Kezünkbe vennénk, lapozgatnánk a kötetet, vagy az e-könyv mellé tesszük le a voksunkat? Noha a felmérések alapján egyelőre az előbbi emelkedik ki győztesen a párharcból, a digitális formátum térnyerése is tagadhatatlan. De vajon valóban ugyanúgy olvassuk-e a két verziót? Milyen alkalmazkodást jelent agyunk számára az e-könyvek forradalma, és miként változtatja meg olvasási szokásainkat?

e-könyv

A tinta harca a pixelekkel

„Csak megnyitom a telefonomon, és már olvasom is. Nem kell a táskámban kotorászni a buszon, nem lesz szamárfüles sem, csak görgetem a szöveget, több ezer oldal, és mindez alig pár száz gramm súlyt képvisel… Persze, hiányzik az a mágikus illategyveleg, ami a könyvek sajátja… De legalább védjük a fákat! Igaz, egy monitor előtt töltött nap után már nem kívánja a szemem a képernyőt…” Többnyire valahogy így oszcillál a véleményem a nyomtatott és az e-könyv közti mérlegelésben, és gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül. És, noha egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy a két felület közötti különbség olvasási sebesség vagy épp szövegértés tekintetében elenyésző, agyi feldolgozás szempontjából korántsem tehetünk egyenlőségjelet a két formátum közé.

Erre egyre több példát láthatunk a közösségi médiafelületekre feltöltött videókon, ahol a legfiatalabb, gyakorlatilag tableten nevelkedő generáció tipegő tagjai próbálják megfejteni, miért nem lehet ráközelíteni a nyomtatott magazin lapjaira vagy épp lefelé görgetni a szöveget.

Az idősebb tapasztaltabb generáció ennek az éremnek a másik oldalával találkozik gyakrabban: a képernyő egyes kísérletek és fogyasztói felmérések szerint nehezen pótol bizonyos ingereket (tapintás, illat), amit a hagyományos könyvektől megszoktunk, ami sokakat elbátortalaníthat az e-könyvektől. Egyes kutatások valóban kidomborítják, hogy az e-bookkal szembeni kritikus attitűd odáig vezet, hogy tudatosan vagy sem, de sokan kevésbé tanulásbarát hozzáállással látnak neki az e-könyvek átnyálazásának (már ha használhatjuk ezt a kifejezést ebben az esetben), mint a nyomtatott szövegeknek.

A lap-lankán innen, a borító-rengetegen túl – avagy a nyomtatott könyv tájrajza

Ráadásul úgy fest, a leginkább zavaró tényező az e-book esetében a nyomtatott könyv nyújtotta szabad navigálás lehetőségének hiánya. A sokszor kétségbeesett fel-s-alá görgetés a keresett szövegrész megtalálására nemcsak frusztráló, de valóban befolyásolja a szöveg sikeres megértését. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy sok idő visszakeresni egy adott bekezdést. Az, hogy miként emlékszünk az olvasott szöveg részleteire, valamelyest függ a könyv nyújtotta térbeliségtől, amely egyfajta domborzatot és tájképet kölcsönöz a kötetnek. S hogy mit is értünk nyomtatott szöveg által kijelölt domborzat alatt a Kéktúra térképen túl?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos emlékeztetni magunkat, hogy agyunk olvasás közben először magukat a betűket dolgozza fel, azaz a szöveg fizikai mivoltát érzékeli. A jelentés-társítás, az absztrakció egy időrendileg később bekövetkező mozzanat.

De a betűk és szavak feldolgozásának e lépésein túl agyunk a szöveg tájrajzát is elraktározza. Azaz az egyes gondolatok, történések fizikai elhelyezkedését a köteten belül, ahhoz hasonlóan, ahogy egy utazás során megragadnak bennünk a kiemelkedő mozzanatok.

Emlékszünk a benzinkútra, ahol megálltunk félúton, hogy feltöltsük a koffein-raktárakat. Rémlik, hogy körülbelül az út háromnegyedénél jártunk, mikor kollektíven felhördültünk egy szerencsétlenül járt rókatetem látványán, és körülbelül három percre voltunk a céltól, mikor egy jobbról előző autós ránk hozta a frászt. Ami a szöveget illeti, hasonlóképp raktározzuk el a cselekmény történéseit is. Emlékszünk rá, hogy a kedvenc szereplőnk a könyv utolsó negyedében egy, a jobb alsó sarokban megbújó bekezdésben lett egyetlen mondattal semmissé (saját tapasztalat). Hasonlóképpen, a vizsgán ülve tudjuk, hogy az információ, amire a feladat megoldásához emlékeznünk kellene, de sehogy sem sikerül, a jegyzetünk 10. oldalán, bal oldalt felül, narancssárga kijelölő-filccel volt kiemelve (szintén megtörtént eset).

Ebben a fajta navigálásban a könyv nyilvánvaló előnyt élvez a digitális verzióval szemben. A lapok, a borító egyértelműen behatárolják a szöveget, segítenek térben elhelyezni azt. Látjuk, hol kezdődik, s hol ér véget egy oldal. Érzékeljük az épp olvasott lap elhelyezkedését a könyv egészén belül. Az e-könyvek esetében ennek a fizikai valóságnak egy jelentős részét elveszítjük: noha a keresés funkcióval gyorsan meg tudunk találni egyes részeket, sokkal nehezebb egészében látni a szöveget a nagy görgetésben.

Ráadásul megesik, hogy egy adott oldalra visszalapoznánk, hogy felfrissítsük emlékezetünket egy cselekményszál kapcsán, vagy újraéljük kedvenc részünket – vagy csak kedvet kapunk a még hátralévő fejezetekbe bele-beleolvasni. Az e-könyvek esetében ezt a nehézkes navigálás miatt kevésbé vagyunk hajlamosak megtenni. „Az implicit érzékelése annak, hogy fizikai értelemben hol járunk épp egy könyv olvasásában, fontosabbnak bizonyult, mint gondoltuk” – erősíti meg Dr. Abigail Sellen, a Microsoft Research Cambridge in England kutatója. Ahogy azt Dr. Sellen hangsúlyozza, ez is olyasvalami, aminek a fontosságára – mint oly sok másra – akkor döbbenünk rá, ha hirtelen eltűnik.

E-könyv: hozzáállás kérdése?

Eleinte több tanulmány sugallta, hogy a digitális olvasás rontja a szövegértést, és nem csak a nyomtatott kötetekhez szokott generációk körében. Az egyik esetben norvég kutatók azt találták, hogy azok a diákok, akik képernyőn olvasták az értelmezendő szöveget, rosszabbul teljesítettek, mint a nyomtatott formával dolgozó társaik. A kutatást vezető Anne Mangen is a navigálás nehézségére hivatkozott, mikor az eltérésekre próbált magyarázatot találni. Míg a papír-formátumot könnyedén forgatták a diákok, hogy visszakeressenek bizonyos részleteket, a pdf-et görgető társaik ezen a ponton gyakorta elakadtak. Több, hasonló eredménnyel záruló kutatás emellett felvetette, hogy az e-book olvasása mentálisan (és vizuálisan) megterhelőbb, fárasztóbb. Noha az e-ink (azaz elektronikus tinta) technológiának hála az e-book olvasók kímélik a szemet, a tableten, okostelefonon, vagy számítógépen olvasott szövegnél ez már kevésbé mondható el.

Ugyanakkor

a legújabb eredmények – melyek nem tagadják a fenti érvek létjogosultságát – egy harmadik magyarázattal is szolgálnak: az olvasók hozzáállásával. Igaz, ami igaz, ha online olvasgatunk (például ezt a cikket), felmérések is alátámasztják, hogy hajlamosak vagyunk levágni a szöveget: át-átugrunk szavakat, sorokat, előreszaladunk a szövegben a minket leginkább érdeklő kulcsszavak után kutatva.

Ez a fajta olvasásmód nyilván nem támogatja a szöveg egészének értelmezését vagy épp a lényeg megragadását. Pont, ahogy a túrákon is a legtutibb levágásokból lesznek a legnagyobb eltévedések (mondanom sem kell, szintén saját tapasztalat…)

A hozzáállás fontosságát támasztja alá az a tanulmány is, amelyben a fent idézett kísérletet ismételték meg, ezúttal szigorú időkorlátot szabva mindkét csoportnak – gyakorlatilag kötelezve a nyomtatott verzióval dolgozó diákokat is egy felületesebb olvasásmódra. Ebben az esetben hirtelen eltűntek a két csoport (e-book és nyomtatott szöveg) közötti szövegértési különbségek. Mintha az e-bookon dolgozók korábban sem (csak) a navigálási nehézségek vagy épp a mentális leterheltség miatt teljesítettek volna rosszabbul, egyszerűen csak kevésbé vették komolyan a feladatot és felületesen olvasták a szöveget.

Enyém-e az e-könyv?

Lehet, hogy a ma még mérhető különbségek is eltűnnek majd idővel. A gyerekek, akik az újságra is próbálnak ránagyítani az elhíresült Youtube-videókon, valószínűleg már nem fognak szkeptikusan tekinteni az e-bookra, és pont olyan komolyan veszik a képernyő előtt végzett vizsgát, mint a papír fölött izzadósat.

Ami pedig a szamárfülön és jegyzetekkel teleírt margókon felnőtt nemzedékeket illeti, a fent említett Dr. Sellen szerint az e-könyvekkel szembeni szkeptikus hozzáállásuk egyik oka, hogy az olvasók egyelőre nem érzik sajátjuknak az e-könyveket. „Úgy gondolkodnak róluk, mint amiket használnak, nem, mint valamit, amit birtokolnak”állítja. Való igaz, a Dr. Sellen, által végzett felmérések szerint sokan, ha lenyűgözi őket egy megvásárolt e-könyv, megveszik a nyomtatott verziót is. Ugyanakkor, ahogy emlékeztet rá, ez hasonló ahhoz, amit annak idején a zeneiparban tapasztalhattunk. A kezdeti szkepticizmus a lemezeket, majd később a CD-ket váltó online zene-tárakkal szemben fokozatosan csillapodott. Sőt, ma már talán a legavíttabb lemez-pártiak is örömöt lelnek saját online gyűjteményük rendezgetésében, lejátszási listák összeállításában.

Ráadásul ne feledkezzünk meg róla, hogy a technológia folyamatosan fejlődik. Ahogy az e-ink is nagyot lendített az e-könyvek népszerűségén, a fejlesztés alatt álló újítások, amelyek egyre közelebb próbálják hozni a valós, nyomtatott könyv élményét. Például valósághűbb lapozással, vagy épp egy olyan kezelőfelülettel, ahol jobban érzékeljük, hol járunk fizikailag a könyvben – még elhozhatják az e-könyvek igazi forradalmát.

Ha engem kérdeztek, ezek mellé a fejlesztések mellé én már csak a könyv-illatot árasztó beépített alkatrészt szeretnék az e-könyv olvasókba, hogy teljesnek érezzem az olvasási élményt.

Via: Scientific American



LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This