Olvasásra hangolt agy – avagy így formálják a könyvek az elméd

Szerző: | 2021. 02. 26. | Pszicho&Light | Olvasási idő: 8 perc

Amikor hagyjuk, hogy egy jó könyv magával ragadjon, egész világok nyílnak meg előttünk: feltárul képzeletünk kapuja, leomlanak az ismeretszerzés korlátai, s egy aprócska ajtórésen keresztül a szerző személyes gondolatvilágába is bepillantást nyerhetünk. De mi történik agyunkban, miközben a betűket faljuk, és hagyjuk, hogy gondolataink szabadon kóvályogjanak képzeletünk útvesztőjében?

olvasás

Amikor arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy miképp képes elménk puszta betűkből világokat építeni magunk köré, miközben a kanapén kucorgunk egy forró tea társaságában, fontos figyelembe venni: az olvasás alig 5-6000 ezer éve képezi az emberiség eszköztárának részét. Ennek megfelelően nem velünk született, hanem tanult készségről van szó. Ugyanakkor agyunk az evolúciós léptékben mérve rövidnek számító néhány ezer év alatt is megtanulta, miként lehet hatékonyan „áthuzalozni” komplex hálózatait, hogy optimalizálja az olvasási élményt készségeket. Amikor olvasni tanulunk, agyunk tehát újrahasznosít bizonyos, más funkciókra szakosodott területeket vagy épp új kapcsolatokat alakít ki, amelyek lehetővé teszik az olvasás, mint készség fejlesztését.

Olvasás és az agy

Rendkívül fontos szerepet kapott és specializálódott például a vizuális kéreg egy kis szelete (a bal ventrális occipito-temporális lebeny (VOTL)). Ez a terület egyrészt segít a papírra vetett betűk gyors felismerésében, megkülönböztetésében, másrészt, segít a szavak gyors elkülönítésében is. A VOTL emellett hídként szolgál a puszta vizuális információ feldolgozása (betűk és az azokból összeálló szavak) és a magasabb rendű agyi területek között, amelyek jelentést tulajdonítanak az olvasott szövegnek.

Az olvasás révén növekszik verbális emlékezőképességünk is, sőt, a két agyfélteke közti kapcsolatokat fenntartó, corpus callosumnak nevezett terület is megvastagodik, azaz még nagyobb számú „kapcsolódási pont” könnyíti a féltekék közti párbeszédet, és így a hatékonyabb információfeldolgozást.

Mindezen változások lehetővé teszik, hogy a fejünkben levő szuperszámítógép villámgyorsan megkülönböztesse, feldolgozza a látott betűket, és jelentéssel ruházza fel azokat. Sőt, abban, hogy élénken beleképzeljük magunkat egy helyzetbe, azaz szinte érezzük a hársillatot és a bőrünket simogató szellőt, ha a szerző épp arról ír, agyunk megannyi érzékeléssel kapcsolatos területe közreműködik.

A képzelet szárnyán

Egy 2006-os kutatási eredmény például rávilágított, ha erős, illatokkal összeköthető szavakat olvasunk (szappan, levendula), a szaglókéreg is aktiválódik, míg a semleges „szék” szó olvasása nem vált ki különösebb aktivációt. Ugyanakkor, ha szereplőnk nemcsak egy mezei szék, hanem egy kényelmes, gesztenyebarna bőrfotel karfáján simít végig, a tapintásból származó ingerek feldolgozásáért felelős szomato-szenzoros kéreg máris munkába lendül! Láthatjuk, hogy az érzékletes, gazdag leírások miként segítenek minket hozzá a könyv teljes átéléséhez. De mi a helyzet a komplex nyelvi fordulatokkal, például a metaforákkal?

Erre a kérdésre az Emory University kutatói keresték a választ agyi képalkotó eljárások segítségével. A résztvevők szófordulatokat olvastak, melyek közül némelyik érzékeléssel kapcsolatos szavakat tartalmazott, például a szövegben az énekes bársonyos hangon dalolt, vagy a férfi keze érdes tapintású volt. Ezekben az esetekben a kutatók a fent már említett szomato-szenzoros kéreg aktivációját látták az MRI-n. Ellenben, ha a résztvevők szövegében az énekes csak kellemes hangon dalolt, a férfi kezei pedig csak erősek voltak, nem mértek hasonló aktivációt.

Kellemes mellékhatások

Láthatjuk tehát, hogy agyunk tényleg apait-anyait belead, hogy minél élethűbb képzelt világot teremtsen körénk és rászoktasson minket a rendszeres olvasásra, ami kölcsönösen előnyös üzletnek tűnik. Megannyi kutatás alátámasztja ugyanis, hogy ebből a függőségből agyunk is profitál. Az olvasás valóban hozzájárul az intellektuális képességek fejlődéséhez, méghozzá az intelligencia mindhárom támpillérének megerősítésén keresztül.

1. Érzelmi intelligencia

Megannyi kutatási eredmény igazolja az olvasás és az érzelmi intelligencia (azon képességünk, hogy precízen felismerjük, és megfelelő választ adjunk saját, illetve a körülöttünk levők érzelmeire) közti kapcsolatot.

Egy korábbi cikkünkben például már említettük, hogy a tévével szemben a regényeket előnyben részesítők empatikusabbak és könnyebben azonosulnak mások érzelmeivel. Ez nem is olyan meglepő: ahogy fogynak az olvasatlan lapok a kötetben, általában egyre mélyebbre merülünk az adott világban és egyre többet tudunk a szereplők múltjáról, jelenjéről és jövőképéről. Mindez segít, hogy egyre könnyebben bújjunk képzeletben a bőrükbe, és értsük meg gondolataikat, érzelmeiket és motivációikat, amelyek cselekedeteikben tükröződnek.

Sőt, egy 2014-es kutatás arra is rávilágított, hogy az olvasás a tudatelmélettel is összefüggésben áll. Ez utóbbi azon képességünket takarja, hogy magunknak és másoknak szándékokat, vágyakat, tudást tulajdonítunk, sőt, megértjük, hogy a többiek elképzelései, céljai nem azonosak a mieinkkel. A tanulmányt a neves Science szaklapban tette közzé a New School for Social Research in New York két kutatója, David Comer Kidd és Emanuele Castano, akik több száz kísérleti alannyal olvastattak különböző köteteket.

A kísérletsorozat eredményei alapján a tudatelméletet mérő teszteken főleg azok mutattak jobb teljesítményt, akik szépirodalmi szövegeket olvastak, szemben azokkal, akik szakirodalommal gyürkőztek, ponyva köteteken rágták át magukat, vagy semmit nem olvastak.

2. Kristályos intelligencia

Az olvasás ezen felül az úgynevezett rögzült vagy „kristályos” intelligenciát is képes fejleszteni. Ebbe a kategóriába soroljuk a tanult ismereteket, élettapasztalatokat – információkat, melyek révén többé-kevésbé sikeresen tudunk navigálni a mindennapi életben. Az olvasás által magunkba szívott ismeretanyag – legyen szó bővebb szókincsről, vagy a könyvek révén megjegyzett tényekről – képes pozitív irányba lendíteni a rögzült intelligenciát.

3. Fluid intelligencia

Azonban a mindennapok során nemcsak ismereteink, de talpraesettségünk is segítségünkre vannak. A „folyékony” vagy „fluid” intelligencia ennek megfelelően a problémamegoldási készségeinket méri, azaz, hogy miként tudunk átlátni új helyzeteket és megoldást találni a hirtelen felbukkanó akadályokra.

Ráadásul úgy fest, ez az intelligencia-típus kéz a kézben jár az olvasással: míg a könyvek bújása a fluid intelligencia fejlődéséhez vezet, addig a fluid intelligencia fejlesztését célzó feladatok egyben a szövegértési készségeket is javítják.

Vers, novella vagy regény, románc vagy kalandregény, Harry Potter, A nyomorultak vagy Az ajtó… Olvasási szokásaink, ízlésünk ezer és egy ponton eltér, de egy dologban mindannyian egyetértünk: minél többet olvasunk, annál jobb.

Forrás:

Inc., The New York Times, Scientific American, The Guardian, Big Think

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This