„Hogyan bogozhatjuk ki életünk összegubancolódott fonalát?” – Egy életközepi válság Skype-terápiája

A legtöbb ember élete nem mentes a megterhelő helyzetektől, kisebb-nagyobb elakadásoktól, krízisektől; olyan alapvető, sorsunk alakulása szempontjából jelentős kérdésektől, melyekre nem biztos, hogy azonnal meg tudjuk adni a számunkra „optimális” választ. Ezekben az élethelyzetekben sokan kérik pszichológus szakmai segítségét, és egyre többen közülük távterápia keretében. De hogyan is zajlik egy Skype-terápia? Hogyan segít a szakember abban, hogy kibogozzuk életünk összegubancolódott fonalát? Melyik szálat húzzuk először? Szél Dávid, családi és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem oktatója Útközben. Egy életközepi válság Skype-terápiája címmel megjelent új könyvében lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy a szakember szemszögéből kövesse végig egy kétéves távterápia folyamatát.

Miklós története

Miklós 42 éves, házas, háromgyermekes családapa. A férfi sikeres, nemzetközi szinten ismert és keresett grafikus. A családjával a tanácsadási folyamat megkezdése előtt egy évvel Budapestről a németországi Potsdamba költözött, így amikor úgy döntött, segítséget kér problémái kezelésében, a távterápia bizonyult számára a jó megoldásnak.

Miklós olyan, őt feszítő és valószínűleg sokakat érintő témákkal, megoldandó belső konfliktusokkal fordul a szakemberhez, mint a házassággal való elégedetlenség, a férfi- és apaszerep kérdései, a szülőkkel való kapcsolat, alkoholproblémák…

És természetesen mindezek mellett megjelennek a „külföldi létmód”, nehézségei, sajátosságai is. Vajon ezek a problémák egy tőről fakadhatnak? Hogyan lehet felfejteni ezeket az összetett, életünket átszövő szálakat?  Mi történik, amikor felmerül a válás gondolata? És hogyan lehet egy család szempontjából optimálisan kezelni ezt a nagy, érzelmi és gyakorlati életet mélyen érintő változásokat? Miklós története nagyon jó példa arra, hogyan is fonódnak össze egy ember életében a különböző problémák szálai.

Élet egy elmagányosodott házasságban

A terápia folyamata során kibomlanak Miklós párkapcsolatával, annak minőségével kapcsolatos kérdései, egykori és aktuális kételyei. Mennyire is illenek össze ők ketten? Volt egyáltalán olyan időszak a tizenhárom éve tartó kapcsolatuk során, amikor igazán közel álltak egymáshoz? A férfit a saját férfiszerepével kapcsolatos kérdések is foglalkoztatják. Miért van az, hogy valahogy mindig úgy alakul, hogy ő az, aki meghozza a döntéseket a családban, habár törekszik arra, hogy egy-egy elhatározás közösen, akár a gyerekekkel egyeztetve születhessen meg?

Miklós azzal a nehézséggel is küzd, az első gyermek születése óta eltelt kilenc évben a családfenntartás feladata egyedül rá hárult. Úgy érzi, mintha a felesége (Anita) „belefeledkezett” volna az anyaságba.

Miklósban megfogalmazódott a felismerés, hogy a feleségével egyre távolodnak egymástól, megjelent a kapcsolatukban az elmagányosodás, nem érdeklődnek egymás iránt, a mindennapi teendőkön kívül nincs közös témájuk.

„Üres és hideg volt a hangulat… nem is szóltunk egymáshoz Anitával… Rájöttem, hogy bármikor, amikor veled beszélgetve előkerült Anita neve, szinte csak negatív előjellel. Tisztában voltam a gondolataimmal, de hallani őket, nagyon rossz volt”

– idézte fel az egyik terápiás alkalom során a férfi.

Családi háttér

„Azon kapom magam, hogy nem tetszik az, amilyen férj és apa vagyok” – vallja be Miklós. Szeretne a gyermekeivel való kapcsolatán is dolgozni, szeretne nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lenni a társaságukban. A férfi azt is felismerte, hogy nem azzal szeretné megoldani a benne lévő feszültség levezetését, hogy a pohár után nyúl. „Nem is a mennyiség zavar, hanem az, amiért iszom. Bulikban a kikapcsolódás, ami talán rendben van, otthon viszont a gyomromban lévő görcs ellazítása a cél, és ez már egyáltalán nem tetszik… Meg vagyok ijedve” – mondta.

A terápia előrehaladtával kiderül, hogy Miklós feleségével és önmagával kapcsolatos érzéseinek hátterében sok esetben a származási családból hozott értékrendbeli különbségek, mélyen meghúzódó kapcsolódási minták, hiedelmek találhatók.

A férfiban olyan beépült elvárások, elakadások, sérelmek kerülnek felszínre, mint a túlféltés, a szülei részéről elvárt diploma és szakirány, illetve a szülei házasságának és a sajátjának különbségei és hasonlóságai. Ezek a felismerések részben már tudatos szinten is jelen voltak, egy részük pedig a tanácsadás folyamata során jutott el a tudatosság szintjére. Ahogy Miklós megfogalmazta: „Hú, lehet, hogy közelebb vagyok a szüleimhez, mint évek óta reméltem? „

Az élet „delén”

„Ahogy Miklóssal haladunk előre, és főleg, amikor a családjáról, szüleiről, eredettörténetéről beszélünk, egyre erősebben körvonalazódik a fejemben, hogy Miklós bizony életközepi válságban van” – írja a terapeuta. Ez az életciklusváltással együtt járó krízis, ahogy a szakember megfogalmazza, normatív krízis; azaz nem patológiás, hanem teljesen általános jelenség, amin sokan keresztülmennek ebben az életszakaszban.

Az élet „delére” érve jellemző tendencia, hogy összegzünk, számot vetünk életünk eddigi eseményeivel, és mintegy mérleget készítünk, hogy tisztábban láthassuk, honnan hová jutottunk el.

Miklós esetében azonban az összegzést az érzékenyebb életperióduson túl a külföldre költözés is megnehezítette. A férfit így a tanácsadás időszakában követhetjük végig, amint áttekinti eddigi életét, céljait, elképzeléseit, számot vet önmagával, származási családjából hozott mintáival, kapcsolataival, apa- és férfiszerepével, házasságával, múltjával, jövőjével. És lép, új megoldási stratégiákat próbál ki, amiben a szakember is támogatja – az ő esetükben több száz kilométernyi távolságból.

A távterápia sajátosságai

Ahogy már a könyv címéből is sejthető, a tanácsadás képét árnyalja, hogy pszichológus és kliense nem egyazon helyiségben, egy térben ülnek egymással szemben. Több száz kilométer távolságra, eltérő kulturális közegben, gyakran más időjárási körülmények között kerül sor az ülésekre, ami sajátos jelleget ad a terápia folyamatának. 

Szél Dávid könyve érzékletesen szemlélteti azokat a sajátosságokat, melyeket mindenki – kliens és szakember egyaránt –  saját bőrén tapasztalhat, ha belevág egy távterápiába. Sok esetben már az első találkozás sem személyesen történik, így nem érzékeljük egymás teljes testi valóját, legtöbb esetben csak deréktól felfelé látjuk egymást. A személyes találkozásokhoz képest a távterápia esetén nincsen megérkezés és távozás sem, csak bejelentkezés és kijelentkezés valamelyik online felületen. Nincs meg az a ráhangolódási és lezárási szakasz, mint a személyes találkozások során az utazással, becsengetéssel, kézfogással, elköszönéssel, rendelőből való távozással.

A személyes terápiának fontos elemeit jelentik a nonverbális kommunikáció jelei és eszközei, például a szemkontaktus, ami szintén egészen másként jelenik meg a távterápiában. A személyes kapcsolatban a látványt és a hangot nem torzítja a jelerősség, nem tűnik el a másik akár percekre a szemünk elől, nem szakadozik a kép és a hang, azonban egy eszköz közvetítette folyamat ezek az eshetőségeket is magában rejti.

Napjainkban a távterápia egyre általánosabb jelenséggé válik, hiszen sokan érzik úgy, hogy bár külföldön élnek, egy önismereti, tanácsadási vagy terápiás folyamatba legszívesebben saját nyelvükön vágnának bele. Ahogy a szerző is írja, a Skype-terápia továbbá nagyon jó eszköz lehet azok számára is, akik különböző okok miatt nem, vagy nehezen tudják elhagyni otthonukat (ágyhoz kötött betegek, kismamák), illetve azok számára is, akik kisebb településeken, falvakban élve a környéken nem tudnak személyesen szakemberhez fordulni, az utazásra pedig korlátozottabbak a lehetőségeik.

A pszichológus a tanácsadási folyamatban

A kvantumfizika kutatásainak köszönhetjük azt a nagyon fontos felismerést, hogy egy megfigyelésnek maga a megfigyelő is mindig része. Ez a szempont a segítő szakmának, a pszichológiai konzultációs, tanácsadási folyamatnak is nagyon fontos eleme – és ez Szél Dávid könyvében is visszatükröződik.

A tanácsadás során a fókusz természetesen a kliensen és az általa hozott kérdéseken, nehézségeken van, ugyanakkor a folyamatban két ember vesz részt. A pszichológus meghallgat, kérdez, visszajelez, támogat; a távolból éppúgy, mintha személyes találkozókra kerülne sor. Szél Dávid a könyvben az eset ismertetése során megosztja, megfogalmazza a benne felmerülő szakmai szempontú kérdéseket, szakmai eszközöket is, melyekkel dolgozik a tanácsadás során. Leírja félelmeit, gondolatait és a személyes kapcsolódási pontokat; így az olvasó nem csak Miklós történetéről és az életközepi válságról, de a tanácsadás folyamatáról is pontosabb képet alkothat.

Fotó: itt és itt