Tudod mit ettél tavaly nyáron? Elfelejtett kalóriák nyomában

A mai társadalomban a fogyasztásunk szabályozása egyre nehezebb feladat: nap, mint nap megannyi csábító étel kínálkozik, amikhez viszonylag egyszerűen hozzáférhetünk – őseinkhez képest legalábbis. Márpedig az evolúciós pszichológia szakértői előszeretettel hangsúlyozzák, hogy azok a mechanizmusok, amik az ősember idejében kialakultak, a mai napig működnek, így nagyon nehéz megálljt parancsolni magunknak.

Egy új kutatási eredmény most arra hívja fel a figyelmet, hogy az ősi mechanizmusokon, agyi „éhségszabályozó” központokon és hormonokon túl, egy másik tényező is közrejátszik az elhízásban.

Ez lenne az epizodikus memória, amely a velünk történt eseményekkel kapcsolatos emlékeket rögzíti. Az emlékezet ezen altípusának köszönhető, hogy fel tudod idézni, például nemcsak azt, hogy hol nyaraltál tavaly, de azt is, hogy mit ettél, milyen illat terjengett a vízparton, stb.

Az alig két hónapja a Quarterly Journal of Experimental Psychology című szaklapban publikált cikk érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet a túlsúly, és az úgynevezett epizodikus memória között:

minél magasabb a BMI szint, avagy testtömeg-index, annál rosszabb ez a memóriafunkció.

(BMI esetén a 18-25 közti érték számít normálnak, 25-30 túlsúlyosnak, 30 felett pedig elhízásról beszélünk.) A kutatásban 50 személy vett részt, akiknek a BMI értéke 18 és 51 között mozgott. Az eredmények rávilágítottak, hogy a BMI és az epizodikus memória működési zavara egyenes arányban állnak egymással.

A kutatást vezető Lucy Cheke szerint a különböző éhségszabályozásért felelős agyterületek és hormonok összehangolt munkáján túl, ez a memóriafunkció nagyon fontos szerepet tölthet be az élelmiszer fogyasztásunk szabályozásában: az epizodikus memória ugyanis pontosan azon emlékek tárolását jelenti, amelyek egy adott pillanatban történtek velünk életünk során, így segít felidézni eseményeket, helyeket, élményeket, beleértve azt is, hogy mikor, mit és mennyit ettünk a nap során.

Ezáltal a memória ezen altípusa befolyásolja például, hogy milyen döntést hozunk a repetáról, vagy a 2. szelet sütiről a vacsoránál.

Az eredmények alapján tehát úgy tűnik, az elhízott személyek, tekintve, hogy a túlevéssel kapcsolatos emlékeiket nehézkesebben tudják felidézni, kevésbé tudják nyomon követni, mennyit ettek, így valószínűbb, hogy sokszor túleszik magukat. Ez pedig értelemszerűen újabb „párnácskák” lerakódását eredményezheti.

Persze az is érdekes kutatási kérdés lehet, hogy vajon valóban a túlsúly váltja-e ki a memóriadeficitet, vagy azok hajlamosak a túlevésre, és így az elhízásra, akiknél ez a funkció eleve is sérült.

Fotó: itt, itt és itt