„Lehetne rosszabb is.”Ennek most valamiért így kellett történnie, majd máskor sikerülni fog!”. Ismerős mondatok? Bizony, ezeket a fordulatokat szinte mindannyian hallottuk már az őszintén, segítő szándékkal felénk forduló barátainktól, szeretteinktől, egy-egy nehezebb időszakban.  De hogyan hatnak ránk valójában, ezek a szavak? Mi érzünk, amikor ezeket halljuk? Megértést? Elfogadást? Empátiát? Vagy inkább dühöt, még nagyobb elkeseredettséget? Egy nagyon népszerű, a közösségi médiát meghódító animációs videó kapcsán Szilágyi Helénát, a JóLÉlekHYPERLINK “http://jolelekalapitvany.hu/” Alapítvány pszichológusát kérdeztük az empátia és a szimpátia közötti alapvető különbségekről és arról, hogy hogyan sajátíthatjuk el ezt a készséget.

Hogyan is lehetünk igazán empatikusak a másik emberrel? Mi a különbség empátia és szimpátia között? Ezeket a kérdéseket taglalja az az animáció, amely Dr. Brené Brown hangján szólal meg. Ennek a TED-videónak 2013 óta töretlen a népszerűsége: szinte folyamatosan jelen van a social media oldalak különböző fórumain. Ez nem meglepő: humoros és közérthető nyelven világít rá azokra a tényekre és tévhitekre, amik belengik a szimpátia és az empátia közötti különbségeket.

Ez lenne az:

„Nem lennék a helyedben!”

Ha visszaemlékszem azokra a beszélgetéseimre, amikor ezt a választ hallottam egy barátomtól, hozzám közel álló embertől, amikor rosszul éreztem magam, vagy bajban voltam, megvallom őszintén, nem éreztem, hogy a másik fél teljesen átérezte a problémám súlyát. Mint ahogy azt Szilágyi Heléna pszichológustól megtudtam, ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a fenti mondat nem egyenlő az empátiával. Ez egy szimpátiás reakció, ami a legtöbb esetben nem tudatos, sokkal inkább egy automatikus érzelmi válasz, amiből minden esetben hiányzik a bevonódás élménye.

Fontos azonban látni, hogy a köznyelv a szimpátiát, a kedvelés, értékelés szinonimájaként használja. A pszichológia ezzel szemben egy ösztönös érzelmi rezonálást ért a szimpátia alatt, amit akár egy számunkra ismeretlen ember aktuális problémája is kiválthat belőlünk. Ebben a reakcióban – az empátia-bevonódás élményével ellentétben – nem merülünk teljesen bele érzelmileg a másik fájdalmába. – tette hozzá szakértőnk.

„Nem vagy egyedül!”

Ahogy azt az animációs videó is bemutatta, az empátia során tudatosan döntünk amellett, hogy belemerülünk a másik ember fájdalmas érzelmeibe és érzéseibe. Ez a beleélés azonban önmagában még nem egyenlő az empátiával. Ha mindezt egy tudatos feldolgozás, és értelmezés követi, amikor vesszük a fáradságot és összefüggéseiben próbáljuk megérteni a másik ember élményeit és érzéseit; ha a helyzetben az ő érdekeit tartjuk szem előtt és nem ítéljük meg, akkor beszélhetünk empátiáról, őszinte odafordulásról.

Akkor lehetünk tehát igazán megértők egy nehéz helyzetbe került emberrel, ha érzelmileg be merünk vonódni, de  mégis tudatosan – kognitív módon – képesek vagyunk mindezt három lépés távolságból, objektíven szemlélni a másik érdekeit szem előtt tartva

mondta el szakértőnk. Szilágyi Heléna hozzátette: Az empátia kognitív fázisa minket, hallgatókat is megvéd a túlzott érzelmi bevonódástól, amihez a megfelelő önismeret, és az állandó önmonitorozás – például egy számunkra is érzékeny téma esetén – elengedhetetlen.

stocksnap_zk4iupniue

Szimpátiától az empátiáig. De hogyan?

Az emberek nagyon kis százalékától eltekintve – pszichopaták – bárki képes fejleszteni az empatikus képességét. Egy kis erőfeszítéssel, és elszántsággal tapasztalati úton, egyénileg is fejleszthetjük az őszinte megértő odafordulást. Emellett különböző csoportterápiás módszereket – biblioművészetterápia, vagy pszichodráma – is igénybe vehetünk az empáta elsajátítása, vagy fejlesztése érdekében.

A csoportterápia önmagában is egy jó terep az empátia gyakorlására, hiszen ebben a közegben mindenki bizalmasan osztja meg a problémáit a csoport tagjaival. Megfigyelhetjük, egymás reakcióit, elmélyülését, megértését, a terapeuta pedig mintegy modellként mutatja a résztvevőknek az irányt, a megértő empátiás figyelmével. A már említett specializációs technikák, mint a biblio-, vagy a művészetterápia pedig még egy plusz keretet adhatnak az empátia fejlesztéséhez – osztja meg velünk tapasztalatait Szilágyi Heléna, aki sokat foglalkozik gyermekekkel.

Szakértőnk elmondta, hogy a gyerekekkel való munkája során, elsősorban a meséket hívja segítségül, ahol a szereplőkkel, és a mesében átélt élethelyzeteikkel azonosulhatnak a gyerekek a közös munkájuk során. Ugyanakkor fontos tudni azt is, hogy a gyerekek ezt a képességet is, mint minden mást, leginkább mintakövetéssel sajátítják el. Ha tehát szülőként, vagy pedagógusként megértéssel és támogatással fordulunk a gyermekeink felé, átérezve az ő kis világuknak az aktuális nehézségeit, akkor számukra is ez az empátiás odafordulás lesz a természetes a későbbiekben – teszi hozzá Szilágyi Heléna.

sz1

Elmélyülő őszinte kapcsolatok

Ha őszintén magunkba nézünk, a legtöbb esetben a nehézségeink során nem várunk mást a beszélgető partnerünktől, csak a megértő odafordulást, meghallgatást, esetleg egy támogató ölelést. Nem vágyunk mindenáron azonnali megoldásokra, tanácsokra, mégis hajlamosak vagyunk fordított helyzetben így reagálni.

Egy ilyen megértő, és őszinte támogatás, sok esetben a kapcsolataink elmélyülését is jelentheti, érdemes tehát a másik felé őszinte odaadással, az ő érdekeit szem előtt tartva odafordulni. Mint minden út, amire a saját fejlődésünk érdekében rálépünk, ez is lehet időnként nehéz, de sok gyakorlással és tapasztalatszerzéssel képesek lehetünk egyre tudatosabb és mélyebb empátiával fordulni a környezetünk felé.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó forrás: itt és itt

Szólj hozzá!

Pin It on Pinterest