Feladnád káros szenvedélyedet a genetikai állományod ismeretében?

A 2000-es évek elején számos cég bővítette repertoárját a humán génállomány feltérképezésének lehetőségével, így a tengerentúlon és az európai országokban is elérhető vált ez a fajta szolgáltatás. Az USA-ban a Food and Drug Administration (2013) felszólította e cégeket, hogy vessenek véget a szolgáltatás árusításának, mert kételkedtek annak hasznosságában és pontosságában is, azonban e szolgáltatás továbbra is elérhető maradt a vevők számára, természetesen jó pénzért.

Mire motivál a tudás?

University of Cambridge kutatói számos olyan vizsgálatot tanulmányoztak részletesebben, amelyek azt nézték, hogy vajon a DNS teszt által a komlex betegségek – például a szív-és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, cukorbetegség – kialakulásával kapcsolatban magas rizikójú csoportba sorolt személyeknél növekedett-e az egészségmagatartás mértéke. (Egészségmagatartásként írható le minden olyan viselkedés – függetlenül az egészségügyi állapottól – amit azért végzünk, hogy megvédjük, fejlesszük és fenntartsuk egészségünket.) A komplex betegségek kialakulásért nem egyetlen egy gén tehető felelőssé, hanem több tucatnyi örökletes egység együttes interakciója játszik szerepet benne, emellett pedig a betegségek kifejlődésében fontos szerepe van a környezeti tényezőknek és természetesen az egyén viselkedésének is.

A génjeink feltérképezése új lehetőséget teremtett: információt kaphatunk arról, hogy vajon hordozunk-e egyes betegségekre hajlamosító gént. Azonban annak ellenére, hogy hordozunk egy variánst, az még nem jelenti azt, hogy ebből valóban kis is fog alakulni egy adott zavar. Viszont élhetünk a tájékozódás lehetőségével: nyílt lapokkal játszhatunk. Tisztában lehetünk azzal, hogy egyes kórképekre nagyobb az esélyünk – ennek fényében pedig dönthetünk,  változtatunk-e addigi életmódunkon vagy sem.

Ezen tesztek segítségével tehát felbecsülhetők az egyes betegségek – például a tüdőrák és szívbetegségek –  kialakulásáért felelős rizikótényezők.  Úgy tűnik azonban, hogy genetikai állományunk és ezáltal az egyes betegségekre hajlamosító kockázati tényezők ismeretének mégsincs olyan mértékű motiváló ereje, hogy emiatt akár lemondjunk káros szenvedélyeinkről – derült ki University of Cambridge kutatásából.

Egy információ – új életmódváltás?

Több mint 10.000 kutatást felhasználva azt találták, hogy a önmagában a szolgáltatást igénybe vevők nem változtattak jelentős mértékben a viselkedésükön, vagy csak elenyésző mértékben, különösképp igaz ez a dohányzás és a fizikai aktivitás tekintetében.

Professzor Marteau, a kutatás vezetője így nyilatkozott:

„Azt gondoltuk, ha az embereket tájékoztatjuk a lehetséges veszélyekről, azzal kellő hatalommal ruházzuk fel őket, hiszen változtatni tudnának saját viselkedésükön, például egészségesebben táplálkozhatnának vagy lerakhatnák a cigarettát. Sajnos ezt az elképzelésünket nem tudtuk alátámasztani. Lehetségesnek tartjuk, hogy az új ismeret épp demotiválóan hat és eltántorítja az embereket attól, hogy a változás útjára lépjenek.„

Mit mond erről az egészségpszichológia?

A kapott eredmények jól illeszkednek a Rosenstock-féle egészséghiedelem modellbe, amely szerint az egészségmagatartás több tényezővel függ össze:

1. észlelt veszély súlyossága: mennyire tartjuk a betegséget és annak következményeit súlyosnak, például pszichésen vagy fizikálisan mennyire terhelne meg.
2. észlelt veszélyeztetettség: mit gondolunk arról, mekkora eséllyel kerülhetünk bele egy ilyen helyzetbe, valamint mekkora eséllyel alakulhat ki nálunk az adott betegség.
3. észlelt nyereség: mit gondolunk arról, hogy a számunka javasolt viselkedés mennyire hatékony a helyzet vagy betegség és a következményeinek kivédésében, mennyire „nyereséges“ a viselkedés.
4. észlelt akadályok: mit gondolunk arról, hogy a tanácsolt viselkedésnek milyen konkrét fizikai és pszichés költségei vannak, például milyen anyagi kiadásokkal kell számolni, vannak-e félelmeink, esetleg szoronganánk-e a tanácsolt viselkedésre való átállás miatt.
5. Cselekvésre felszólító, figyelmeztető jelzések: például a dohányzásról való leszokást támogató plakát vagy testi tünet is lehet jelzés – nehezebb levegővétel.

Az észlelt veszélyeztetettségmértéke és az alternatívák

A modell nyomán a DSN feltérképezéséből nyert tájékozottság gyakorlatilag az észlelt veszélyeztetettség dimenziójába illeszthető be.

Az észlelt veszélyeztetettség növelése a gyakorlatban jól használható az egészségmagatartás elősegítésére. azonban itt jön a csavar: mint mindennek, ennek is van egy optimuma. Ugyanis ha túlságosan veszélyeztetve érezzük magunkat, szorongani kezdünk, próbáljuk távolítani magunktól a problémát és hiába vagyunk tisztában genetikai adottságainkkal, az mégsem fog minket előrébb mozdítani az egészségesebb életmód irányába.

Ezért csak mérsékelten szabad megnövelni az észlelt veszély mértékét, valamint nagyon fontos, hogy mindemellett több alternatívát is fel kell tudni kínálni az egyénnek: tehát konkrét lehetőségeket vázolunk fel, amiből saját maga választani tud. Így azt érezheti, hogy képes irányítani a saját életét, és aktívan részt tud venni egészségügyi állapota alakításában.

Professzor Marteau és csapata is úgy látja, hogy a teszt hasznos lenne az egészségfejlesztés területén, de nem a jelenlegi a formában. További intézkedésekkel összevonva lenne elérhető a cél: például az orvosok azonosíthatnák a rizikócsoportba tartozó személyeket, majd bevonhatnák őket különböző intervenciós programokba, ahol megfelelően képzett szakemberek gondoskodnának róluk tovább. Érdemes továbbá azt is tudatosítani az emberekben, hogy egészségügyi állapotunkért csak 20%-ban tehető felelőssé a genetika, az egészségügyi ellátás 10%-ban, egyéb tényezők 30%-ban, és nagyon fontos, hogy saját viselkedésünk 40%-ban okozhatja állapotunk javulását vagy romlását – így sok esetben saját magunk tehetünk a legtöbbet önmagunkért: kezünkben a kulcs!

Arról, hogy génjeink milyen szerepet játszanak a nyelvtanulásban itt olvashatsz bővebben.

Via: elsevier

Fotók: itt, itt és itt