„A tánc az élet” – A Három tánc című dokumentumfilmet ajánljuk

„A tánc a lélek rejtett nyelve” – vallotta a világhírű táncos, Martha Graham. Ezen a rejtett nyelven szól hozzánk Halász Glória Három tánc című dokumentumfilmje, amely a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakának három növendékét kíséri végig egy iskolaéven. Próbák, vizsgák, rengeteg gyakorlás; sikerek, kudarcok, könnyek és csalódás. Három fiú, egy álom: táncolni, lehetőleg szólótáncosként a világ színpadjain. A Három tánc című filmet megtalálod a Cinego kínálatában.

Fotó: MAFAB

El tudod képzelni, hogy tízéves korodtól nap mint nap konok következetességgel, testet-lelket nem kímélve gyakorolsz, sokszor ugyanazokat a mozdulatokat csiszolgatva, végtelennek tűnő órákon át – hiszen a cél nem kevesebb, mint a tökéletesség? Sőt, még annál is több: hiszen az emberfeletti erőfeszítést kívánó mozdulatnak a külső szemlélő számára nemcsak tökéletesnek, de légiesen könnyednek is kell tűnnie.

„A tánc nehéz, felszabadító és jó érzés” – az első lépések

Marci (Ulrich Marcell) az első évfolyamba jár. Alig múlt tízéves, de máris fegyelmezetten gyakorol, összeszorított szájáról sugárzik a kőkemény elszántság. Ő még az első lépéseit teszi az úton: ki tudja, sikerülnek-e és hogyan sikerülnek a vizsgák, valóra válik-e az álom, hogy az Operaház színpadán táncolhasson egyszer…

Azzal azonban már az első hetek után tisztában van, hogy ez a bizonyos út kíméletlen gyakorlással van kikövezve.

„Sok minden fájni fog, aztán utálni fogsz engem. Nincsen puding, sem anyámasszony katonája”

– halljuk a mesternő hangját, miközben újra (és újra) beleigazít egy-egy mozdulatba. Ezekkel a mondatokkal, és annak tudatosításával indul talán minden balettnövendék karrierje: ha táncossá akarsz válni, itt bizony át kell lépned a határaidat. A fiúk pedig korukat meghazudtoló akaraterővel igyekeznek bizonyítani: képesek rá.

„Ebből még lehet valami” – félúton

A Három tánc másik főszereplője, Ábel (Mezei Ábel) nyomában immár az ötödik évfolyamban járunk. A tét egyre nő, a mozdulatok kecsesebbek, a nyúlánk kamasz fiúk tartása és izomzata egyre inkább a „kész” balett-táncosokéra emlékeztet. Nem is véletlenül: Ábel napjaiban végigkísérhetjük nem csak a rúd- és középgyakorlatok, az ugrásgyakorlatok, de a megterhelő erőnléti edzések menetét is.

Egyvalami nem változik: a fiúkra csak úgy záporoznak a kritikus, nem ritkán éles hangú megjegyzések. Kívülállóként úgy tűnik, mintha mást sem hallanának, mint azt, mit csinálnak rosszul. Nézőként óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: vajon jó ez így? Nem lehet, hogy a dicséret, a pozitív visszajelzés, az újbóli bemutatás, a konkrét útmutatás hatásosabb lenne? Persze meglehet, hogy ezekből sincs hiány, hiszen lehetetlen néhány jelenet alapján egy balettmester éveken át tartó pedagógiai munkája felett ítélkezni. Az azonban látszik, hogy ehhez a szakmához nem kevés alázatra van szükség a növendékek részéről.

„Fizikailag minden nap meg kell ugorjuk a saját határainkat, minden nap egy kicsivel többet kell beleadni, mint amennyire képesek vagyunk, és akkor leszünk igazán eredményesek. Az alázat, az nagyon fontos, a munka, és hogy ne szálljunk el magunktól, ha valami nagyon jól sikerült. Ha ez a három nincsen meg, akkor igazából az ember az nem is táncos”

– erősíti meg Ábel is a filmben.

„A tánc az élet” – kilépni az életbe és a színpadra

A Három tánc harmadik részében az utolsó, kilencedik évben járunk. A fiúk hamarosan kilépnek a nagybetűs életbe, és remélhetőleg a színpadra is, immár egy társulat tagjaként.

Demeter (Kóbor Demeter) a megszokottnál négy évvel később, tizennégy évesen kezdett balettet tanulni, a többiekhez képest jelentős izomzati és technikai lemaradásban. Ez, és a hirtelen növés is hozzájárulhatott, hogy a végzős fiú legalább másfél éven át fájdalomcsillapítókon élt, és rövidebb-hosszabb kihagyásokra kényszerült a táncban. Most azonban elérkezett a siker kapujába – már csak a vizsgákon kell túlesni, és kinyílik a világ.

Demeter karnyújtásnyira van attól, hogy a gyakorlással töltött hosszú évek után végre a neve mellé kerüljön a balett-táncos cím; és attól is, hogy választ kapjon a kínzó kérdésre: felveszik-e, és vajon hová. A cél ugyanis továbbra is a színpad – táncolni, mégpedig lehetőleg a vágyott társulatnál.

Három tánc, egy jövő

A filmet nézve végig azon gondolkodtam, mennyire a rendező, Halász Glória tudatos döntésének köszönhető, hogy Marcell, Ábel és Demeter történetében is érzékelhető egyfajta magányosság, ami olyankor is körüllengi a fiúkat, amikor éppen nincsenek egyedül. Magányosság, mondom jobb szó híján, pedig inkább egyfajta önviadal ez: minden nap, minden percben megküzdeni a tested korlátaival, a fáradtsággal, a fájdalommal, és a puszta akaratba kapaszkodva menni tovább előre. Ez az a küzdelem talán, ami minden táncost összeköt, és egyben el is szigetel másoktól, hiszen az eredménye csak a saját belső világunkban dőlhet el.

„Hirdessétek a szépséget, az igaz emberséget, a szív melegét, a békességet! Táncoljatok, énekeljetek, mosolyogjatok a világra! A gonosz nem tud táncolni, a háborúkat nem mosolyogva csinálják. Álljatok ellen a gyűlöletnek! A tánc gyógyír, a tánc boldogság, a tánc fiatalság, a tánc az élet!” Demeter évfolyamát a vizsgákat követően Seregi László gondolataival búcsúztatja a Magyar Táncművészeti Egyetem. Hogy a tánc az élet, mégpedig nem is akármilyen – testet-lelket próbáló, szépséggel, fájdalommal és reménnyel teli egyszerre; azok számára, akik végigkövetik a Három tánc főszereplőinek sorsát, ez nem is kérdés többé.

A Három tánc című dokumentumfilmet a Cinego kínálatában ide kattintva érheted el.