„A tánc az élet” – A Három tánc című dokumentumfilmet ajánljuk

Szerző: | 2022. 12. 11. | #SAJÁTÉLMÉNY | Olvasási idő: 7 perc

„A tánc a lélek rejtett nyelve” – vallotta a világhírű táncos, Martha Graham. Ezen a rejtett nyelven szól hozzánk Halász Glória Három tánc című dokumentumfilmje, amely a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakának három növendékét kíséri végig egy iskolaéven. Próbák, vizsgák, rengeteg gyakorlás; sikerek, kudarcok, könnyek és csalódás. Három fiú, egy álom: táncolni, lehetőleg szólótáncosként a világ színpadjain. A Három tánc című filmet megtalálod a Cinego kínálatában.

három tánc

Fotó: MAFAB

 

El tudod képzelni, hogy tízéves korodtól nap mint nap konok következetességgel, testet-lelket nem kímélve gyakorolsz, sokszor ugyanazokat a mozdulatokat csiszolgatva, végtelennek tűnő órákon át – hiszen a cél nem kevesebb, mint a tökéletesség? Sőt, még annál is több: hiszen az emberfeletti erőfeszítést kívánó mozdulatnak a külső szemlélő számára nemcsak tökéletesnek, de légiesen könnyednek is kell tűnnie.

„A tánc nehéz, felszabadító és jó érzés” – az első lépések

Marci (Ulrich Marcell) az első évfolyamba jár. Alig múlt tízéves, de máris fegyelmezetten gyakorol, összeszorított szájáról sugárzik a kőkemény elszántság. Ő még az első lépéseit teszi az úton: ki tudja, sikerülnek-e és hogyan sikerülnek a vizsgák, valóra válik-e az álom, hogy az Operaház színpadán táncolhasson egyszer…

Azzal azonban már az első hetek után tisztában van, hogy ez a bizonyos út kíméletlen gyakorlással van kikövezve.

„Sok minden fájni fog, aztán utálni fogsz engem. Nincsen puding, sem anyámasszony katonája”

– halljuk a mesternő hangját, miközben újra (és újra) beleigazít egy-egy mozdulatba. Ezekkel a mondatokkal, és annak tudatosításával indul talán minden balettnövendék karrierje: ha táncossá akarsz válni, itt bizony át kell lépned a határaidat. A fiúk pedig korukat meghazudtoló akaraterővel igyekeznek bizonyítani: képesek rá.

„Ebből még lehet valami” – félúton

A Három tánc másik főszereplője, Ábel (Mezei Ábel) nyomában immár az ötödik évfolyamban járunk. A tét egyre nő, a mozdulatok kecsesebbek, a nyúlánk kamasz fiúk tartása és izomzata egyre inkább a „kész” balett-táncosokéra emlékeztet. Nem is véletlenül: Ábel napjaiban végigkísérhetjük nem csak a rúd- és középgyakorlatok, az ugrásgyakorlatok, de a megterhelő erőnléti edzések menetét is.

Egyvalami nem változik: a fiúkra csak úgy záporoznak a kritikus, nem ritkán éles hangú megjegyzések. Kívülállóként úgy tűnik, mintha mást sem hallanának, mint azt, mit csinálnak rosszul. Nézőként óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: vajon jó ez így? Nem lehet, hogy a dicséret, a pozitív visszajelzés, az újbóli bemutatás, a konkrét útmutatás hatásosabb lenne? Persze meglehet, hogy ezekből sincs hiány, hiszen lehetetlen néhány jelenet alapján egy balettmester éveken át tartó pedagógiai munkája felett ítélkezni. Az azonban látszik, hogy ehhez a szakmához nem kevés alázatra van szükség a növendékek részéről.

„Fizikailag minden nap meg kell ugorjuk a saját határainkat, minden nap egy kicsivel többet kell beleadni, mint amennyire képesek vagyunk, és akkor leszünk igazán eredményesek. Az alázat, az nagyon fontos, a munka, és hogy ne szálljunk el magunktól, ha valami nagyon jól sikerült. Ha ez a három nincsen meg, akkor igazából az ember az nem is táncos”

– erősíti meg Ábel is a filmben.

„A tánc az élet” – kilépni az életbe és a színpadra

A Három tánc harmadik részében az utolsó, kilencedik évben járunk. A fiúk hamarosan kilépnek a nagybetűs életbe, és remélhetőleg a színpadra is, immár egy társulat tagjaként.

Demeter (Kóbor Demeter) a megszokottnál négy évvel később, tizennégy évesen kezdett balettet tanulni, a többiekhez képest jelentős izomzati és technikai lemaradásban. Ez, és a hirtelen növés is hozzájárulhatott, hogy a végzős fiú legalább másfél éven át fájdalomcsillapítókon élt, és rövidebb-hosszabb kihagyásokra kényszerült a táncban. Most azonban elérkezett a siker kapujába – már csak a vizsgákon kell túlesni, és kinyílik a világ.

Demeter karnyújtásnyira van attól, hogy a gyakorlással töltött hosszú évek után végre a neve mellé kerüljön a balett-táncos cím; és attól is, hogy választ kapjon a kínzó kérdésre: felveszik-e, és vajon hová. A cél ugyanis továbbra is a színpad – táncolni, mégpedig lehetőleg a vágyott társulatnál.

Három tánc, egy jövő

A filmet nézve végig azon gondolkodtam, mennyire a rendező, Halász Glória tudatos döntésének köszönhető, hogy Marcell, Ábel és Demeter történetében is érzékelhető egyfajta magányosság, ami olyankor is körüllengi a fiúkat, amikor éppen nincsenek egyedül. Magányosság, mondom jobb szó híján, pedig inkább egyfajta önviadal ez: minden nap, minden percben megküzdeni a tested korlátaival, a fáradtsággal, a fájdalommal, és a puszta akaratba kapaszkodva menni tovább előre. Ez az a küzdelem talán, ami minden táncost összeköt, és egyben el is szigetel másoktól, hiszen az eredménye csak a saját belső világunkban dőlhet el.

„Hirdessétek a szépséget, az igaz emberséget, a szív melegét, a békességet! Táncoljatok, énekeljetek, mosolyogjatok a világra! A gonosz nem tud táncolni, a háborúkat nem mosolyogva csinálják. Álljatok ellen a gyűlöletnek! A tánc gyógyír, a tánc boldogság, a tánc fiatalság, a tánc az élet!” Demeter évfolyamát a vizsgákat követően Seregi László gondolataival búcsúztatja a Magyar Táncművészeti Egyetem. Hogy a tánc az élet, mégpedig nem is akármilyen – testet-lelket próbáló, szépséggel, fájdalommal és reménnyel teli egyszerre; azok számára, akik végigkövetik a Három tánc főszereplőinek sorsát, ez nem is kérdés többé.

A Három tánc című dokumentumfilmet a Cinego kínálatában ide kattintva érheted el.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This