Advertisement

Valószínűleg megszámlálhatatlanul sokan vannak (vagyunk), akik a Harry Potter kötetek olvasása után még néhány évig reménykedtek benne, hogy egyszer csak egy ütött-kopott, némileg megkésett roxforti levél kandikál majd ki a postaládából. A Kis Túlélő elbűvölte a mugli világot, és megannyi gyermekben hívta életre az olvasás szeretetét. Sőt, egyes kutatások alapján úgy fest, ennél sokkal többet is köszönhetünk az ifjú varázslótanoncnak. Az Olvasás Világnapja alkalmából erről írunk kicsit bővebben.

Aki a könyveket szereti…

Ha felsoroljuk, mi mindent kaphatunk kedvenc regényeink bújásából, szinte magától értetődő, hogy az olvasás saját világnapot érdemel, melyet 1965 óta szeptember 8-àn tartunk. Elvégre kevés az olyan lélegzetelállító táj a Földön – legyen akármilyen egzotikus is –, mint amelyekre saját képzeletünk kalauzol el bennünket, amikor egy letehetetlen könyvön rágjuk át magunkat. És kevés az olyan ember, akihez annyira közel éreznénk magunkat, mint egy főhőshöz, akivel lapról lapra olvadunk eggyé. De vajon mennyi ragad bennünk a szereplők személyiségéből, miután befejeztünk egy kötetet? Változhat-e a személyiségünk az olvasás hatására?

Arról már korábban is írtunk, hogy az olvasás és az empátia kéz a kézben járnak, azonban akkor még nem volt világos, hogy maga az olvasás tesz-e empatikusabbá, vagy éppen fordítva, az empatikus emberek hajlamosabbak regényeket falni. A University of Toronto két kutatója, Maja Djikic és Keith Oatley közzétett egy, a témában született korábbi munkákat összefoglaló tanulmányt, melynek alapján úgy fest, a fiktív történetekben való elmerülés valóban segít abban, hogy mások nézőpontjába helyezkedjünk. Tehát nem arról van szó, hogy az empatikus emberek többet olvasnak, hanem arról, hogy az olvasás valóban fejleszti empatikus képességeinket.

Harry Potterrel az előítéletek ellen

Ráadásul amellett, hogy az empátiás érzékünk pozitív löketet kap, egyes kutatási eredmények arra utalnak, hogy a könyvek még az előítéletek csökkenését is elősegíthetik. Ennek ékes példája az a tanulmány, amelynek szerzői a világszerte népszerű Harry Potter sorozat olvasásának hatását vizsgálták.

A Harry Potter köteteket világszerte több mint 450 millió példányban adták el, amellyel a Kis Túlélő kalandjai a mindenkori eladási listák élére ugrottak. Ugyanakkor a hatalmas siker ellenére rengeteg kritika is érte a sorozatot: míg egyes keresztény csoportok amiatt aggódtak, hogy a könyvek a pogányság terjesztéséhez járulnak hozzá, addig Ron Charles, a Washington Post kritikusa szerint az, hogy a kötetek a felnőtteket is ily mértékben rajongóvá teszik, egyfajta kulturális infantilizmus jelei.

Ugyanakkor mások szerint a könyv varázsa abban (is) rejlik, hogy egy változatos, sokszínű és demokratikus világot mutat be. Ebben a világban a főhős egy tiszta lelkű, nyitott, a jó győzelmében rendületlenül hívő fiú, aki válogatás nélkül barátkozik a sokak által lenézett, nem varázslócsaládból származó „sárvérűekkel”, házimanókkal és félóriásokkal is.

Nos, a tudomány jelenlegi állása szerint ez az elfogadó hozzáállás nekünk és gyermekeinknek is segíthet abban, hogy jobb, nyitottabb emberek legyünk – akkor is, ha az a fránya roxforti levelünk sosem érkezik meg.

Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők…

Ennek egyik kulcsa az az évtizedek óta ismert tény, hogy a negatív hozzáállást és az előítéleteket leginkább a csoportok közötti kapcsolat teremtésével tudjuk javítani. Ez akkor is érvényes, ha csupán olyan novellákat veszünk kézbe, amelyben különböző – általában egymással ellenséges – csoportokhoz tartozó emberek közti barátságról olvasunk. A szóban forgó – egyébiránt a Journal of Applied Social Psychology című szaklapban publikált – tanulmány alapján úgy tűnik, a Kis Túlélő kalandjainak olvasása is hasonló hatással bír, valószínűleg épp azért, mert Harry is kérdés és előítélet nélkül alakít ki szoros kapcsolatokat a stigmatizált csoportok tagjaival.

A tanulmányt jegyző, a University of Modena and Reggio Emilia egyetemen dolgozó kutatócsoport Loris Vezzali professzor vezetésével három kísérletet futtatott le. Az elsőben 34 általános iskolást kértek arra, hogy töltsenek ki egy, a bevándorlókkal szembeni attitűdjüket mérő kérdőívet, majd kettéosztották a csapatot. Mindkét csoport heti egyszer találkozott, összesen hat alkalommal, amely során a Harry Potterből olvastak részleteket, melyeket aztán az egyik kutatóasszisztenssel át is beszéltek.

Azonban, míg a kísérleti csoport az előítéletekkel kapcsolatos részekre fókuszált – például amikor Draco Malfoy mocskos kis sárvérűnek szólítja Harry egyik legjobb barátját, Hermionét –, addig a másik csoport számára semleges szövegeket válogattak össze – például Harry első varázspálca vásárlását.

Egy héttel az utolsó találkozó után ismét felmérték a gyermekek bevándorlókkal szembeni hozzáállását, és úgy találták, hogy míg a semleges szakaszokat olvasó kontrollcsoportba tartozók véleménye változatlan maradt, addig a Harry Potterrel azonosuló, a kísérleti csoportba tartozó fiatalok attitűdje javult.

Mi a helyzet a felnőttekkel?

A másik két kísérletet gimnazistákkal, illetve egyetemi hallgatókkal végezték. Míg előbbiben azt találták, hogy a Harry Potter könyvek olvasása csökkentette a homoszexuálisokkal szembeni elutasítás mértékét, addig utóbbi a bevándorlók iránti hozzáállást vizsgáló első kísérlet eredményeit erősítette meg, ezúttal a felnőttek körében.

Érdekesség, hogy míg a fiatalabbaknál az attitűdváltozáshoz fontos volt, hogy a gyermekek azonosuljanak a főszereplővel, az egyetemistáknál ez már kevésbé játszott szerepet – valószínűleg huszonévesen nehezebb egy tizenegy éves fiú bőrébe képzelni magunkat. A hallgatók körében a hozzáállásuk változásában főleg annak volt szerepe, hogy erősen elutasították a Voldemorttal való azonosulást. Ahogy azt a szerzők is kiemelik, ez egybecseng a jelenleg elfogadott elméletekkel, amelyek alapján

az emberek nem csak a pozitívan megítélt személyekhez való igazodás révén alakítják ki a másokhoz való hozzáállásukat, hanem a szemükben negatív színben feltűnő emberektől való minél nagyobb ideológiai távolság megteremtésével is.

Egyszóval úgy fest, nem kell varázspálca, sem bűbáj ahhoz, hogy nyitottabbak legyünk másokkal szemben, és egy elfogadóbb társadalmat teremtsünk: elég, ha egy picit elmerülünk egy mágikus világban, ahol minden lehetséges.

A varázsfőzet kellékei

Felmerülhet a kérdés: mégis mi a titkos összetevő, amely képes faragni a személyiségünkön? A fentebb említett kutatópáros, Djikic és Oatley szerint nem is egy, hanem három elemről kell beszélnünk, amely révén az olvasás képes hosszú távon is hatással lenni személyiségünkre.

1.Egyrészt az olvasás szó szerint mások elméjébe helyez minket. A fiktív történetek révén megtapasztaljuk, hogy a szereplők miként látják az őket körülvevő világot – és rádöbbenünk, hogy a mi nézőpontunk bizony nem az egyetlen helyes álláspont.

2. A fiktív történetek ezen felül képesek instabil állapotba lökni a személyiségünket: a regény stílusa, a használt kifejezések, az olvasót mind jobban beszippantó történetszövés és szóhasználat révén gyakorlatilag bérelt helyünk van a főhős mellett azon az érzelmi hullámvasúton, amelyet a kalandok során átél. Ugyanúgy, ahogy a tánc vagy a zene, egy jól megírt regény is képes elérni, hogy nyitottabbak legyünk egyes érzelmek megélésére, s hogy egy nyúlfarknyi időre szinte eggyé váljunk egy karakterrel.

3. Végül pedig ne felejtsük el, hogy a szépirodalom egy kommunikációs forma. A kutatók szerint, ellentétben a reklámokkal, a propagandával és a politikai szövegekkel – vagy épp a tudományos írásokkal –, a szépirodalom nem meggyőzni akar valamiről, nem kész válaszokkal áll elő, hanem bevonja az olvasót és segít, hogy mi magunk vonjuk le a saját következtetéseinket arról, hogy mit is él át egy-egy szereplő, épp, mint egy beszélgetés során, ahol megannyi jel – legyen az verbális vagy nonverbális – segít minket eligazodni a másik érzelmeinek labirintusában.

Persze ha te is azok közé tartozol, akik legszívesebben egy fotelba kucorodva olvasgatnak, képtelenek üres kézzel kijönni egy könyvesboltból, és ha tehetnék, „öreg könyv” illatú parfümöt vennének, akkor ezek az eredmények valószínűleg téged sem lepnek meg. Sőt, talán épp a mások bőrébe bújás lehetősége, egy másik elme felfedezése vonz újra és újra a sorok közé. S miközben a több száz oldalon átívelő kalandok során megismered a szereplőket és velük együtt élsz át örömöt, rettegést, fájdalmat és boldogságot, a saját személyiségedhez, saját érzelmeidhez is közelebb kerülsz. Azáltal, hogy nyitottabba válsz mások (érzelmei) felé, s fejleszted empátiás készségeidet, emberi kapcsolataid minősége is javul, s talán te magad is rátalálsz életed kalandjára.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest