A kisebb füllentésektől az égbekiáltóan nagyokig körülbelül 10 és 200 közé tehető azoknak a hazugságoknak a száma, amiket egy átlagos nap során hallunk. Belegondoltál már, hogy vajon hogyan alakult volna az életed, ha minden alkalommal felismerted volna, hogy valaki nem őszinte hozzád? Egyáltalán: lehetséges ez?

Bár az utóbbi kérdésre a válasz igen, azt korántsem állíthatjuk, hogy a feladat könnyű volna. Maga a hazugság sem az; a testbeszédünk és a szavaink akaratlanul is árulóinkká válnak, amikor nem mondunk igazat. Az áruló jeleket észrevenni azonban nem egyszerű.

A szem a lélek tükre?

Egy 63 országban, több mint 2500 résztvevő bevonásával készült kutatásban a megkérdezettek 70%-a vallotta, hogy szerintük a hazugság attól a legkönnyebben tetten érhető, hogy az, aki nem őszinte, nem néz a szemünkbe, miközben hazudik. A tekintet irányán kívül az emberek az akaratlan mocorgást, idegességet és a zavarossá váló beszédet említik a leggyakrabban, ha megkérdezik, milyen jelek vallanak szerintük hazugságra.

A tekintetünk ugyan valóban sokat elárul rólunk, a hazugság esetében azonban ennél bonyolultabb a helyzet. Ahogy a szociálpszichológus, Leanne ten Brinke összefoglalja,

a hazugságban az a legnehezebb, hogy amellett, hogy hihetőnek tűnő érzelmeket és viselkedést kell produkálnunk, ezzel párhuzamosan arra is muszáj ügyelnünk, hogy nehogy „kiszivárogtassuk” a valóságot valamilyen kommunikációs csatornánkon keresztül.

Az pedig, ami valóban elárul minket, a megtévesztésbe, valamint a kiszivárgó jelek elnyomásába fektetett energia, ami összerendezetlenné, diszharmonikussá teszi a viselkedésünk összképét, és jelzi a másik félnek, hogy valami nincs rendben.

Hazudj, ha tudsz

Ten Brinke állítását a klinikai pszichológus Paul Ekman is alátámasztja, aki az 50-es évek óta foglalkozik az érzelemkifejezés kutatásával. Ekman szerint ha szeretnénk minél nagyobb biztonsággal felismerni, mikor hazudnak nekünk, azokra az apró inkongruenciákra, össze nem illésekre kell leginkább figyelnünk, amik az illető szavai és a viselkedése között megjelennek a hazugság pillanatában.

Ekman magyarul is megjelent, Beszédes hazugságok (Telling Lies) című könyvében arról is beszél, hogy ezeket a jeleket bárki képes észrevenni, ha a megfelelő módon megtanítják arra, mit keressen. A professzor az itthon is nagy sikerrel futó Hazudj, ha tudsz (Lie to Me) című tévésorozat egyik tudományos munkatársaként ki is dolgozott egy tanfolyamot azok számára, akik szeretnék elsajátítani a hazugságok felismerésének módszerét.

Figyelj szavamra

Azt tehát már tudjuk, hogy a valóságban nincs Pinokkió-effektus, azaz (sajnos) nem számíthatunk a hazug illető orrának váratlan, látványos növekedésére. Ehelyett olyan apró részletek alapos megfigyeléséből következtethetünk őszintétlenségre, amelyeket a hazug fél akaratán kívül enged át a hazugság gondosan szövött álcáján.

Mit tehetünk viszont akkor, ha gyakorlatlanok vagyunk ezeknek a jeleknek a megítélésében, és nem áll módunkban Ekman képzésen sem részt venni, hogy ügyesebben felismerjük őket? Ilyenkor sietnek a segítségünkre a szavak.

A szavak megfigyelésének szerepe gyakran háttérbe szorul a hazugságok felismerésével foglalkozó kutatásokban. Nancy Etcoff, a Harvard Egyetem pszichológusa egyenesen azt vallja, hogy rosszabb eredményt érhetünk el a füllentések tetten érésében, ha túlságosan a másik szavaira koncentrálunk ahelyett, hogy a viselkedéses jegyek terén keresgélnénk. Etcoff kutatásában afáziás, azaz organikus agyi sérülés következtében kialakult beszédzavarral küzdő embereket kért meg arra, hogy próbálják meg eldönteni, egy videófelvételen beszélő férfi igazat mond-e vagy hazudik.

Az egészséges kontrollcsoport adataival összevetve Etcoff azt találta, hogy az afáziás csoport jobb eredményeket ért el a hazugságok felismerésében, hiszen mivel az elhangzott szavak számukra kevésbé releváns információt jelentettek, sokkal inkább fókuszáltak a videón látott férfi nonverbális jelzéseire.

A hazugság nyelve

A kommunikációs szakértő, Noah Zandan szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes a másik szavait is alaposabban megfigyelnünk, ha hazugságra gyanakszunk. Zandan az alábbi TED videóban részletesen kifejti, milyen verbális jegyek azok, amik a viselkedés mellett a hazugság árulói lehetnek, és miért fontos rájuk figyelni.

Noah Zandan szerint bár rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy felismerhessük az őszintétlenséget, a hazugságvizsgáló és a hasonló elven működő műszerek nem jelentenek 100%-os bizonyosságot, hiszen gyakorlással könnyen kijátszhatóak, nem is beszélve arról, hogy egy hétköznapi szituációban ritkán vannak kéznél.

Zandan azt javasolja, hogy az emberek többsége számára nehézkesen megfigyelhető fiziológiai változások helyett fókuszáljunk inkább a kommunikációra. Egy hazugságot kitalálni és elmondani ugyanis kemény munka, és ez azokon a szavainkon is érezhető, amelyeket ilyenkor használunk.

A hazugság nyelvének, ahogy Zandan nevezi, négy, jól azonosítható mintázata van:

1. Aki hazudik, kevesebb alkalommal utal beszéd közben saját magára, mint az, aki őszinte. Többnyire másokról beszélnek, és gyakran harmadik személyben, öntudatlanul eltávolítva ezzel maguktól a hazugságukat.

2. Amikor hazudunk, hajlamosak vagyunk a hazugság miatt érzett bűntudatunk miatt sokkal negatívabb kifejezéseket, állításokat használni, és néha túlzásba is vinni ezt. Azaz nem egyszerűen azt mondjuk: „Ne haragudj, lemerült a telefonom, ezért nem tudtál elérni.” A füllentés a valóságban inkább valahogy így hangzik: „Jaj, megint lemerült ez a vacak! Annyira utálom, hogy mindig olyankor csinálja ezt, amikor fontos lenne valami! Ki fogom dobni!” Ismerős?

3. A hazugság energiaigényes folyamat az agyunk számára. Ez a szavainkban úgy jelenik meg, hogy egyszerűbb kifejezéseket használunk az események leírására, mint egyébként, hogy nagyobb kapacitásunk maradjon az áruló jelek álcázására.

4. A hazugság negyedik, szavakban felismerhető jele az, hogy az egyszerűbb kifejezések ellenére hosszabb és bonyolultabb mondatokat használunk, amikor nem vagyunk őszinték, szükségtelen szavakkal, jól hangzó, de oda nem illő információkkal tűzdelve meg a mondanivalónkat.

Noah Zandan a videó egyik példájában a világhírű, súlyos betegségét is leküzdő kerékpárversenyzőt, Lance Armstrongot is említi, aki doppingbotránya miatt nem viselheti többé Tour de France győztesi címeit. Armstrong egy 2005-ös nyilatkozatban még tagadta az őt ért vádakat, ám 2013-ban, mint arra Zandan rámutat, egy háromszor annyi önmagára utaló személyes névmást tartalmazó közleményben végül elismerte azokat.

Hamarabb utolérik…

A hazugságot felismerni tehát nem könnyű, de nem árt, ha tisztában vagyunk azokkal a jelekkel, amik segíthetnek ebben. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól kezdve gyanakodva kell fürkésznünk minden beszélgetőpartnerünket, nem tesz-e árulkodó mozdulatokat, esetleg nem használ-e a kelleténél hosszabb mondatokat.

Ahogy a fenti videóban Noah Zandan is mondja, a hazugságok jelentős része ártalmatlan. Az áruló jelek felismerésével azonban jó eséllyel megkímélhetjük magunkat azokban a helyzetekben, amikor mégsem; mint például egy rossz politikai döntés, egy profin reklámozott, ám hatástalan termék, vagy egy működésképtelen párkapcsolat esetében.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről, vagy gyere el soron következő rendezvényünkre.

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest