Az, hogy a közösségi média hatással van a társadalmunkra, ma már nem kérdés. A Föld lakosságának több mint egyharmada használja ezeket a platformokat nap mint nap, aminek eredményeként nagyon sok minden megváltozott az életünkben, a környezetünkben és úgy tűnik, hogy a testünkben is. Lássuk, hogyan hatnak az agyunkra és az abban zajló folyamatokra a közösségi oldalak!
Függünk tőle…
Az internetet használó emberek 5-10%-a saját bevallása szerint nem tudja kontrollálni, hogy mennyi időt tölt online. Bár ebben az esetben pszichológiai függőségről, nem pedig egy szerfüggőségről beszélhetünk, a vonatkozó vizsgálatok szerint a közösségi médiáról „lejönni képtelen” emberek agyában ugyanazok a területek sínylik meg a túlzott használatot, mint a drogfüggőkében – különös figyelemmel az érzelmi folyamatokért, a figyelemért, valamint a döntéshozatalért felelős agyterületekre.
Mivel a közösségi média használatának következtében minimális erőfeszítéssel tudsz aktiválni azonnali jutalomérzést generáló agyterületeket, újból és újból késztetést, vagy még inkább vágyat érzel arra, hogy ezeket stimuláld – vagyis maradsz online, vagy ha ez nem lehetséges, akkor elkezdesz sóvárogni utána. Ismerős tünetek?
A figyelemmegosztás nem működik
Talán azt gondolod, hogy azok, akik folyamatosan ugrálnak a munka és a közösségi médiafelületek között, könnyebben tudják megosztani a figyelmüket. A vonatozó tanulmányok azonban nem ezt igazolják:
amikor összehasonlították az átlag felhasználók teljesítményét a folyamatosan a közösségi médián csüngő emberek teljesítményével, utóbbiak sokkal rosszabb eredményt produkáltak a feladatcserélős – vagyis a figyelem megosztásának képességét mérő – teszteken.
A megnövekedett online multi-tasking – amellett, hogy megnehezíti az információk memóriában történő elraktározását – csökkenti az agyadnak azt a képességét is, hogy az kiszűrje a zavaró hatásokat.
Amikor nem rezeg telefon…
Korábban mi is írtunk már az úgynevezett fantomrezgés-szindrómáról. Ez az új pszichológiai jelenség azt jelöli, amikor úgy érzed, mintha rezgett volna a telefonod – pedig nem. Egy vizsgálatban a megkérdezettek majdnem 90%-a nyilatkozott úgy, hogy kéthetente legalább egyszer előfordul vele hasonló.
Elég félelmetesen hangzik, de a közösségi média, úgy tűnik elkezdte újrahuzalozni az idegrendszerünket is, és ezzel olyan folyamatokat indított el az agyunkban, amilyenre a történelem során eddig még nem nagyon volt példa.
A szociális média használata ugyanis jelentős mennyiségű dopamint (ismertebb nevén örömhormont) is felszabadít.
Hogy hogyan?
MRI vizsgálatok segítségével kimutatták, hogy az emberek agyában található úgynevezett jutalmazó központ sokkal aktívabb, amikor saját magukról beszélhetnek. Ez nem meglepő, elvégre ki nem szeret magáról beszélni?
Van azonban egy nem elhanyagolható különbség aközött, amikor élőszóban, és amikor online nyilvánulunk meg, és ez a különbség az arányokban keresendő: miközben a személyes kommunikáció során 30-40%-ban osztjuk meg saját nézőpontunkat és tapasztalásainkat egymással, addig ez az arány a közösségi médiában 80% környékén mozog.
Az ennek hatására felszabaduló dopamin pedig olyan agyi területeket stimulál, amelyek többek között az orgazmushoz, a szerelemhez és a motivációhoz is köthetőek (ez lenne a már említett jutalmazó-központ). Az aktiváció mértéke pedig még nagyobb, ha mindehhez közönségünk is van – márpedig a közösségi oldalakon ilyenből is akad bőven…
A testünk és az agyunk tehát fiziológiai értelemben megjutalmaz minket, amikor a közösségi médián keresztül magunkról beszélünk.
Persze a közösségi média nemcsak az egyénekről szól… Egy párkapcsolatokat vizsgáló kutatás arra a következtetésre jutott, hogy azok, akik először online találkoztak, nagyobb valószínűséggel és jobban megkedvelték egymást, mint a személyesen ismerkedő társaik.
Elképzelhető, hogy az anonimitás biztonsága, vagy a jövővel kapcsolatos célok és elképzelések egyértelműsítése okozta a statisztikai szempontból sikeresebb végkifejletet az először online randizó párok esetében.
Tehát miközben az internet megváltoztatta a verbális kommunikációs szokásainkat, és bizonyos szempontból elszeparálódtunk egymástól, addig – legalábbis ami az online térben kialakuló kapcsolatok indulását illeti – közelebb is kerültünk egymáshoz.
Via: TEDEd
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.