Improvizációs táborban jártunk – és erre egyáltalán nem voltunk felkészülve

Szerelmem a színházzal egészen hosszú múltra tekint vissza – már örökmozgó gyerekként is ez volt szinte az egyetlen elfoglaltság, amely hosszabb időre képes volt lekötni a figyelmemet. Szüleim legnagyobb elképedésére megbabonázva ültem a színpad előtt. Iskolásként hosszú éveket töltöttem színjátszó csoportokban, ahol nagy élvezettel nyúltam a drámajátékokhoz, az eljátszandó szerepekhez. Ahogy teltek az évek, az aktív „színházcsinálás” egyre inkább háttérbe szorult, felváltotta mindezt az aktív színházba járás, ami nagyjából kielégítette a színház utáni vágyakozásomat, de titkon mindig reméltem, hogy egyszer újra állhatok a deszkákon – amik számomra a világot jelentették.

Így történt, hogy egy kedves ismerősöm (ezer hála és köszönet, Nóri!) javaslatára jelentkeztem egy improvizációs táborba. Akkor még nem sejtettem, hogy ezzel életem egyik legizgalmasabb kalandja veszi kezdetét.

A tábort a Grund Színház szervezte, és annak helyszíne a meseszép Balaton-felvidék egyik települése, Felsőörs volt. Amikor egy kis késéssel megérkeztem a tábor helyszínére, a délutáni foglalkozás a végéhez közeledett, így épp elcsíptem az utolsó jelenetek egyikét. A kezdeti sokk után („Úristen, milyen ügyesek! Én ilyet biztos nem tudok! Jaj, hogy is volt a gimiben? Valami rémlik!”), megszállt a nyugalom és biztosan tudtam, hogy a lehető legjobb helyen vagyok.

Napi 8 órán át improvizáltunk

A színház vezetője, Andrew Hefler, amerikai származású polihisztor, aki hosszú évek óta él Budapesten, és még ennél is régebb óta foglalkozik improvizációval, mint színházi előadási formával. Ismeri a terület minden csínját-bínját, és tudását a legnagyobb szeretettel, türelemmel és alázattal osztja meg a tanulni vágyókkal. Ebben segítségére van a színház rendkívül eredeti és színes egyéniségekből álló társulata, akikkel napi 8 órán át improvizáltunk.

Az improvizáció, mint technika a zenészek számára sem ismeretlen műfaj, ráadásul ők is hajlamosak ebbe belefeledkezni. A zenélés öröméről szóló cikkünket itt olvashatod.

A napi gyakorlatainkat játékokkal kezdtük, melyek során megismerkedtünk:

• a saját testünk határaival
• a lelassulással
• a felgyorsulással
• a figyelem megosztásával
• az egyéni érdekek háttérbe szorításával
• a kapcsolatteremtés lehetőségeivel
• a közös célért való küzdelem örömével

Ezek során egyaránt „találkozhattunk” görbe kardot cipelő, törpeként osonó belgyógyásszal, szörnyből királylánnyá változó pszichológussal, vagy éppen a tai chi mestereivel. Miután „koncentráltuk” figyelmünket, „élesítettük” készségeinket, elkezdtünk ismerkedni az improvizáció különböző formáival, és egy szempillantás alatt lényegültünk át.

A különböző szituációk során megismerkedtünk helyzetekkel, szerepekkel, ezáltal pedig önmagunkkal, és tettük mindezt rendkívül vidám hangulatban.

Miért érdemes kipróbálni?

Az alkotás érzésének pozitívuma mellett számtalan egyéb, a hétköznapokban is alkalmazható tudással gazdagodtam a táborban töltött napok alatt. A „bemelegítő” játékok során például könnyedén engedtem el görcseimet, szorongásaimat, egyre inkább feloldódtam.  Hasznos volt még, hogy egy védett közegben megélhettem a kontrollvesztés állapotát, megtapasztalhattam az ehhez társuló érzéseimet, félelmeimet, mindenféle negatív hatás nélkül.

Az improvizációs technika és a pszichológia találkozásnak eredményeként megszületett Playback Színházról ebben a cikkünkben olvashatsz.

Ezeket az akár hétköznapokban is bekövetkező helyzeteket egy teljesen biztonságos, megtartó közegben élhettem meg, és tudatosításuk hatására remek önismereti élménnyel gazdagodtam.

A jó improvizáció ismérve többek között, hogy közösen építjük a helyzeti valóságot, a figyelem megosztott, a kommunikáció semmiképp sem öncélú. Az ilyesfajta attitűd mindenféle emberi kapcsolat javát szolgálja, így hasznos lehet mindannyiunk számára. Erről vall Brigi is, aki a Grund Színház társulatának tagjaként segítette a munkánkat:

Kedvet kaptam, hogyan tovább?

Azok, akik lemaradtak az idei lehetőségről, mégis kedvet éreznek magukban az improvizáció kipróbálására, nem kell, hogy csüggedjenek, hiszen a Grund Színház az ősz folyamán újra elindítja szerdai nyitott műhelyét, ahol három órán át ismerkedhetünk a műfaj sajátosságaival, a közös munkával, a jó improvizáció ismérveivel. Szeretettel várnak mindenkit! Felkészültetek? Reméljük, hogy nem!

Fotó: Grund Színház