„Hajszolod magad, de a békesség csak nem akar eljönni” – A könyörtelen mércék életcsapdája

„Annyiszor történt meg, hogy kiváló eredménnyel érkeztem haza, és semmi különösebb figyelmet nem kaptam. Valami rendkívüli teljesítményt kellett produkálnom ahhoz, hogy fölkeltsem kicsit a szüleim érdeklődését” – meséli a negyvenéves Pamela, aki orvosként végzett munkája mellett egyetemi tanszékvezető is. A nő nemcsak a munkájában teljesít erőn felül. Gondoskodik a férjéről, két gyerekükről; az otthonukban, még a kertben is makulátlan rend uralkodik, látszólag minden tökéletes. Mégis úgy érzi, lehangolt, depressziós, állandó ámokfutásban van a végtelen teendőlistája miatt – vagyis a könyörtelen mércék életcsapdájában rekedt.

Pamela történetét a két pszichoterapeuta, Jeffrey E. Young és Janet S. Klosko eleveníti fel Fedezd fel újra az életed! című, közösen írt könyvükben. A sématerápia elismert szakértői a kötetben tizenegy olyan, úgynevezett életcsapdát mutatnak be a praxisukban előforduló esetek, élettörténetek alapján, amelyek „meghatározzák a gondolkodásmódunkat, érzelmi világunkat, tetteinket és másokhoz való viszonyunkat”. De mit is jelent ez pontosan?

Sémák és életcsapdák

Az életcsapda azoknak a mintáknak az összessége, amelyek befolyásolják a felnőttkori kapcsolatainkat, méghozzá a gyermekkorunkban kialakult sémák révén. A sémák az életünk korai szakaszában, mélyen belénk ivódott hiedelmek magunkról és a világról. Az életcsapda pedig olyan séma, ami gyermekkorban kezd kialakulni, és átszövi az életút egészét. Ha a korai szükségleteink (mint például a biztonságos kötődés, vagy az érzelemkifejezés) kielégítése valamiért akadályba ütközött, felnőttként nehéz élmény lehet egy-egy sémánk aktiválódása.

„A séma a kialakulásakor segít a léleknek valamilyen módon, hiszen ezekkel az eseményekkel valahogy meg kell küzdeni. A nehézség abban van, hogy ezek aztán lenyomatot képeznek, és rávetülnek felnőtt korunkban más kapcsolatainkra is, ahol viszont már romboló hatásuk van”

– fogalmazott Vizin Gabriella klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, sématerapeuta ebben az interjúnkban. 

A könyörtelen mércék életcsapdája

A könyörtelen mércék életcsapdájában rekedve állandó nyomás nehezedik ránk, ami arra sarkall, hogy egyre többet és többet tegyünk anélkül, hogy valaha is lassítanánk vagy lazítanánk. A mércék, amelyeket magunk elé állítunk, jellemzően csak a külső szemlélők perspektívájából tűnnek könyörtelennek: számunkra teljesen természetes, hogy mindig mindenben a maximumot, és még annál is többet próbálunk nyújtani.

Ha valaki a könyörtelen mércék életcsapdájában rekedt, nagy valószínűséggel szenved olyan tünetektől, melyekkel a teste azt próbálja jelezni: ez már túl sok.

Ilyen lehet az irritábilis bél szindróma, az alvászavar, a bőrirritáció, de akár a pánikrohamok megjelenése is. 

A testi tünetek mellett a negatív érzelmek is állandó kísérőnkül szegődhetnek. Jellemző a türelmetlenség, ingerlékenység, a krónikus harag és a teljesítménykényszerrel járó szorongás. A könyörtelen mércék mellett nehezen fér meg az öröm, hiszen minden (túl)teljesített feladatot egy újabb hatalmas vállalás követ. Ahogy Young és Klosko fogalmaznak: „az önhajszolás végén rád váró békesség állapota csak nem akar eljönni”. 

A feltételes szeretet

„Ez az, ahogy az életcsapda fenntartja önmagát. Lényed mélyén képtelen vagy megengedni magadnak mást, mint az állandó küzdelmet valami többért” – írják a szerzők. De vajon hogyan jutunk el idáig?

A könyörtelen mércék életcsapdájának gyökere a legtöbbször az úgynevezett feltételes szeretet megélése – azaz amikor a szüleinktől kapott szeretet mértéke azon múlt, mennyire feleltünk meg az általuk felállított magas mércéknek. Hajlamosító tényező lehet az is, ha maguk a szüleink (egyikük vagy mindketten) voltak példák a könyörtelen mércékre; vagy az, ha megszégyenítettek, kritizáltak minket, amikor nem feleltünk meg az elvárásaiknak. De előfordul az is, hogy a könyörtelen mércék egyfajta túlkompenzálásként jelennek meg, a gyerekkori elszigeteltséget, kudarcokat próbálva ellensúlyozni. 

Pamela gyermekkora szintén a feltételes szeretet légkörében telt.

„Megtanultam, hogy nem létezem a szüleim szemében, hacsak nem nyerek meg egy versenyt, vagy nem vagyok osztályelső. Emlékszem, amikor kitűnő eredménnyel végeztem a szakvizsgán, első gondolatom az volt, hogy hazarohanjak elmondani a szüleimnek, mert annyira boldoggá tenné őket. Legtöbbször valójában nem igazán törődtek velem”

– idézi fel az orvosnő.

Ahogy a könyörtelen mércékkel élők egy részének, úgy Pamelának sem mondta soha senki, hogy mindig kiválóan kell teljesítenie ahhoz, hogy szeretetet kaphasson. A magas elvárások gyakran látens módon kerülnek kifejezésre: Pamela esetében például úgy, hogy kizárólag a lenyűgöző eredményeiért kapott odafigyelést és törődést. A siker számára az egyetlen lehetséges stratégiává vált a kapcsolódásra – mindeközben azonban soha senki nem erősítette meg abban, hogy az általa elért teljesítmény kimagasló lenne. Épp ellenkezőleg: Pamela szemében mindaz, amit elért gyermek- és felnőttkorában, a világ legtermészetesebb dolga. Ezért hajszolta felnőttként is önmagát és a sikert, és állt értetlenül kezdődő depressziója és a mindent átható ürességérzet előtt.

Könyörtelen mércék fogságában

„A könyörtelen mércék életcsapdájával járó alapvető probléma, hogy elveszíted a kapcsolatodat hiteles önmagaddal. Annyi erőfeszítést fektetsz a feladatokba, teljesítménybe vagy egy státusz elérésébe, hogy elhanyagolod elemi fizikai, érzelmi és társas igényeidet” – írja Young és Klosko.

Amikor – ahogy a szakértők fogalmaznak – „az élettől kapott jutalom mértékegysége a siker”, sokszor nem is mindjárt ébredünk rá, milyen súlyos árat fizetünk a teljesítménykényszerünkért. Olyan lehetőségeket mulaszthatunk el, amelyek ugyan nem kecsegtetnek sikerrel, mégis gazdagabbá, teljesebbé tehetnék az életünket. 

A legszembetűnőbb kárt a könyörtelen mércék talán a kapcsolatainkban tehetik. Ennek a kárnak csak egy része az, hogy valószínűleg nagyon kevés időnk marad azokra, akiket szeretünk.

A könyörtelen mércék nyomán azonban akaratlanul is szélsőségesen kritikussá és követelőzővé válhatunk, és öntudatlanul is azok elé az elérhetetlenül magas elvárások elé állíthatjuk a szeretteinket, amelyeknek tudat alatt mi magunk is igyekszünk megfelelni.

Mindeközben úgy érezzük, semmi lehetetlent nem kívánunk – szép lassan mindenkit leértékelünk, aki nem üti meg a mércét, és minden kapcsolatunkat, az életünket is az érzelmi kiüresedés veszélye kezdi fenyegetni.

Kiút az életcsapdából

Nem kérdés tehát, hogy a könyörtelen mércék életcsapdájából kiutat találni létfontosságú kérdés lehet nemcsak azok számára, akik megrekedtek benne, de a környezetük szempontjából is. Fontos tudni, hogy a könyörtelen mércékhez vezető sémák, és maga az életcsapda nem tűnnek el maguktól. A legeredményesebben segítő szakember támogatásával találhatjuk meg a kivezető utat.

Nagyon sokat számíthat azonban már a felismerés is, hogy lehetséges, hogy a túlhajszoltságunk mögött rendellenesen működő sémák állhatnak; és mindaz, amit a felismerést követően mi magunk is megtehetünk. Bár, ahogy Young és Klosko is felhívja a figyelmet, a könyörtelen mércék számos előnnyel is járhatnak (mint például a siker, vagy a környezetünktől érkező megbecsülés, elismerés), a gyógyulás elengedhetetlen része az is, hogy ezek mellett a hátrányaikat is meglássuk. Érdemes mindkettőről egy-egy listát is összeállítani. Ilyen hátrány lehet például a fizikai és az érzelmi kimerültség, az egészségügyi problémák, az önmagunkra és a szeretteinkre fordított minőségi idő csökkenése.

A szakértők szerint ez utóbbi lehet az egyik kulcstényezője annak, hogy kezelhető mederben tartsuk a könyörtelen mércéinket. Ha rászoktatjuk magunkat arra, hogy számszerűsítsük az időt, amelyet a magas elvárásaink fenntartására fordítunk, tisztábban láthatjuk, hogy az, amivel éppen foglalkozunk, milyen mértékben járul hozzá valójában a jóllétünkhöz és a boldogságunkhoz. Ha jobban átlátjuk, mennyi energiát és időt veszítünk valójában a könyörtelen mércék miatt, az segít, hogy az igazán fontos dolgokra is több időt szánjunk.

Felhasznált irodalom:

Jeffrey E. Young és Janet S. Klosko: Fedezd fel újra az életed! Oriold és Társai, 2020.