Ma hányszor mondtad eddig, hogy hülye? És azt tudod, hogy miért?

Önmagában is elég menő dolognak számít, és valószínűleg a kutatók körében is elismerésre méltó, ha a Washington Post hasábjain idézik és méltatják egy kollégájuk tudományos értekezését, de ha mindez úgy történik, hogy a publicisztika témája a hülyeség, az már a nem semmi kategória.

Márpedig az Aczél Balázs vezetésével összeállt, eredetileg az Intelligence című tudományos lapban közölt publikáció, amely Mi a hülyeség? Az emberek nem intelligens viselkedésről alkotott fogalma címmel jelent meg, ahogy az a címéből is kiderül, konkrétan a hülyeségről szól.

Meglepő módon – annak ellenére, hogy sajnos szinte napi rutinnak számít lehülyézni másokat vagy magunkat – ez egy felfedezetlen terület a pszichológia tudományával foglalkozó szakemberek előtt, ahogy arról is kevés információnk van, hogy milyen motivációk állnak egy ilyen megnyilvánulás hátterében. A magyar kutatócsoport eredményei ennek megfelelően komoly tanulságokkal szolgálnak.

Miért érdekes ez?

Gondolkodtál már azon, hogy hányszor nevezel vagy tartasz valakit egy nap hülyének? És azon, hogy miért? Ahogy már egyre több dolognak, mostanra ennek is megvan a tudományos magyarázata és – ami miatt vélhetően a nemzetközi sajtó is felfigyelt a kutatásra – a tanulságai is.

Aczél Balázs, Pálfi Bence és Kekecs Zoltán, az ELTE Pszichológiai Intézetének munkatársai kutatásukkal arra próbáltak fényt deríteni, hogy az emberek miért és mikor neveznek bizonyos cselekedeteket hülyeségnek.

A vizsgálódásuknak nemcsak azért van jelentősége, mert a hülyeség, így vagy úgy, de markáns része a hétköznapoknak, hanem azért is, mert hülyén viselkedni egy nagyon erőteljes, és – ahogy az a fent említett tanulmányból kiderül – a racionális elvárásokkal szembehelyezkedő viselkedéses reakció.

Ezt a reakciót jellemzően a saját viselkedésünkhöz igazítjuk, ami azért tanulságos, mert másokkal szemben is hasonló elvárásokat támasztunk, tehát szeretnénk ugyanazt érteni  hülye viselkedés alatt.

Miért mondjuk valamire vagy valakire, hogy hülye?

A válasz jóval túlmutat az „azért mert ez egy barom” dimenzióján és mint az kiderült, független a kognitív képességeinktől is – tehát attól, hogy valaki nagyon okos vagy intelligens, még csinálhat hülyeséget. De akkor mi motivál minket, amikor nem tartunk értelmesnek valamilyen cselekvést, vagy az adott cselekvés alanyát?

Erre a kérdésre próbáltak választ kapni Aczél Balázsék, akik a napi hírekből (blogokból, fórumokból, weboldalakról) vett történeteket mutattak a kísérletbe bevont alanyoknak, és azt kérték tőlük, hogy a történet megismerését követően töltsék ki az előzetesen összeállított kérdőívet. Azt firtatták, hogy az adott történetet hülyeségként aposztrofálják-e a megkérdezett személyek, és ha igen, akkor miért és mekkora hülyeségnek tartják a látottakat/hallottakat. „A kutatásunkkal semmi esetre sem az volt a célunk, hogy gyakrabban használjuk ezt a szót. Ezzel szemben azt szerettük volna megtudni, hogy mit értenek az emberek egyáltalán az alatt, hogy hülye, vagy hülyeség” – mondja Pálfi Bence, a kutatócsoport egyik tagja, aki hozzáteszi, hogy rajtuk kívül még senki nem vizsgálta ezt a kérdést empirikus módszerekkel.

Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek hajlamosak egyetérteni abban, hogy mit tartanak hülyeségnek és mit nem. A válaszok alapján három tipikusnak nevezhető szituációt/kategóriát különítettek el.

1. A leghülyébb dolog, amit tehetünk, ha a képességeinkhez képest túlértékeljük magunkat

Az első kategóriába azok a cselekvések tartoznak, amikor képességeinkhez képest indokolatlanul nagy kockázatot vállalva, és indokolatlanul nagy önbizalommal „állunk bele” egy szituációba. Jó példa erre, amikor valaki erősen ittas állapotban is tökéletes sofőrnek gondolja magát és autóba ül. A kutatás szerint tulajdonképpen ez a hülyeség legmagasabb foka, a megkérdezett személyek erre a fajta viselkedésre adták a legmagasabb pontszámot a „hülyeség-skálán”.

2. Elbambult, nekiment, nem vette észre

A második kategóriába a szórakozottságból, vagy a gyakorlatiasság hiányából fakadó hibák vagy cselekvések sorolhatók. Egy jó könyvbe belefeledkezett járókelő, aki tompítás nélkül megfejel egy lámpaoszlopot az utcán, vagy a kerékcserét gyakorlati tapasztalat hiányában hibásan végrehajtó személyek cselekedetei egyaránt ide tartoznak.

3. A kontroll hiánya

A harmadik kategóriába sorolhatóak a valamilyen okból kifolyólag kontrollhiányos állapotba kerülő személyek. Az általuk elkövetett cselekvések, jellemzően valamilyen mániával, addikcióval hozhatók összefüggésbe. A kutatás példaként hozza a fontos találkozót videójáték-függősége miatt lemondó személy esetét.

A tanulságok

A kutatás mindenki számára tanulságos eredményekkel szolgál, ugyanis – feltételezhetően – minden, amit mi hülyeségnek tartunk, az a saját viselkedésünkre is hatással van. Ezért lehetnek hasznosak a magyar csapat által elkülönített kategóriák, hiszen ezek segítségével elég jól bejósolható, milyen környezeti hatások és belső állapotok növelik a valószínűségét annak, hogy egy adott cselekvést hülyeségként aposztrofálunk. „A gyakorlati hasznát tulajdonképpen ott lehet látni az eredményeknek a hétköznapokban, hogy azok alapján már nagy vonalakban látjuk, miért gondolják valakiről, hogy hülye és ha ezt tudatosul, vagyis ismerjük az okát, akkor kevésbé zavaró és bosszantó az adott cselekvés” – magyarázza Pálfi Bence.

A tanulmány rámutatott arra is, hogy a viselkedésünk célja gyakran az, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyeket hülyeségnek gondolunk.

Emellett az eredmények közelebb visznek minket az emberek hülyeségről (nem értelmes viselkedésről) alkotott fogalmának megismeréséhez is, és információt adnak arról, hogy milyen – külső vagy belső elvárásokhoz igazodunk, amikor megpróbáljuk elkerülni a hülyeséget. Fontos eredmény továbbá, hogy ha valamit hülyeségnek nevezünk, az egy interperszonális konfliktus, és ha ezt megértjük, akkor az segíthet semmissé tenni ezeket a konfliktusokat.

Mindezeken felül a magyar kutatócsoport eredményeiből az is kiderült, hogy:

• a hülyeség típusa hatással van annak mértékére
• a szórakozottságból fakadó hülyeséget nézzük el a leginkább
• minél komolyabb következménnyel jár egy nem értelmes cselekvés, annál nagyobb hülyeségnek gondoljuk
• a túlzott magabiztosságból eredő hibákkal szemben vagyunk a legkevésbé elnézőek és ez akkor is igaz, ha az adott cselekedet nem jár komoly következményekkel, vagy a cselekvést végző személyt nem terheli különösebb felelősség
• minél nagyobb felelősség terhelt minket egy esemény bekövetkezésében, annál nagyobb valószínűséggel értékelik nem értelmesnek (feltéve, hogy az megsértett valamilyen elvárást)

„Nagyon sok kérdést felvetnek ezek az eredmények” – teszi hozzá Pálfi Bence a folytatást firtató kérdésünkre, aki szerint különösen érdekes lenne megvizsgálni, hogy a válaszok és a kategóriák, hogyan módosulnak, ha különböző kultúrák között vizsgálják a hülyeség pszichológiáját.

Via Washington Post, Intelligence