Miért nem tudják a nők elfogadni a bókokat?

Ha valaki megdicséri a frizurádat, azt mondod, „most fújta szét a szél”. Ha az alakodnak bókolnak, számba veszed a zsírpárnáidat. Miért van ez így? És miért a nők körében? Szükségszerű védekezés? Miféle gonosz kis szörny műveli ezt?  És miért szajkózza folyton azt, hogy „nem vagy elég jó„?

Amy Schumer néhány éve kiválóan mutatta be ezt a nők körében igen gyakori jelenséget. Ahogy a sketch-ben is látható, a nők bókra bókkal felelnek, tagadják, szőnyeg alá söprik a dicsérő szavakat. Ha valaki mégis elfogad egy kedves megjegyzést, az kész katasztrófa. Hogy képzeli? Szándékosan csak bezsebeli a szép szavakat, és kérkedik vele? Annyira öntelt! Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fordulnak meg ilyenkor az emberek fejében – persze csak ha, „nőből van”.

De mi is a bók? Egy olyan beszédaktus, amely burkoltan vagy nyíltan hitelt tulajdonít a beszélőn kívül valaki másnak, általában a címzettnek, valamilyen jó dologért − tulajdonság, jellem, tudás, − amelyet a beszélő és a hallgató egyaránt pozitívan értékel.

Csökkenti a szociális távolságot, és összetartásra ösztönöz

Janet Holmes szerint a bók legfontosabb funkciója egyfajta szolidaritás és bajtársiasság megerősítése a címzője és címzettje között. A nők ennek tudatában is vannak.

Emellett néhány jól irányzott dicséret csökkenti a szociális távolságot, és összetartásra ösztönzi a beszélőket.

(Ez lehet a magyarázata annak a jelenségnek, hogy egy kezdeti ismeretség során, az első közös társalgásunkat jellemzően bókkal, valamilyen dicsérő szóval indítjuk.)

Robert Herbert amerikai szociolingvisztikai kutató nemi különbségeket vizsgált a bókok terén. Megállapításai a következők:

• a nők több szóval bókolnak, mint férfitársaik
• a nők több személyes kifejezést használnak pl. Tetszik nekem…
• a férfiak többnyire nem használják a tetszik/imádom kifejezést. A nők gyakran, főleg nők felé.

A nők arra vannak szocializálva, hogy beszéljenek saját érzéseikről, legyenek személyesek és nyíltak. Ez lehet az egyik ok, amely a személyes kifejezések – „én-típusú” megfogalmazások − használata mögött húzódik. Azzal, hogy kiemelem, hogy ÉN imádom, NEKEM tetszik a ruhád, korlátozom a bók érvényességét, keretet szabok neki. Inkább azt mondom el vele, hogy én milyen vagyok, mit gondolok, nem azt, hogy a viselt ruha milyen szép, vagy az illetőnek milyen jó az ízlése.

„Ez nem rólad szól, itt én vagyok a fontos”

Ezek a megfogalmazások az asszertív kommunikáció fontos építőkövei, amelyben a saját akaratunkat énközlések útján osztjuk meg másokkal. Indirektsége miatt a bókok esetén a nyílt sértődés lehetetlen, viszont burkoltan azt üzeni, hogy ez nem rólad szól, itt én vagyok a fontos.

Úgy tűnik, hogy a bókok elfogadása, ha férfiaktól jön, egyáltalán nem okoz gondot, könnyedén mondunk „Köszönöm”-öt az esetek 68 %-ában egy férfinak, míg nők esetében ez csak 22%.

Érdekesség, hogy ha egy férfi bókol férfinak, akkor az 40%-ban talál elfogadásra. Ez azt jelenti, hogy a bókok elfogadását leginkább a bókot címző neme befolyásolja.

De mi ez a láthatatlan „cicaharc”, ami megbújik egy-egy nőtől nőnek szánt bók mögött? A magyarázat felé evolúciós szempontból érdemes közelíteni. A helyzet ugyanis az, hogy

a nők tesztoszteron szintje szignifikánsan megemelkedik, ha ovuláló nő van a közelükben – bizonyították néhány éve a Floridai Egyetemen. Ha megtermékenyítésre esélyes vetélytárs tűnik fel a színen, akkor gyakorlatilag bekapcsol egy riasztó rendszer és a hormonok miatt, megnövekedett agresszióval reagálunk. Fontos kiemelni, hogy nem mindenkire reagál ugyanúgy ez a riasztó.

Barátság-vizsgálat – ON

A McMaster Egyetemen kutatói egy ügyes kísérlettel vizsgálták azt, hogy mi történik egy rivális megjelenésekor. Barátság-vizsgálatnak álcázott helyzetben egy nő benyitott a szobába a mosdót keresve. Először egyszerű farmert, pólót viselt, egy másik helyzetben pedig kivágott blúzt és rövid szoknyát. Az első esetben kevés figyelmet kapott a beépített személy, nem volt negatív megjegyzés. A második helyzetben viszont azonnali ellenségeskedés és rosszindulatú megjegyzések követték a nő megjelenését.

Tehát a legveszélyesebb vetélytársak evolúciós szempontból a vonzó nők, ők azok, akik leginkább agresszióra sarkallnak, mivel ők jobban vonzzák a potenciális férfiakat.

Hogy magyarázza ez a bókok elfogadását? Képzeld el, hogy egy amúgy is szép nőnek, azt mondod: „Milyen szép vagy!”, és ő erre jóindulatú köszönömmel válaszol. Nem akar megbántani, nincs rossz szándéka. Mégis – a rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján okkal feltételezhetjük – , hogy a nők nagy része a szerint mérlegel és ítéli meg a másikat, hogy ha egy férfiért kellene megküzdeni, vajon ki lenne a befutó.

Tehát ha egy szebb nő elismeri, hogy milyen szép, csak fokozza a verseny és irigység érzéseit a bókoló félben. Ha viszont nem fogadja el a bókot, azzal elkerülheti ezt a konfliktust.  Így a kevésbé vonzó fél nem érzi magát fenyegetve, ő pedig nem tűnik beképzeltnek vagy nagyképűnek.

Via: Livescience; Psychologytoday; Nytimes 

Holmes, J. (1988). Paying compliments: a sex-preferential politeness strategy, Journal of pragmatics, 12, 4445-465.